Restaurálás közben láthatók a Land Roverek
A Land Rover Classic műhelyében bárki megnézheti, hogy éled újjá egy eredeti gép
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Fantasztikus látnivaló nyílt Angliában, a Land Rover solihulli felújítóműhelyét bárki látogathatja, mindenkit körbevezetnek az újjászülető Land Roverek között.
Birmingham közelében található a Land Rover Classic műhelye, eredeti állapotára állítják vissza a régi terepjárókat
29 fontért bárki beléphet és tárlatvezetést is kap, 150 fontért vezetéstechnikai tréningre is befizethet egy eredeti Land Roverrel
Igen, elég furcsa. Én utoljára egy 120-as műanyag lökhárítós skodát láttam OT rendszámmal. Az is kicsit elég szokatlan volt. De hát mi is öregszünk, a fiatalabbaknak az is érdekesség már. Bár ezekből a 80-as évek autóiból jellenzően azért sokkal több maradt meg mint mondjuk a 70-es évekből, mert sokkal többet is gyártottak és a minőség is sokat javult.
Az R129 már van ahol oldtimer (25 éves korhatárral). Vagy pl a Honda NSX, Nissan 300 ZX twin turbo.
Vicces nem?
Rengeteg ilyen future classic van a piacon. Elég sok olyan modellt tudok ami még nem veterán de teljesen eltűntek már és összeszedték a gyűjtők. Aztán olyan is van ami sosem lesz nagy érték. De igazából sosem az számít mennyit ér, hanem az, ha az ember beleül mit érez. Nekem valahol ezért is fura amikor sokan olyan autókkal nosztalgiáznak amiről lehet csak egy képet láttak. Igaz ez is lehet egy indok, de én azokat az autókat szeretem ami az életünk része volt. Valahogy az kedvesebb, mindig eszembe jut egy kedves történet vagy emlék. Én egy trabit pl mindig is szerettem volna. Egy szép alukilincses korai darabot. És azért lehet nekünk kommersz kisautó, de a világon máshol egy igazi csodabogárnak számít. És az is. Szerintem egy Monte Carlo historicon jobban megnéznék mint bármelyik Porsche-t. Igaz kicsit egyhangú volt itthon az autópark, de voltak azért érdekes darabok is. Pl egy Tatra 603-as. De van a nyugati típusok közt is sok lenézett de egész szerethető modell. Nekem sosem a felkapott darabok tetszettek. Egy R4-es pl egy baromi jó kis hangulatos jól használható veterán. Alig van itthon belőle. Szóval nem csak abban a 3-4 felkapott márkában lehet gondolkozni.
Hogy milyen egy helyi kis dzsembori, íme a Bruges-i Autoretro: [url]http://autossagok.blog.hu/2016/02/05/autoretro[/url]
A kisvárosi vásárcsarnok egyik felét feltöltötték Lambókkal (köztük egy régi traktorral :)), a másik felén börze. Egy XJS-t szemem láttára vittek el. Volt két DS is, bár feltűnő azelős szériás 911-esek aránya…
Lassan ott tartunk hogy több lesz, mint ahányat gyártottak 🙂 (Lásd AC Cobra)
Gyüjtőknél máshogy megy ez, addig is az ésszerű dolog felvásárolni az éppen oldtimerkorú autókat és megkímélni.
Én most épp ezeket nézem, és nyáladzok hátsókerekes és / vagy sokhengeres csodák után. Itt viszont jó tudni, hogy mire számítson az ember, és hogy mekkora háttéripara van a Jaguaroknak.
Az a helyzet hogy nálam most ér a Mercedes legkedvesebb modelljei oldtimer (SL R129, W124) illetve youngtimer (SLK, CLK, SL) korba.
Én mindig is utáltam a szoci autókat, ez nem fog változni 30 év után sem.
Inkább maradjon meg ezer 911-es az utókornak mint egy Trabant, na jó tegyenek be egyet -kettőt múzeumba hogy ne felejtsék el, mekkora szívás volt egykor abban a rendszerben élni.
Én egyébként már eljutottam arra a pontra, hogy immúnis lettem a Mercedese. Egyszerűen ignorálja a látásom, teljes mértékben hidegen hagynak. Egy eredeti Trabantot sokkal sokkal jobban megbámulok.
Egyébként nem olyan ritka szép eredeti veteránokkal találkozni, megőrzött eredeti állapotban. Csak mondjuk a nyugati márkákból itthon nem igen fogsz találni ilyet, inkább az őshonos fajtákból. De egyáltalán nem egy lehetetlen, ritka dolog.
