Első képen a Ford Focus 4. generációja

Ilyen lehet a jövőre megjelenő új Ford Focus

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

Gyári kép még nincs, spekuláción azonban már láthatjuk a jövőre várható 4. generációs Ford Focust.


Jövőre már hatodik éve lesz piacon a Ford Focus harmadik generációja, amit ráadásul már 2010-ben megismerhettük. Kétségtelen tehát, hogy itt a modellváltás ideje, hiszen az első kettő sem futott többet 6-6 évnél. Miként azonban az előző Mondeo is szokatlanul sokáig volt kínálatban, a mostani Focus is egy kicsivel tovább marad, mint a korábbiak.
Hirdetés
Most sem láthatjuk még gyári képen a negyedik generációt, az olasz OmniAuto azonban megrajzolta, hogy szerintük miként nézhet majd ki az új Focus.

Astonos orr, a mostaninál nagyobb, hosszabb és szélesebb, nyújtott tengelytávú karosszéria várható.

Minden bizonnyal a jelenleginél nagyobb hátsó lábtérrel és méretesebb csomagtérrel. Nyújtottabb farral és persze a legutóbb hibridként tesztelt Mondeóra emlékeztető részletekkel.
Biztosak lehetünk abban, hogy opcióként az új Focus is fog kínálni LED fényszórót, ha pedig visszaemlékszünk a Ford tavaly év végi technikai prezentációjára, tippelhető, hogy távirányítós parkolássegéd és a már a mostaniban is elérhető sofőrsegéd-arzenál mellé akár néhány részleges önvezető funkció is várható az extrák közé. A Focus 4. generációját állítólag már jövő tavasszal - minden bizonnyal a Genfi Autószalonon - megismerhetjük, a piacra ősszel, már 2018-as modellévvel várhatjuk.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

  • 2017.10.28. at 05:03
    Permalink

    Partnerség ez is, csak a partnerségi viszonyoknak is több fokozata van. Nem véletlen, hogy a nemzetközi sajtóban is “partnership”-ként vagy kereszttulajdonlási rendszerként említik a Renault-Nissan házasságot. Te a Nissan nem szavazó 15%-át úgy kezeled, mintha az egy nulla lenne, pedig az bizony hozzáférést biztosít a Renault technológiájához, mert ők – európaiak lévén – az európai piacot a zsigereikben érzik, és a Nissannak ez jól jön az itteni terjeszkedéshez. A Qashqai, Juke sikere mutatja, hogy kezdik a leckét alaposan megtanulni.

    Másrészt ez a nem szavazó 15% a gyakorlatban mintha egy kissé másképp lenne:

    [url]http://magyaridok.hu/kulfold/renault-nissan-nagyobb-onallosagot-akarnak-japanok-75763/[/url]

    [url]http://www.portfolio.hu/vallalatok/autoipar/veget_ert_a_haboru_a_renault-nissan_es_a_francia_kormany_kozott.224165.html[/url]

    Tavaly az is felvetődött, hogy az Alliance is felbomolhat. Ha így történt volna, abba biztos nem a Nissan pusztult volna bele:) Ha a Nissan helyében lennél, és több, mint 2x annyi autót adnál el, mint a Renault, te nem követelnél magadnak egy “kicsit” nagyobb szabadságot? Mert én igen.

    A Renault és a Nissan – ha világszinten nézzük – egymásnak nem ellenfelei, csak Európában, és itt is csak bizonyos szegmensekben. Ha Európát elhagyjuk, egyszerűen a Nissan láthatatlanná teszi a Renault-t, mindegy, melyik kontinensről beszélünk…

    “…a többieknek semmi dunsztja az autógyártásról.”

    És ez mióta szempont? Igen, pénzt akarnak keresni. Az Aston Martint is valami kuvaiti befektetőcsoport irányítja, mint legnagyobb részvényes, ha jól tudom. Nekik van fogalmuk róla? Ez már rég nem állja meg a helyét, mióta a Tesla a semmiből kinőve magára irányította a világ figyelmét autógyártásával, és a Google és az Apple is autógyártásba akar fogni. Meg aztán ilyen példák, mint a Geely-Volvo esete vagy a Proton-Lotus és a Tata-Jag/LR… Pont az anyacég az, akinek sokkal kevesebb fogalma van az autógyártásról, főleg ha prémium- és luxus-, ill. sportautókról van szó.

