Meg voltam őrülve ezért a formáért, különösen ez a popsi...

Meg voltam őrülve a Giuliettáért. A kilencvenes évek elején, amikor kinyílt számunkra az autós világ is, több Zsiguli után rákattantam az Alfára. Egészen pontosan az összetéveszthetetlen fazonú, agresszív, lapos orrú, gyönyörűséges fenekű Giuliettára. Első olaszországi utamon égett be az agyamba a látvány, és persze a hozzá tartozó dupla-wéberes, kipufogómorgós Alfa concerto grosso. A birtoklás reális közelségéből viszont disszonáns hangok kezdték megzavarni a harmóniát. A Giulietta, korszakának legtöbb típusához hasonlóan erősen rozsdásodott. A szerkezetek karbantartása, a duplakarbik hangolása, a kötelező spéci Golden Lodge gyertyák beszerzése más világot jelentett, mint a Zsigulik hokedlin, vakon is lezavart motorgenerálja…

Sajnos nem a márka legdicsőbb korszakát testesíti meg az előző Giulietta

Egyéni formák, fakormány, de gyatra minőség

Mit érdekelte ez az újdonsült tulajokat! Nyomták a gázt, tankoltak, amíg a bella macchina be nem mondta az unalmast − ennyi. Ráadásul Magyarországra használtautóként véletlenül sem a megkíméltebb darabok kerültek, így nem is csoda, hogy sokasodtak a rémhírek a házsártos Juliskák gonoszkodásairól és hűtlenkedéseiről. A típus presztízsének aztán a sokszázezer kilométer után rémisztően kerregő, undorító füstöt okádó turbódízelek adták meg a kegyelemdöfést.

Egyébként a Giulietta még a nehezített magyar pálya viszontagságaitól eltekintve sem volt éppen a legsikerültebb Alfa, sajnos éppen a túlélésért kapaszkodó cég durva költségcsökkentési programjának idején született. Ugye érthető, hogy én is eltántorodtam a közelebbi kapcsolattól, és első Alfám a Giulietta helyett egy sokkal jobb hírnek örvendő, kétezres Alfetta lett?

Giulietta 1955-ből. Megfizethető családi autó sportos mechanikával

Szóval, a Giulietta az autós köztudatban a száz éves márka nem éppen legfényesebb korszakát testesíti meg. Sokkal inkább az első, ezen a néven ismert Alfa, az 1954-ben bemutatott, Bertone rajzolta kupé, és persze a legendásan gyönyörű, sokak szemében minden idők legszebb Alfájának tekintett Giulietta Spider képezheti rajongás tárgyát. Ezekkel az autókkal, és persze az azonos szerkezeteket használó, ugyanúgy a legendás, duplavezértengelyes motor hajtotta négyajtós változattal teremtették meg az olaszok az Alfa Romeo máig változatlan hitvallását a széles körök számára megfizethető, élvezetesen vezethető, de a mindennapokban is jól használható autó mellett.

Már az ötvenes években három féle karosszériával készült a Giulietta

A sportos családi négyajtós mintapéldája, a Giulia

Ezt a filozófiát vitte tovább Rómeó következő Juliskája, azaz, a komolyodást és gyarapodó erőt szimbolizálóan immár Júliának keresztelt Giulia. Az 1,3-as mellett már 1,6-os, sőt, a kupé Bertone esetében később 1750-es és 2000-es motorral is kínált típus az Alfa talán legtöbb elismerést szerzett sorozata volt. Még jobban értékelhetjük a Giulia nagyszerűségét ha belegondolunk, az Alfa a hatvanas években akkor ontotta a műszakilag kifinomult, nagy teljesítményű családi limuzinokat és fölényes sportkocsikat, amikor a BMW tömegautóiban még motorkerékpárból származó farmotorral, vagy (bocs, fiúk, de ez van) Moszkvics szintű sornéggyel szerencsétlenkedett, a Merci az Alfákhoz képest dögunalom utazóautókat épített, az Audi meg épp nem is létezett…