A replika pedig pontosan az, amikor a korabeli tervek alapján megépítenek valamit új darabokból. Amit te írtál az nem is tudom milyen kategória…… Átépítés leginkább. Én nem szeretem. A legtöbb borzalmas.
Aki nem akar szívni az válasszon mást. Ezt tudom tanácsolni. Ezek öreg autók és még ha teljesen újjá is építik őket akkor is sok törődést követelnek meg a tulajdonostól és mindemellett még a mai autókhoz viszonyítva meglehetősen megbízhatatlanok is. Rengeteg olyan időszakos karbantartással amit ha elmulaszt a tulajdonos akkor tényleg egy orosz rulettben találja magát pillanatok alatt. Sajnos ami a választékot illeti a felsorolt típusok már a könyökömön jönnek ki….. Marhára kezd egyhangúvá válni az egész, a legtöbben valóban ezeket keresik. Saab 93 itthon szerintem nem is ismerik, láttam belőle vagy 2-3 darabot hosszú évek alatt. Egy szép piros van egyébként belőle. Bogár…… Na ez a másik vonal amit nem szeretek. Nem a bogár miatt, hanem mert általában addig jutnak el, hogy az aktuális gagyinak megfelelően elkezdik faragni tuningolni, aminek az lett az eredménye, hogy egy normális eredeti darabot alig látni belőle.
És mennyibe kerül ez a hobbi? Ha számolod már rég rossz, akkor nem vagy igazi veterános. 🙂 Aki így tesz az pontosan az a réteg amit korábban írtam, aki befektetésként kezeli és nem veteránként. Legtöbb esetben nem azért veszi mert neki az tetszik és szereti azt a típust, hanem mert csak a pénz érdekli. Ezért is ilyen túlértékeltek a Mercedesek jelenleg. Abnormális. Egy Citroen DS szerintem a 20. század autócsodája. Annyiért kapni belőle mint amennyiért egy diesel zőőőcségest kapsz, vagy egy kaliforniai SL-t amitől már a hideg is kiráz annyi van belőle és az amerikai kivitel ráadásul baromi ronda is.
Szerintem Replica az amikor valami teljesen más műszaki alapon csinálnak egy autót, mint a Cobra másolatok, vagy a Pontiac Fieróból generált Ferrarik.
40 évesen már egyetlen autó sem maradna meg rendes használat mellett. Ha pedig nem kezelik le, akkor megint kezdhetnék elölről 1-2 év múlva.
A rendelés oka, hogy az emberek nem szívni akarnak, hanem megélni egy legendát. Nem egy beteg vacakot akarnak, hanem egy Porschét, Mercedest stb, én úgy látom a nyugati kiállítások egyre inkább erről szólnak, tele vannak szép 911-esekkel, miközben mondjuk Saab 93-ast vagy pláne Bogarat alig találsz.
Nyugaton nincsenek simlis bontók meg okosan ügyesen keresett megoldások, szinte alig találsz független kisszervízeket. Inkább felrakják a trélerre, restaurálják egy szakembernél (akár nálunk), és használják.
És elég gáz, ha beleölsz 10.000 eurót, aztán ott állsz gumitömítés nélkül. Ezért nagyon jó a JLR szolgáltatása… A mercedes is komolyan veszi (arról nem is beszélve hogy mekkora after market ipar van rá), a A BMW mostanában fedezte fel.
Az a baj ezzel, hogy szopásmentes veterán nincs. Ilyenekről csak az álmodozik, akinek fogalma sincs ezekről az autókról.
És persze nem arról van szó, hogy ne kerüljön egy veteránba új gyártású alkatrész, hanem amikor nagyrészt abból áll egy autó. Mert az minden csak nem eredeti. Ezeket hívják replikának. Tényleg csodaszépen meg tudják csinálni ezeket a darabokat, de az igazi veterán nem erről szól. Azon látszik a használta nyoma, története van. Egy ilyen replikának milyen története lehet? Szereztem egy papírt valahonnan majd építettem köré egy autót? Ez nem történelem. (és tényleg megint nem kukacoskodni akarok de szerintem a büdös életben nem volt így lefényezve alváz egyetlen Land Roveren sem mint ahogy az a képeken látszik, tipikusan túlrestaurált autó) Egy másik mellékszál, hogy én egyébként azokat az embereket sem értem meg akik veteránozni akarnak, majd rendelnek egyet. A legszebb dolog összerakni az egészet és élvezni a munka gyümölcsét. Persze sok embernek nincs lehetősége, műhelye stbstb megcsinálni, de azért egyes dolgokat igen is csináljon meg maga a tulajdonos. Különben személytelen lesz az egész dolog, és az ilyen emberek szokták befektetésként kezelni az autójukat.