    Ha egy autógyár pénzügyileg megroggyan, nem véletlen, hogy más gyártók nem a tulajdonosi, hanem csak a többségi részvényesi pozícióba kívánkoznak, mert az elég lehet ahhoz, hogy a szenvedő céget gatyába rázhassák + ők maguk is profitálhassanak az ügyletből. Nem gondolod, hogy egy csőd szélén táncoló céget elég kockázatos lenne szőröstül-bőröstül felvásárolni? Olyan bukta lehetne belőle, hogy ihaj… A Rover is mindig önálló volt, csak először a Honda, majd a BMW próbálta újra sikerpályára állítani, de nem jött össze nekik, és a Rover bedőlt. Sok ilyen példa van még, ha visszamegyünk a múltba, pl. AMC, Talbot, Fisker…

    Többségi részvényes akár csak 20%-kal is lehetnék, ha az összes többi részvényesnek egyenként kevesebb hányada van, mint 20%. Na de tulajdonos csupán 20%-kal??? WTF???

    És végezetül, amire egyszerűen nem tudsz sose mit mondani: ha én tulajdonossá válok egy cégben, egyértelmű, hogy az eladási adatait is a magaménak akarom tudni. Viszont a Mazdáét a Fordéhoz sose adták hozzá(a Lincoln-t igen, a Volvót, Jag/LR-t is korábban), a Subaruét sem a Toyotához(egy ideje a Daihatsut viszont igen, a Lexust szintén)…

    Ez egy olyan betonkemény érv a kezemben, amit mindig elő fogok venni, és látom, nem mész vele semmire:)

    Kedvenc aranyköpésem tőled:”Csalódtam a Toyotában. Miért nem pozícionálják a Subarut valahová a Toyota és a Lexus közé?” Talán azért, mert a döntő szó nem a Toyotáé ebben a kérdéskörben.

    “virágnyelven megfogalmazott felvásárlás”

    Ez már kezd ilyen Showder-Klubos szintet megütni, de tényleg:)

  • 2017.10.28. at 05:03
    Permalink

    Partnerség az amit a Ford csinált a VW-vel egyterű vonalon (közös munka), partnerség amikor a Ford gyakorlatilag a PSA-val fejlesztette és részben gyártatta a dízelmotorjait. Ez egy üzlet.

    Amiről te beszélsz az virágnyelven megfogalmazott felvásárlás. Egy egyoldalú viszony amiben az egyiknek teljes jogképessége van, a másiknak meg semmi.

    Ha te vagy a legnagyobb tulajdonos, és mindenki másnak fogalma sincs az autógyártásról, ráadásul a másik márkának semmi beleszólása a te dolgaidba az eleve nem partnerség.

    A Renault messze a legnagyobb Nissan részvényes, és a többieknek semmi dunsztja az autógyártásról. Japán nagybankok kockázati tőke és kisbefektetők, akik pénzt akarnak keresni. Elvileg együtt picit több szavazattal bírnak mint a Renault, ami esetleg egyedi döntéseknél számít (pl hogy ki legyen a vetérigazgató), de ha a Renault kihúzná a konnektort, akkor a japán nagybankok nem tudnának komponenseket ás/vagy piacot varázsolni helyette a Nissannak.

    Az meg végképp a vicc teteje, hogy a Nissan “nem szavazó” részvényeket vásárol, és szerinted ez partnerség. Szerinted ez a viszony komolyan partnerség? semmi beleszólásod, csak vásárolj részvényt. Ezzel gyakorlatilag feltőkésítették a Renault-t a Nissan pénzén, amit épeszű vállalat nem tenne saját akaratából.

    Az hogy márkarajongóknak szépen tálalnak valamit még nem jelenti azt, hogy az úgy is van…

  • 2017.10.28. at 05:03
    Permalink

    “At one time Ford owned the largest single block of voting shares, which put them in control at Mazda. They had several co-ventures. But they never owned Mazda.”

    Te, figyu, párkapcsolatban is a férfi irányít, de ez nem azt jelenti, hogy a nő a tulajdona… Ez egy nagyon jó példa, hátha így sikerül felfognod. Bár lehet, hogy naív vagyok:)

    Ez egy szimpla partnerségi viszony, amit te felnagyítasz a japán gyártót elnyomottként feltüntetve. Csakúgy, mint a Renault-Nissan esetében is. És bár mindkettő japán, de a Toyota-Subaru esetében is ez a helyzet.

