Megbízható munkásautó – Daihatsu Charade 1.3i

Daihatsu Charade SG 1.3i, 1993 használtteszt

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

24 évesen, 440 ezer km futással vettünk szemügyre egy ritkaságnak számító Daihatsu Charade-ot. Lássuk, milyen a japán technika ennyi idősen!


Daihatsu Charade. A '80-as, '90-es évek autópiacán még ismerősen csengett ez a név, mára már erősen kikopott a köztudatból. Lássuk csak, hogy mi ez az autó pontosan. A japánok 1977-ben dobták piacra a legelső Charade-ot, amelyből összesen négy generáció készült, 2000-ig. 1977-től '83-ig az első, ezt követően egy rövidnek mondható modellciklussal '83-tól '87-ig a második generáció futott. 1987-től '93-ig a harmadik, a maradék hét évben pedig a negyedik generációt vásárolhattuk meg. A harmadikból egy 1993-as, azaz pont az utolsó gyártási évben készült példányt vettünk szemügyre, amely a 24 év alatt legalább 450 ezer kilométert futott. Miért legalább? A továbbiakban ez is kiderül!

Hirdetés

Mit lehet tudni róla? Az 1,3 literes 90 lóerős Charade-ot jelenlegi tulajdonos 12 évesen, azaz 2005-ben vásárolta. Előtte egy Polski Fiat 126-ossal rótta az utakat, azonban a kispolák nem igazán bírta az évi 25-30 ezer kilométeres terhelést, mindig volt mit reszelni rajta. Emiatt egy hosszú távon is megbízható autóra volt szükség. A vásárlásra szánt keret 500 ezer forintot tett ki, Toyota Corolla és Suzuki Swift között billegett a mérleg. A Toyota viszonylag hamar kiesett, akkor ugyanis normális darab nem volt ebben az árfekvésben. Végül egy véletlen folytán sikerült kipróbálni egy Daihatsu Charade-ot. Az első kör után eldőlt, hogy ez lesz a befutó, ugyanis a 90 lóerős blokk jól mozgatta az autót és az akkori Swiftnél a karosszéria masszívabbnak bizonyult.

Némi keresgélés után sikerült találni egy megfelelő darabot egy pesti használtautó-kereskedésben. Elvileg első tulajos volt az autó, 110 ezer km-rel, és főként autópályán futottnak mondták. Érezhetően ment a ködösítés a múltat illetően, de az üzlet létrejött. Mai mércével nézve nem sok extrával büszkélkedhet a Charade, akkoriban viszont menőnek számított a négy elektromos ablakemelő, az elektromosan állítható tükör és a ködlámpa. Szervokormány, ABS és légzsák sem található benne. Nem bízhatjuk magunkat az elektronikára és a felfúvódó légzsákokra, manapság valószínűleg nem sokan mernének napi szinten beülni egy ilyen autóba.

Lássuk mi történt az autóval a vásárlás óta. Ahogy fentebb már volt szó róla, éves szinten a 30-35 ezer km-es futásteljesítmény alapvetőnek számít, melyet érdekes módon nem autópályán, hanem kb. 90 százalékban Esztergom-Süttő vonalon (26 km) tette meg a tulajdonos. Ezen kívül Európát is sikerült bejárni vele, Erdélytől Rómáig Lengyelországot érintve szinte mindenhol megfordult a nyaralások alkalmával. Összegezve a vásárláskori 110 ezer km-es futást és a 11 év alatt megtett legalább 30 ezer km-t, azt kapjuk, hogy alsó hangon is 440 ezer km van jelenleg az autóban. A kilométer óra egy idő után elkezdett zörögni és össze-vissza mutatni, amely a szakik szerint egyértelműen óratekerésre utaló jel. Így könnyen meglehet, hogy a félmillió km-t is megfutotta már az autó.

