Használtan is rizikómentes a Kia cee’d

Érkezésekor, 2006 végén alaposan felkavarta az alsó-középkategóriát a Kia mára általánossá vált, 7 év/150 000 kilométeres garanciájával elsőként beköszönő cee’d. Az eleinte kizárólag ötajtós meredek hátúként érkező kompakt a jótállás iránt szkeptikusakat is megnyerte: már 1,4 literes alapmotorja is a bázismodellektől messze nem megszokott, tisztességes menetdinamikára volt képes, és gond nélkül helyt áll ma is. Az Európában tervezett és már itt, konkrétan a szlovákiai Zsolnán gyártott cee’d helykínálatával, és igényes belterével, gazdag alapellátmányával is bőven tudott vevőket fogni. Annyit ugyan nem, hogy komoly mértékben veszélyeztesse a rég óta preferált német gyártókat, de azért mégiscsak bőven adtak el belőle. Ez persze érthető is: megjelenése óta a legracionálisabb választásnak számít. A paletta nem csak a háromféle (három- és ötajtós, kombi) karosszéria, de a motorpaletta miatt is kellően széles. Utóbbin kezdetben 1,4 (109 LE), 1,6 (122 LE) és 2,0 (143 LE) literes benzinesek, valamint 1,6 (115 LE), 2,0 (140 LE) literes turbódízelek szerepeltek. A 2009 őszi frissítés után az 1,4-es benzines 90, az 1,6-os 126 lóerős lett, a 2,0 literes dízelből és benzinesként is kimúlt, az immár háromféle (90, 115, 128 lóerős) teljesítménnyel elérhető 1,6-os öngyújtós azonban a valahai csúcsdízelhez hasonlóan hatsebességes váltót kapott, a kezdetben csakis az 1,6-os benzineshez opciós négyfokozatú automata a 90 lóerős kivételével a gázolajosokhoz is elérhetővé vált.
Különösebb preferencia nélkül 152 példányt találtunk a használtautó.hu adatbázisában. Noha ennek egy része még gyakorlatilag új, kereskedőnél lévő szalonautó, a kínálat bőséges. Az árak alapján úgy néz ki, a várt hatást tudta elérni hosszú garanciájával a Kia, azaz a korábban nem túl jó értéktartású márka a cee’d-del egy csapásra értékőrző lett, a legolcsóbb használt cee'd 1,75 millió forint. Igaz, ez az újkori ár kevesebb, mint fele a nem egész 4 éves modell esetében. Míg ugyanis a hosszú garancia nagyon jót tesz az értéktartásnak, az már kevésbé, hogy a mai új példányok még a kezdetieknél is olcsóbbak, készletről nem kunszt 3 millió forintos, nullkilométeres cee’d-et találni. Mostanság ugyanis már fapadosabb verzióban is választható cee’d, mint a kezdetekkor. Akkor csakis 6 légzsákkal, alapáron klímával és távirányítós CD-rádióval, távnyítós központi zárral létezett, az aktuális alapverzióba pedig csak két légzsák kerül. A használt árak sokkalta inkább a bázisverziókéhoz viszonyulnak, mint a konkrét specifikációhoz, magyarán az extrák használtan nagyon kevéssé érvényesíthetők. Mindez persze kedvez a vevőknek, mert jól felszerelt cee’d-eket kapni, akár már 2 millió forint alatt, a legolcsóbb példány rögtön egy, a mai árlistához mérten harmadik szintűnek nevezhető EX, ABS-szel, elektromos ablakokkal és tükrökkel, fedélzeti számítógéppel, légkondicionálóval. Még vonzóbb az ugyan 40 ezer forinttal drágább, de kevesebb, mint fele (127 helyett 49 ezer) futásteljesítményű, ráadásul utólagos tolatóradarral és vonóhoroggal szerelt 1,4-es, mely az előbbihez hasonlóan szervizkönyvvel, és még 2 év garanciával várja friss tulajdonosát.
A hazai piacon az alap benzines mellett még a kisebbik, 1,6-os dízelek a kedveltek, ezekből bőven lehet találni, míg a 2,0 literesekből csak elvétve akadnak. A 2006-ban érkezett ötajtós mellé egy évvel később futott be a kombi SW, valamint a háromajtós pro_cee’d karosszéria, azaz a kínálat csak 2007-től teljes. A kínálat zömét az ötajtós adja, a háromajtós pro_cee'd ritka, és nem is túlzottan praktikus, az SW azonban verhetetlen családi autó, az ötajtóstól megszokottnál is tágasabb utas-, és gigászi, 535-1665 literes csomagtérrel.
Noha a cee'd-ek még kivétel nélkül garanciálisak, a gyári védőszárny nélkül sem lennének túl rizikósak. Használói véleményeinkben 80 cee’d-tulajdonos tapasztalata olvasható, az átlagosan 3 éves, 36 933 kilométer futott parkra vetítve a tetszési index erős közepes, 3,5 értékű, a megbízhatóság közel tökéletes, a strapabírás viszont mindössze 2,5 ponttal jutalmazott. Ez igen gyatra érték, ám az adatlapokat végigfutva kiderül, komoly hibák nem adódtak a cee’d-ekkel, a kisebb fajta elektromos problémák azonban tényleg nem ritkán ütötték fel a fejüket. Egyértelműen kirajzolódik, hogy gyenge pont a gyári, Siemens gyártmányú rádió, volt olyan cee'd, ami kilencszer járt emiatt szervizben, végül többnél is cserélték az egész fejegységet. Akadt, akinél a hátsóablak fűtésének, másnál a féklámpának a kapcsolója romlott el. Utóbbi érdekessége, hogy a féklámpa valójában hibátlanul kapcsolt, de a diagnosztika szerint mégsem, a tulaj elmondása alapján a szerviz nem garasoskodott és cserélte az alkatrészt. Egyetlen kivétellel az összes kuncsaft hibátlannak tartotta a garanciális ügyek intézését, a „kakukktojás” pedig dízelének zajosságát nem tudta orvosoltatni. Az egyke mechanikai gyengeség talán a hazai utaknak is betudható, sokat futott példányoknál az első futómű stabilizátor-rúdja szorulhat cserére. Út közbeni lerobbanásról egyetlen c’eed-es számolt be, itt is az elektronika volt a hibás, és a szervizbe vontatás után egy alapos „Reset” számára is segített. Ha a statisztikát nézzük, mindössze 1,2 százalékra jutott megállásos hiba, ami tényleg nem rossz.
Amennyiben a cee’d-projektet minősíteni kellene, egyértelműen sikernek titulálhatnánk. Megjelenésével, kényelmével, számos európai modellt is túlszárnyaló kidolgozási minőségével sok új vevőt vonzott a márkához, a vele megismerkedők zömét értékarányos árával és hosszú garanciájával meg is győzte, és a „Venne újra?” kérdésre adott válaszok alapján már-már márka-fanatikussá tette őket. A hosszú garancia pedig a jelek szerint messze nem volt túlzott vállalás a vevők megnyeréséért, a cee’d-del tényleg nincsen sok gond, és ennek megfelelően a néhány problémás esetet korrektül is kezeli a márka.