Az álomautónk 2025-re? BMW 3-as használtan

Használtteszt: BMW 318d, 2010

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

Németesen, szigorúan prémiumkivitelben, egy kicsit fapadosan, de nagyon BMW-sen jó autó ma is az E90-es 318d. Létezik takarékos driftautó?


Az E90-es sorozatú 3-as BMW 2005-ben váltotta le az elődjét. Az ötödik generációs 3-as több szempontból is elég sikeresnek mondható és fontos állomása a típus 40 éves történetének. Köztudott, hogy voltak gondok a hathengeres, turbós benzinesével, de ezek a problémák ezt a világoskéket bőven elkerülték, mert mi most egy alapmotoros dízelt mutatunk be, automataváltóval. Az E90-nél már általános, hogy a típusneveknek nem túl sok köze van lökettérfogathoz. Ez a sorozat búcsúztatta el a viszonylag kis hengerűrtartalmú és nem feltöltött hathengeres benzineseket is, hiszen belőle volt az utolsó valóban 2.5-ös 325i. Ez a 318d is kétliteres kamratérfogatú, ahogy a nagyobb 320d is, de létezett a modellciklus vége felé még jobban lefojtott változata is, 316d néven.
Hirdetés


A dízelek túlsúlya a kétezres évekre már a BMW-nél sem volt kérdés. Amúgy a legyártott kicsivel több mint hárommillió E90 nagy része, azaz jó 1,8 millió volt szedán. Ez az automata 318d már a 2008 őszi modellfrissítés utáni, jóval, mert egész pontosan 2010 őszi. Érdekes, hogy ennél a szériánál szokásától eltérően nem mismásolta el a BMW a ráncfelvarrást, hanem olyan erősen belenyúlt, mint a most futó 1-es esetében. Nem csak a lökhárítók, de a tükrök is új formát kaptak, karakteres L-alakúak és LED-esek lettek a hátsó lámpák. Az autó orrát díszítő BMW-vesék kiszélesedtek, a kissé harsány Bangle-dizájn után visszakapták klasszikus formájukat, és szintén a régi BMW-ket idéző éleket vasaltak a motorháztető korábban dísztelen közepére.

A technikai fejlődés jegyében az eddig is alap légszákok és ESP mellé aktív nyakvédelmet építettek az első ülések fejtámláiba és természetesen a motorokat is egy kicsit átdolgozták. A 18d jelű változat 2010 tavaszától 143 lóerőt és 320 Nm nyomatékot teljesít. A másfél tonnás kocsit így a hatgangos ZF automataváltóval 9,3 másodperc alatt gyorsítja százra, a végsebessége meg 210 km/óra. Be kell indulni ezektől a számoktól? Nem feltétlenül, de ma is tisztességes értékek. Valahol errefelé tovább kellene keresgélni, hogy akkor mégis mitől lehet annyira piszkosul jó autó ez a 3-as.


Még egy másik újságnál sikerült új tesztautóként elcsípnem a sorozat utolsó újdonságát, a 320d EfficientDynamics Editiont. A vicc az, hogy annak is épp ez a Bluewater metálkék volt a színe. Ahogy öt éve, úgy ma is ugyanazt érzem az E90-ben: hogy egy terráriumba zárt régi BMW. Feszes a futómű, nem is annyira könnyű a kormány, minden kezelőszervben van valami a régies, mechanikus érzést adó vezetésből. De valahogy mégsem áll össze a kép. Dízel is, automata is, négyhengeres is. Mindebből adódóan annyi következik, hogy eszem ágában nem lenne keresztbe tenni, csak élvezem a túltervezett futóművet és a bolondbiztos fékeket.


Egy dízel automata, ha nem hathengeres, nem fog csábítani nagy száguldozásra, épp csak lendületesen, de azért előzékenyen krúzolunk - így viszont bevállalnék benne egy München oda-visszát is. Valahogy így áll össze egy kevésbé túlmotorizált, de megkímélt E90-es. Érdekes, hogy bajor létére olyan svábosan felszerelt. Az ülések az alap székek, de félbőr kárpitot kaptak, a légkondicionáló kétzónás automata, ami szintén nem volt ingyen. Az első tulaj megrendelte a méregdrágán adott, elektromosan lehajtható gyári vonóhorgot és a nagyon sokat érő xenon fényszórókat is. Extra volt a hátsó-oldalsó napfényroló is. Németes favicc, de a gyakorlatban jó, hogy két részletben az egész ablak árnyékolható.