Milyen hibák fordultak elő, és mennyi volt a fenntartási költség? Elsőként egy váltóbúgás jött elő, amely egy elhagyott váltóolaj-leeresztőcsavar eredménye volt. Szerencsére nem sokat futott szárazon a szerkezet, kapott friss olajat és egy új csavart, azóta sem volt vele gond. Nem sokkal később jött a következő hiba: nem működött az indítómotor. Ahogy általában lenni szokott, ez télen jött elő, a probléma viszont nem a hideg volt. Egy utólagosan beszerelt olasz immobilizer volt a ludas. Kikötését követően az indítással sem volt gond többé. 250 ezer km körül a vízpumpa elkezdett zúgni, hanyag módon a cserére nem került sor, így rövid idő után kötélre kellett akasztani a Charade-ot. A javítás szíjjal együtt nem érte el a 10 ezer forintot. A második vontatást a gyújtásjeladó hirtelen, előjel nélküli elhalálozása okozta, pont egy randi alkalmával. "Az autót kb. 5000 Ft-ból megjavították és a randi is sikerült, azóta már a feleségem a hölgy." - mesélte mosolyogva a tulajdonos.

Egyszer sikerült összetörni saját figyelmetlenségből kifolyólag. Komoly kár nem keletkezett, a lámpákat, a lökhárítót, a motorháztetőt és a hűtőt kellett csak cserélni. Addigra az autóra már ráfért egy fényezés is, az egész javítás és fényezés 200 ezer forintba fájt. Ezen felül költségként csak a szokásos kopó alkatrészek cseréje merült fel. Fékek, kuplung és lengéscsillapítók kétszer, féltengelyek - kb. minden megtett 100 ezer km után. A féltengelyek olcsók voltak, miként a kuplungozás is megállt 20 ezer forintnál. Akkuból most van benne jelen tulajnál a harmadik. A megfelelő állapothoz hozzátartozik, hogy a tulajdonos mindig a lehető legjobb és nem a legolcsóbb alkatrészeket vette meg. Az olajcseréket sem spórolta el, a 10 ezer km mindig be lett tartva, és mindig ugyanazt a típusú jó minőségű olajat kapta meg a motor. A mai napig nincs szükség utántöltésre két olajcsere között.

A 36 literes tankkal 550 km hatótávra képes, azaz 6,5 liter körüli átlagfogyasztás adódik. A cserével kapcsolatban csak ennyit mondott a tulajdonos: "Azért nem cserélem, mert nem nagyon tudott senki ennél jobbat mutatni! Persze kicsi, zörög, nem olyan kényelmes mint egy új autó, de hihetetlenül megbízható, bármikor elvitt bárhova, cserébe alig kellett rá költeni. Sajnos az idő vasfoga azért már erősen beleharapott a dobozába, a szerelők már nem vállalják el az ilyen öreg autók javítását. Meg persze gazdaságilag sem jó befektetés egy százezret érő autóra rákölteni az értékének többszörösét. Casco nincs rá, nem is érné meg. Amíg van rá érvényes műszaki, addig mindenképpen használom, aztán majd meglátjuk. Abban biztos vagyok, hogy még egy ennyire megbízható autóm nem lesz, mint ez a japán rizsrakéta."
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

  • 2017.10.27. at 20:20
    Permalink

    Némely alkatész meg azonos a Suzukiéval, Pl. vezérműszíj, + hozzá feszítőgörgő. Bizonyára van több is, érdemes az ilyen azonosságokat kutatni.