    Nyilván ez egy régi cikk, de a lényeg benne van:

    [url]http://www.mazda-auto.hu/mazda-ford-kulon-utakon.html?sid=[/url]

    Vágod-e a csíziót, Zöldike?:)

  • 2017.10.28. at 05:03
    Permalink

    Elérkeztünk a már unásig taglalt neuralgikus pontunkhoz ismét:

    “A volvo és a Mazda eladásával…”

    A Volvo stimmel, a Mazda nem, mert az mindig önálló cég volt, [b]az eladási számait sosem adták hozzá a Ford Motor Company eladási számaihoz[/b](ennek utána kéne nézned, de most már tényleg, mert csak kiröhögteted magad újra és újra). A Lincoln, a Troller teljesen Ford-tulajdon, a Jag/LR és a Volvo is az volt, a Mercury is, [b]a Mazda nem(!!!!!)[/b]. Sikerül-e végre megértened?

    Az, hogy volt kb. 33 %-uk a Mazdában, még biztosította a Mazda számára az önállóságot, ami pl. a design-ban jelentkezett, és megtartották a saját minőségbiztosítási rendszerüket is. A Mazda sose volt “Ford-subsidiary”.

    Próbáltam higgadt maradni, de elhiheted, nagyon-nagyon-nagyon nehéz volt… Valamilyen érthetetlen ok miatt te nagyon süsü vagy ehhez a témához.

  • 2017.10.28. at 05:03
    Permalink

    Én arra gondoltam, hogy minden modellnek megvan a maga 6-8 éves ciklusa. korábban a Ford stratégiűja az volt hogy közös fejlesztésekkel azonos platformokkal versenyképesebbé váljanak.

    A A volvo és a Mazda eladásával a platformoknak jóval kevesebb modelllel kell megtérülniük. Mondjuk a Volvo évi 100.000 körüli eladása nem annyira látványos, de a Mazda 3 már közel félmillió autót jelent.

    Amikor a Volvót eladták, én arra tippeltem, hogy a Ford lassan ki fog vonulni egy-két tömegszegmensből, és a Mondót gondoltam az egyik áldoztnak. A Vignale csak egy félszívű marketingkísérlet, eladni ami már úgyis ott van a polcokon a volvós időkből.

    Egy ekkora tömemgyártónak 8 év alatt sokkal több új modellt kellett volna kihoznia… .

  • 2017.10.28. at 05:03
    Permalink

    Szerintem a jelenlegi Transit/Transit Connect páros is ide vehető, mint európai Ford-munka, mivel itt már a sokadik generációját éli a Transit, Amerikában pedig az Econoline-sorozatot váltotta le. Mostanában már Amerikát is ellepték az európai forgonok – Ducato, Doblo, Transit, Transit Connect, Sprinter. A GM kínál még afféle régi vágású amerikai furgonokat.

  • 2017.10.28. at 05:03
    Permalink

    A román gyártású B-Max? Esetleg a Vignale-vonal – bár az nem egy nagy trüváj, de mégis csak egy feljebb pozícionált Ford-paletta bevezetése Európának. Nekem eléggé keszekusza a Ford kínálata olyan szempontból, hogy melyiket hol tervezték: “amerikai, csak idehozták” vagy “európai, csak bepróbálkoztak vele odaát is”. De az jó meglátás, hogy olyan élesen már nem különül el az európai Ford-részleg munkássága, mint korábban, amikor pl. teljesen más külsejű Escort volt itt és a nagy vizen túl; itt Sierra volt, ott meg Taurus, stb…

    A Kuga is fut Amerikában, csak Escape a neve, a Mondeo pedig ott Fusion-ként szerepel.

  • 2017.10.28. at 05:03
    Permalink

    Valakinek rémlik bármyilen új munka az európai Fordtól amióta elindult a Oneford program (eladták a Jaget és a Volvót)? Volt egy alapos facelift a Mondeón/Smaxon/Galaxyn, egy egy decensebb facelift a Focuson és a Fiestán, meg behoztak 1 amerikai SUV-ot. Talán a Kuga lett teljesen új.

    Mondjuk ahhoz képest nem állnak rosszul piaci részesedésben, de azért ez csak annyiban több mint amit Marchione csinált hogy nem hagyták kidőlni a modelleket.

Vélemény, hozzászólás?