A másik dolog, hogy az emberek nem xopni veszik az oldtimert, hanem megvalósítani régi álmukat. Fiatalon álmodoztak egy Porchéról, aztán jött a karrier, család, lakás gyerekek, most ott áll a tini vagy önálló gyerekekkel, kevesebb mókuskerékkel, és több szabadidővel.
Egy 944, Jag XJS kupé vagy egy R129 Merci nem elérhetetlen áron fut nyugati szemmel, és az emberek nem tamagocsinak veszik hanem egy használható hétvégi élvezetei cikknek.
Ennek a célja erődemonstráció: mire képes a historical parts division. A JLR-nek van egy kereskedelmi részlege amelynek az a feladata hogy a fizetőképes, (és mellesleg a márka múltjáért tenni kész) oldtimer-vállalkozóknak segítsen életben tartani a legendát.
Az Oldtimerek követelménye nem a gyártóskori eredeti, hanem a típushű állapot. Különben a Ferrarik felét ki se mernék gurítani a garázsból.
És, hogy erre a katalógusból épített irányra is kitérjek egy kicsit. Most komolyan milyen az a restauráció, amikor fognak egy reménytelen autót amiből kvázi minden hiányzik majd katalógusból újáépítik tök új utángyártott alkatrészekkel az első csavartól az utolsóig úgy, hogy az eredeti darabból marad vagy 10%, vagy annyi sem. Én személy szerint nem sok mindenre tartom ezeket. Ránéz az ember, kalapot emel a munka minősége felett, tényleg csodaszép, csillog villog az utolsó csavarig minden, csak egy dolog hiányzik belőle. A történelem és az eltelt évek lenyomata. A lelke.
És ami sok gyári műhelyt illet…. Hát…. Sokszor meglepődnél, hogy hol készültek azok az autók amiket sajátként mutogatnak.
Elég sokat veteránozok így tudom, hogy a szopás bármiben benne lehet ami ilyen öreg. Bármivel rá lehet faragni pillanatok alatt, ha profi, ha csak amatőr az illető akkor is. De nem ezért írtam, hanem azért mert elképzeltem, hogy milyen lehet így dolgozni amikor ott bámulnak feletted és minden mozdulatodat nézik, időnként még esetleg okoskodnak is. Főleg mennyire motiváló lehet ez akkor amikor valami váratlan dolog közbejön és momentán fogalmad sincs, hogy tulajdonképen mi a baj de látod, hogy valami nem frankó. És akkor odaállít a 20 fős csoport a hátad mögé.
Ha nem igazán ismersz valami akkor ne dicsekedj a tudás hiányával.
A JLR a legnagyobb nemzetközi kiállításokon (pl Techno Classica [url]http://autossagok.blog.hu/2016/04/13/techno_classica_2016_1resz[/url]) gyári színvonalú standokkal szemlélteti, hogy mennyire komolyan veszi a historical parts részleget. Személyes kedvencem az 1:1 méretben fémből elkészített makettöntvény-dekoráció, meg a pár reménytelen állapotú darab mellette az újszerűre restaurált tesóval.
A Jag jelenleg az egyik legnagyobb presztízsű oldtimer-márka és ezt tudatosan építik is.
Elvileg a historical parts Division bármilyen alkatrészt pótolni tud rendelésre, ami az öregedő (pl gumi) daraqboknál nagy előny.
Gyakorlatilag 30 v felett egyszerűbb egy Jaget (vagy pl Merciedest, Porschét) restaurálni, mint egy Opel Kadettet.
Esetleg még okoskodnak is kicsit pár igazán szar tanáccsal. 🙂
Hehe. Hirtelen azt hittem 150 fontért csavarozni is lehet. 🙂 Mondjuk baromi idegesítő lehet amikor ott kínlódik az ember ezekkel az öreg vasakkal, hogy összehozza azt a prehisztorikus nullszériás darabot a sok szedett-vedett alkatrészekből amit még találtak hozzá és kit tudja valóban jó lesz-e hozzá, erre 18-an ott bámulnak közben.