  • 2017.10.27. at 20:20
    Permalink

    Annyit írtam hogy lehet hogy némely alkatrész drágább a Suzukihoz, és igen ritkábban kell cserélni.
    Nem a kiupra értettem ezért nem is írtam kiput. Rémeket látsz megint és félre értesz mindent.
    Az elrohad mindenen. Alkatrészekre értettem hogy ritkábban kell cserélni, pláne hogy nincs benne szinte semmi kényelni extra ami elromlana. A lengéscsillapítók lehet drágábbak mint más tipuson. Elismerem. 1-0 oda. 🙂
    Amúgy jó ezek a dob árak, de csináltathatsz is rá vagy vehetsz bontottat is fillérekért, de ha te 20-at akarsz költeni egy dobra egy 20éves autóra…
    Én annak idején 2000ért vettem bontott gyári dobot. 😉
    Nézegetem a Saxokat a Hahu-n, de egyárba mennek a régebbi Charadékkal. 🙂
    Az 1.6 VTL produkál 90 lóerőt. Pont mint az 1.3-as Charade, ami a legolcsóbb biztosítási kategóriába tarozik ccm alapján. Ezt azért nehéz űberelni de biztos sikerülni fog.

  • 2017.10.27. at 20:20
    Permalink

    Bocs 1.2 Tsi-t hasonlítottál egy v6-hoz. Ejjj.
    A mantrázgatás te nyomod, erre a legjobb példa a Moszkvicsos példád!!!
    Amit belinkeltél az a Suzukira középdob, meg végdob, a Saxora meg csak végdob. Nemcsoda hogy drágább!
    Persze ezért nem hoztad a féktárcsás példádat sem mert azon dőltél meg akkor is.
    Lehet hogy némely alkatrész drágább egy Suzukihoz, de ritkábban kell. Olyat meg sosem mondtam hogy nincs olyan alkatrész amit nem kell cserélni, ilyen nincs. Ezt is csak a hülyék mantrázzák, ugyebár.
    Értem hogy kifarolsz és nem akarsz tovább példálozgatni, plánen nem a Brembó féktárcsával. Megértem.
    Ha jól emlékszem te voltál az is akinek az 1.9es Alfa motor az über volt agy Lanciában és hulladék egy Alfában, amíg vki fel nem világosított hogy az egy és ugyan az. Mantra?
    Ha Mantra akkor Rancho! ;)[url]http://3.bp.blogspot.com/_qow6Uz4n9W0/TBdagKsF4_I/AAAAAAAAASo/4b5a8yox6zU/s1600/Matra_Rancho_cat_78_0.jpg[/url]

  • 2017.10.27. at 20:20
    Permalink

    Én nem tennék fel cikket egy ilyen kocsiról. Félő, hogy az NKH-nál utánanéznék hol kapott ez utoljára műszakit, nem lennék annak a vizsgaállomásnak a helyében…

    Volt már 30 éves Bogaram és 25 éves Peugeotom, de egyik sem volt ennyire szitává rohadva!

  • 2017.10.27. at 20:20
    Permalink

    Nem mondtam hogy összevethető.
    Te hasonlítottad az 1000 motort egy v6-oshoz ha lejebb görgetsz.
    Arra akartam utalni hogy van összehasonlítási alapom.
    De látom ez sem ment át.
    Nem csodálom.
    Ha nem tévedek te voltál az aki meg akarta győzni az embereket arról hogy egy Saxo vagy 106-os olcsóbban fenntartható, még pedig úgy hogy belinkeltél egy drága Brembo Suzukira való féktárcsát, és valami bóvli olcsó a Franciára. Ergo a Suzukit drága fenntartani.
    Szóval, nem csodálom hogy értetlenkedsz.

  • 2017.10.27. at 20:20
    Permalink

    Bocsika összekeveretem az 1.3 16 szeleppel.
    Dízelem soha nem volt.
    Persze a Scaniához is hasonlíthatod hog jobb napod legyen de manpság is ide zsugorodnak a motorok nagyobb önsúly mellett.
    Gondoltam hogy fogalmad sincs a tehetetlen tömegről de amikor 4000nél már muszáj elváltani mert se erő se nyomaték akkor oda nem kell grammozott forgó alkatrész.
    Ültem egy 400 lovas turbós 500nm-es épített csöves autóba amin slick gumik voltak. Van össze hasonlítási alapom.
    Szerintem a karakterisztika számít, olyan ez mint a stílus. Ezért nem értem miért fikázódnak a transzesek a hip-hopp-osokra. Ezt így megérted?
    Ha neked jobb gép egy Dákó akkor, nincs is több kérdésem.