Az egész kocsi hangulatát a masszívsága és ez a fajta protestáns önmérséklet határozza meg. Az úthibákat nem érezzük, inkább tudomásul vesszük, a futómű kemény, de a csak 16 colos, viszont feláras, így szép könnyűfémfelniken még a pesti utak sem rémisztően zavaróak. Nekem külön tetszik az a kombináció, hogy bár egy teljesen mai, modern autóban ülünk, mégsem zavar semmi felesleges vacak és nincs iDrive sem - amit más imád, én nem igazán. Ritkán fordul velem elő, hogy egy autó használatát hosszabb ideig végigkövethetem. Ezt a kék 318d-t még tavaly tavasszal láttam először, és a barátnőm csak tíz perc után tudott mellőle elvontatni. Addig végig kellett hallgatnia az összes szokásos ábrándom az E90-esről.

Hogy mekkora királyság lenne nekem egy ilyen, mindegy is mi hajtja, csak automata legyen, meg hogy elülnék a kis kemény vezetőülésében napestig. Zoli és családja másfél éve vette a kocsit, 43 ezer kilométerrel, most valamivel több van benne, mint 99 ezer. A másodkézi karrierjét sok országon belüli autópályázással kezdte, így lett az orrán pár védhetetlen kőfelverődés. Aztán a tulaj átült egy még komolyabb autóba, így a felesége és a kislánya ingáztak vele jó utakon. A valódi anyukahasználatról annyit, hogy tízezer kilométer alatt kétezret javított a következő karbantartás esedékességén. Az autó így, sok országúttal csak 6,2 litert fogyaszt és a kötelező folyadék- és fékbetétcseréken kívül csak egy buta kipufogó-hővédő okozta rezonancia miatt igényelt szervizelést.

Ha arra gondolok, hogy a vékony pénztárcám miatt nemhogy egy ilyen, de még egy 20 év körüli 3-as is nagy vállalás lenne nekem, könnyes lesz a szemem. Egy pár percig eljátszottam a gondolattal, mi lenne, hogy ha az ismeretségre tekintettel és szigorúan összcsaládi financiális segítség mellett ráalkudnék erre a kékre. De nem, ez az autó nem lehet az enyém, talán majd 2025-ben. A törésmentes, igazolható előéletű ötéves BMW bár csak újkori ára negyedébe kerül, nekem az is bőven túl sok. Valaki nagyon szerencsés lesz vele, de semmiképp nem az eladó. A piac ugyanis nemigen értékeli az ilyen intaktságot.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

  • 2017.10.28. at 12:52
    Permalink

    “sok országúttal csak 6,2 litert fogyaszt” Ez elég durva ennél a motornál, lásd a gyári adatokat, de ismerősömé is tudott ennél sokkal jobbat. (4-4.2)

  • 2017.10.28. at 12:52
    Permalink

    Képaláírás:
    Kevésbé praktikus, de akárki, akármit mond, az igazi BMW a szedán, rövid orral és hosszú farral, mint ez is.
    Öööö…izé…..inkább fordítva?
    Hosszú orr, rövid far?

  • 2017.10.28. at 12:52
    Permalink

    Kedves Autonavigátor! Kérem cáfoljanak meg abban a hitemben, hogy a cikk egy hirtelen “összedobott” fércmunka, melyet az idő szorítása eredményezett. Rendszeresen követem Önöket, főként a használt járművekkel foglalkozó írásaikat. Pont ezért szomorít el, hogy a néha megjelenő igényes, kidolgozott tesztek mellé egyre többször csúszik be a jelenlegihez hasonló. Nem vagyok újságíró, sem autós szakember, pusztán egy műkedvelő amatőr akit ennek ellenére bánt, hogy használt autókról szóló teszt megjelenhet alig pár hasáb hosszúságban, gyakorlatilag csak szubjektív véleményt és “mesét” tartalmazva (a nemrég keletkezett Alpina BMW-ről szóló cikk volt a mélypont számomra). Úgy vélem a szóban forgó típus (és természetesen minden más márka egyéb modelljei) megérdemelt volna egy alaposabb, jobban elhelyezett bemutatást a típushibáktól kezdve, az ajánlott motorokon át, a szerviz és alkatrészköltségekig. Azt hiszem ez sokkal nagyobb segítséget jelenthetett volna a típus tulajdonosainak, leendő vásárlóinak mint egy konkrét autó élettörténetének “elmesélése”.

    Remélem a továbbiakban sokkal gyakrabban olvashatok Önöktől olyan színvonalas, széleskörű, érdekes és hasznos információkat tartalmazó teszteket – az általam az újabbaknál sokkal jobban preferált – használt járművekről, mint amilyeneket egy – egy jobb napon alkotni képesek. Mert tudnak ilyet is 🙂

  • 2017.10.28. at 12:52
    Permalink

    Milyen igaz!
    Látod Nick, a cikk írója nem mert ráalkudni a kb 2,4 millára se 🙂
    (Bírom ezeket az írásokat…. Nagyon hasonló volt ehhez a BMW 325 Ci Cabrio 2004 tesztje:

    http://www.autonavigator.hu/hasznaltauto/bmw_325_ci_2004_-_hasznaltteszt-11024

    Igaz, ott az egész cikk ömlengős volt.
    Ennek csak a vége 🙂
    Miért is? Talán mert épp eladó? És mert az ismerősöm birtokolja?
    És ha nem az ismerősöm? Akkor?
    -Akkor is meg tudjuk oldani….
    (Mindegy, ez legyen a legnagyobb baj)