  • 2017.10.27. at 20:20
    Permalink

    Nem volt benne túlhajszolt csoda motor. A szelephimbák könyűfém ötvözteből készültek, ha ez tudod mit jelent.
    Azért elmesélem. A szelephimba a holt súly kategória, fordulatszám emelkedésével egyre nehezebben pörög, centrifugális erő ha mond valamit. A 2 kerekű sportmotorokban van ilyen. Ennek köszönhetően is húzott úgy az a csoda motor.
    Nem baj h soha nem ültél benne és soha nem használtad, de akkor ne fikázd.
    Nekem volt, beletekertem egy százast és megnéztem vele az Adriát is meg a Balti tenger mindkét felét vele.
    Az hogy főtengelyes lett az azért lehet mert ki kell néha cserélni az olajat, mert a gyárban csak egyszer töltik fel 😉

  • 2017.10.27. at 20:20
    Permalink

    [i]“A Charade egy csoda, 1.0 TD volt a családban, 4 l-es fogyasztással.”[/i]
    Volt 1991-es évjáratú, másfél évesen vettem 20.000 km-el anno. Nem voltam elszédülve tőle, 4 literes fogyasztást sohasem sikerült produkálni vele. “Tojással a talpam alatt” 4,5 l/100 km körül jött ki. Ha jobban nyomtam neki, 5 liter. Az utána következő autóm, 1994-ben FIAT TIPO 19 TD, 92 LE-vel 100.000 km-es átlagban 5,6 literes fogyasztást produkált, és minden tekintetben nagyságrendekkel jobb volt. Azonos tempó mellett semmivel nem fogyasztott többet a TIPO.
    Érdekes módon a jelenlegi benzines 2004-es évjáratú 1000-es 58LE-s Cuore országúton nem nagypapás vezetési stílussal is kijön 4 liter/100 km-ből, sőt alatta.

  • 2017.10.27. at 20:20
    Permalink

    Örülök, hogy rajtunk kívül is vannak még megszállott japán autósok, A Charade egy csoda, 1.0 TD volt a családban, 4 l-es fogyasztással. Most egy 1988-as Honda Civicet vonattunk ki a forgalomból, szinte biztos vagyok benne, hogy csak átmenetileg…nagyon hiányzik. 17 éve társ. Hihetetlen, milyen arcot vágnak az újabb autósok a visszapillantóban látva, amikor gyorsítani kell… Az 1986-os Nissan Bluebird is fut évente néhány hónapot, km-óraállás közel az egymillióhoz. Most fiatal a használatban lévő állomány, köztük egy Mitsubishi a 19 évével. Lehetne helyettük egy-két “értékes új” autó kopogós műanyag belsővel. De valahogy ragaszkodunk a régi, igényes dolgokhoz és a minőséghez. Persze a karbantartás és a méltó bánásmód nem elhanyagolható.

  • 2017.10.27. at 20:20
    Permalink

    A Swifteknek már aránylag jobb volt az anyagminősége (lemez minőségről beszélek, nem a vastagságról) és felületkezelése, nekem 90-es évek végi van, tökéletes kis autó napi szintű szaladgáláshoz, mindene működik.

  • 2017.10.27. at 20:20
    Permalink

    két éve Erdélyben voltam vele nyaralni, elvisz munkába, hétvégente 400 km-t szoktam beletekerni, 100-110-es utazóval, de ne menjünk bele a szokásos öreg autó vs. új autó ütközési vitába xD

  • 2017.10.27. at 20:20
    Permalink

    Ez az autó szerintem egyrészt nem rohad ennyire – csak ez a konkrét példány volt agyonnyüstölve -, másfelől pedig annyira nem ritka. Szerintem inkább csak nem akar tőle megválni a tulajok többsége, mert a használati értéke jóval nagyobb, mint a pénzbeli. Bírom, pofás kis gép, figyelemre méltó az 1.0 TD változat – olyan hangja van, hogy ezer közül is meg lehet ismerni. A hátsó kerékív pedig egy remek design-megoldás.

  • 2017.10.27. at 20:20
    Permalink

    “manapság valószínűleg nem sokan mernének napi szinten beülni egy ilyen autóba. ” ….. istenem, egy waresszal járok napi szinten… életképtelenek

  • 2017.10.27. at 20:20
    Permalink

    Messze van ez a rizsrakétától. 🙂
    A Daihatsuból nekem a Charade GTti és az 1.6-os Applause volt a nagy kedvencem a 90-es években.
    Akkoriban azok nagyon gyors autók voltak a versenytársakhoz viszonyítva.
    Ezeknek a régi japánoknak az a nagy baja, hogy a kasztnijuk nem bírja ki addig, amíg a technika bírná, így sajnos le kell őket selejtezni.
    Mi használunk egy 1,6-os Suzuki Swift Sedant munkásautónak. Na az szinte elpusztíthatatlan mechanikailag. Lakatolásra viszont rá kellett költeni 130.000Ft-ot. 16 évesen vettem, most 23 éves. Napi használatban van szinte teljes terheléssel. 4 fő plusz utánfutó napi 60-80km. A tartóssága és megbízhatósága miatt döntöttem a Suzuki mellett és nem csalódtam. Ez a Charade sem jobb.

  • 2017.10.27. at 20:20
    Permalink

    Szépen szétrohasztották szerencsétlen autót a sárban. Ha legalább nagyobb dzsuva után kap egy alaposabb mosást akkor lehet nem így nézne ki. Ha viszont eleve “lejárni” vették akkor nem értem a minőségi alkatrészeket meg a drága olajokat. Szétrohasztani jó lett volna a legolcsóbb alkatrész meg a hipermarketes olaj is. Mi értelme felnyomni a karbantartási költségeket ha utána bontóba lehet csak ingyen leadni? Lehet én vagyok régimódi; úgy tanítottak, hogy becsüljem meg amim van, vigyázzak rá, ápoljam és javíttassam amíg gazdaságos vagy nincs pénzem jobbra.

  • 2017.10.27. at 20:20
    Permalink

    Van videóm 190+ -os gps-es mérésről is vele még “új” korából 🙂 Most már az óra szerinti 160-at is legfeljebb hátszéllel éri el, de valójában 100 felett nem is nagyon szoktam már menni vele.
    Akárki akármit mond ezek a vasak még használatra lettek tervezve, nem a szerelők biztos megélhetési lehetőségének 🙂

  • 2017.10.27. at 20:20
    Permalink

    Nosztalgia!
    Nekem is volt 1.3-asom csapott hátú. Teljesen egyet értek a tulajjal, ennyire megbízható autóm nem lesz még egy.
    9000-ig órázva, 3500-tól egyre jobban húz 7000ig, tiltás valahol még afölött. Egy valódi verseny motor van benne ahogy egy dán autószerelő mondta. Lexus LFA-s hátsó ablaktörlő kapcsoló a legjobb! 😀
    Amúgy én is megjártam vele Európát, Többször voltam vele Dániában, de eljutottam vele Norvégiába is télen, voltam vele a Baltikumban, de voltam vele az Adrián is. Mindig öröm volt beszállni a kis autóba. 🙂
    Kellett rajta cserélni egyszer radiátort, meg a szenzort a kipufogóban. Ennyiben ki is merült a lista a kötelező kopó alkatrészeken kívül. Radiátor csere termosztáttal megvolt fél óra alatt a koli előtt, úgy hogy életemben hozzá sem nyúltam 1 radiátorhoz sem. Ma már ennyi idő alatt izzót sem lehet cserélni pár típuson.
    Mindig örömmel gondolok vissza a kis Daihasura. Az enyémről is van teszt a Navigátoron.
    185-ig órázva, Németeknél GPS-el mérve 185 a vége 😉