  • 2017.10.28. at 12:52
    Permalink

    Én is fennakadtam azon, hogy az új ára negyede. Szintén megkerestem a hirdetést. Kizárt, hogy ez a kocsi 2010-ben 16 millió Ft lett volna. Jelenleg a 318d valamivel több, mint 9 millióról indul. A cikkben szereplő modellben túl sok extra nincs. Jelenleg egy ilyennek a listaára valahol 10.5-11 között lehet, ami azt jelenti, hogy kb. 10 millióért elhozhatod. Jelenleg 15.889.200 Ft-ért már 320 xd-t kapsz automata váltóval 190 LE-vel és egy zsák extrával felszerelve és ugye az “x” azt jelenti, hogy ez egy összkerekes változat. És tegyük hozzá, hogy a cikkben szereplő autó vásárlása 5 évvel korábban 2010-ben történt. Szerintem az akkori új ára 9-9,5 millió Ft környékén lehetett.
    Nekem kombiban kellene és kézi váltóval.

  • 2017.10.28. at 12:52
    Permalink

    Tőlünk keletre pedig a kismotorosokra nem kérik 🙂
    Nekem is van egy ugyanilyen ráncfelvarrás előtti, de erre szívesen ráfizetnék, már csak az automata váltó miatt is.

  • 2017.10.28. at 12:52
    Permalink

    16 milla volt anno az új ára? (jelenleg 3.999.000-ért hirdetik a hasznaltauto.hu-n)
    Tudom, hogy nagyon drágák az extrák, és könnyedén felkúszik – bőven – 10millió fölé, de még a 12-őt se hiszem.

    Tőlünk nyugatra, a típus jelzést – elsősorban – akkor nem kérik, ha nagy motorral választanak autót (az intelligensek)
    (nyilván mert nem illik vele hivalkodni)
    Pl: Mercedes S600, BMW 760iL, vagy 750i stb

  • 2017.10.28. at 12:52
    Permalink

    na ja ebből egy 325i touring kéziváltóval már nekem is elindította a fantáziámat… ha malacod van egy szép példányt 10000 euró körül már találsz németbe, gondolkodom is rajta hogy ráugrok egyre és cserélem a bömöst… bár a szívem szakad meg ha el kell adjam, de kettőt azért én se tudok tartani

  • 2017.10.28. at 12:52
    Permalink

    Én sem kérnék rá jelzést, aki kicsit ért az autókhoz úgyis meg tudja saccolni hangból, fékekből, stb, amúgy meg senkinek semmi köze hozzá. Bár a sajátomra meg felraktam, de csak a poén kedvéért… thug life 😀
    Amúgy a gép élhető, de ezekből nem lesznek 2025-ig megóvott példányok, még annyi sem mint a mai 15 éves import halmazból, pedig abban sincs sok. A takarékos driftautós ironizálás meg már kicsit sok volt, de aztán egész korrekt kis cikk lett 😀

  • 2017.10.28. at 12:52
    Permalink

    BMW-nél kérheted megrendeléskor, hogy típusjelzéssel jöjjön vagy anélkül. Sokan azért nem kérnek, mert cikinek tartják a 318, 520, stb kisebb változatokat.

  • 2017.10.28. at 12:52
    Permalink

    Azt hittem, kapásból le leszek hülyézve, amiért nem tudom – pozitívan csalódtam egyelőre. Én csak a német “prémium” triónál vettem ezt észre, de ott szinte minden modellnél jellemző. Mindegy, valaki csak tudni fogja.

  • 2017.10.28. at 12:52
    Permalink

    Lenne egy kérdésem: tudja-e valaki, miért nincs a kocsi hátulján feltüntetve a típusjelzés(jelen esetben 318d)?
    Ez egyébként úgy általában jellemző a BMW-kre, de az Audinál és a Mercinél is megfigyelhető. Csak az embléma van hátul, semmi más. Ennek mi az oka?

    Nekem egy elméletem van rá: rontaná a kocsi farrészén az összképet a felirat(olyasmi, mint amikor a hátsó ajtókon a kilincset elrejtik, ezzel 3ajtósnak álcázva az autót – ott szintén az összkép javítása a cél, pl. Alfa 156 vagy új Honda HR-V).

    De ezt csak én gondolom. Valaki tudja?

  • 2017.10.28. at 12:52
    Permalink

    Szerintem is, a mai autókat nem arra tervezik, hogy húsz évesen álomautó legyen. Talán hobbiautónak jó lesz, ha nagyon vigyáz rá addig valaki, de a tervezett avulás miatt sokba fog kerülni a fenntartása.

Vélemény, hozzászólás?