  • 2017.10.27. at 20:20
    Permalink

    Nem semmi 🙂 Egy mai, modern autó strapára nyomába sem ér egy ilyen régi japánnak, ez tény. A gond csak akkor lehetne, ha esetleg ütközik egy mostani autóval, mert azok meg olyanok, mint egy tank. Én is ezért cseréltem le a régi Swiftemet, mert légzsákok nélkül abban a bodegában nincs túlélési esély egy karambolban. Műszakilag elpusztíthatatlan volt.

  • 2017.10.27. at 20:20
    Permalink

    Már nincs napi használatban, csak ha ki kell menni a bányába, vagy fel a hegyre nagy eső után stb. Csupa ideális körülmény és olyan hely, ahova más mai autó talán fel se tudna menni 🙂
    Amikor még fel lehetett menni a Gerecsébe a TV toronyhoz volt, hogy lefelé jövet szembe találkoztam erdészekkel. Mondták, hogy személyautóval oda nem tudok felmenni. Mondtam oké, de én már lefelé jövök… 🙂

  • 2017.10.27. at 20:20
    Permalink

    Azt gondolom, hogy ezt tényleg csak egy régi vágású japán autóval lehetett elkövetni. Megértem, hogy már nem éri meg rákölteni, de így meg nem szabad vele közlekedni. Irány a bontó.

  • 2017.10.27. at 20:20
    Permalink

    Már(!) nem úgy néz ki… Elég sokáig volt lakatolgatva is, de sajnos eljött az az idő, hogy már nem éri meg. A szakik már nem akarják elvállalni, mert nincs képük az autó értékével megegyező, vagy annál nagyobb összeget elkérni a javításra. Az utolsó műszakira is annyira lett már csak megcsinálva, hogy átmenjen. Látszik is az eredmény… Hiába, olcsó munka sz@r munka. A következő vizsgához már tippem szerint 150-200-at rá kellene költeni, hogy utána 100-150-et érjen.
    Ami miatt a cikk megszületett az nem is erről szól, hanem a megbízhatóságról és az autó igénytelenségéről. Ha azt mondom neked, hogy 12 év alatt – vételárral együtt – 2 millió alatt volt az autó minden költsége a benzint leszámítva mit gondolsz? Ez kevesebb, mint havi 14.000Ft. Kötelezővel, telj. adóval, jó gumikkal stb.

  • 2017.10.27. at 20:20
    Permalink

    Kissé elszomorító a cikk-ben leírt: (….)Sajnos az idő vasfoga azért már erősen beleharapott a dobozába, a szerelők már nem vállalják el az ilyen öreg autók javítását.(….) Ezzel én magam is szembesültem amikor egyik rokonunk Lada 2110-esében elszakadt a vezérműszíj, és amikor felhívtam a szerelőmet hogy vállalná e, annyit mondott: ha lehet akkor inkább nem.

  • 2017.10.27. at 20:20
    Permalink

    Nem akarnék vitatkozni Veled, de mégis azt gondolom, ez a Daihatsu nem úgy néz ki, mint akinek megadták, ami jár. Legalábbis szerintem. Az olajat lecserélte, meg ami elromlott, oszt jónapot.

  • 2017.10.27. at 20:20
    Permalink

    Múlt héten épp gondolkoztam is ahogy szembetalálkoztunk, hogy Tamás még meddig tartja meg vajon a Daihatsut? 🙂
    Kevesen ilyen kitartóak és adják meg az autónak ami jár.

  • 2017.10.27. at 20:20
    Permalink

    Azt hiszem pont ezekről beszéltünk múltkor annál a cikknél, ahol az autók átlagéletkoráról volt szó. Ennek már 2 évvel ezelőtt sem kellett volna műszakit kapnia.

Vélemény, hozzászólás?