Kell a tér, de zömében városban menne az autó. Miből szemezzek?

Drága dolog az autózás - ezt szerencsés esetben már a vásárlás előtt belátja, illetve végigszámolja az autózásra így vagy úgy, de rákényszerülő halandó. Spórolni természetesen mindenki szeretne, ezért, meg persze a kényszer miatt vesz ma a legtöbb magánvásárló használt autót. A használt, koros, de az átlagosnál még mindig fiatalabb, mondjuk legfeljebb 10 éves autót áhítók egyik legfőbb vásárlás előtti dilemmája a benzines/dízelmotor közötti választás. A képzeletbeli mérleg egyik serpenyőjébe tehető a szerényebb fogyasztás a gázolajos motor által, míg a másikba az egyszerűbb szerkezetből adódó, vélhetően szerényebb karbantartási költség. Míg ugyanis turbó és nagynyomású befecskendező-rendszer csaknem kivétel nélkül van az elmúlt 10 évből származó dízelekben, a benzinesek rendszerint feltöltő nélküliek, hagyományos szívócső-befecskendezésűek. A választást persze nem feltétlenül kell hosszas esélylatolgatás és az esetlegesen meghibásodó alkatrészeket latba vevő kalkuláció megelőzze, hanem elegendő lehet azt tisztázni, hogy az adott autót mire és hogyan fogja jövőbeli tulajdonosa használni.
Sok hosszú út szerepel a tervekben? Érdemes lehet dízelt venni, a szerényebb fogyasztás ugyanis mosolyt fog csalni arcára, ami teljesen talán még akkor sem fog lelohadni, amikor egy komolyabb szervizszámlát kell kifizetni. Ha viszont leginkább városi, rövid utak, több órás eltéréssel szerepelnek a tervekben, klasszikusan munkába be és haza, gyerekekért az óvodába, iskolába járásra lesz az autó, akkor aligha érné meg a dízel. Ha másért nem, hát azért, mert télen rövid utakon sosem fog bemelegedni, nem fog fűteni, de ami még nagyobb baj, hogy motorja sosem fog üzemi hőfokon járni, ez pedig nyilvánvalóan nem jó. Ha esetleg részecskeszűrő is van az autóban, s az nem tudja magát időnként - állandó magas fordulaton, leginkább autópályás hajtásnál - kiégetni, akkor el fog tömődni. Lehet baj ugye a feltöltővel is, ami szintén nem olcsó, s ugyanez mondható el az üzemanyagra kényes befecskendező-rendszerről is. Nem mondjuk, hogy ezekkel feltétlenül lesz hiba egy gázolajos autó esetén, de a pakliban benne van a lehetőség. A drágább javításokat természetesen a benzines autóknál sem lehet kizárni, hiszen azokban is van épp elég rizikó. Katalizátor, futóműelemek, motorvezérlés, légkondi - megannyi lehetőség arra, hogy akár a használtautó-vásárlási kisokosunk szerint legprecízebben kiválasztott és átvizsgált példány is pénztemetővé váljon. Benzinesként viszont kisebb eséllyel fog, a forintokat persze tankolásról tankolásra nagyobb mértékben fogja nyelni, hiszen a benzineseknek magasabb az egy kilométerre jutó üzemanyagköltségük.
Miként azonban sokan nem kívánnak tőzsdén magas rizikófaktorral sok pénzt keresni, úgy az autóvásárlók között is szép számmal vannak, akik a szerényebb hibalehetőséget többre tartják, mint a kisebb fogyasztást. Ők ugyebár benzinest keresnek. Ha pedig kellemes utazóautót, a család összes cuccát elnyelő, de klasszikus karosszériaformájút, akkor kombit. Ez adta mostani körképünket: 1,6 literesnél nagyobb, de 2,0 literesnél kisebb benzines motorral szerelt kombikat kerestünk, ugyanis autójuk mérete mellett sokaknak annak ereje sem másodlagos.
A keresett autók skatulyája nem fontos, lehet alsó- vagy hagyományos középkategóriás. A lényeg a motor fajtája és mérete, valamint a karosszéria kialakítása. Meg persze az autó kora, ami 10 évnél ne legyen több, ára pedig legyen legfeljebb 1,5 millió forintos, némi alkut feltételezve a hirdetésben 1,6 millió alatti. Érdekes, hogy az alig több mint 50 tagú találati lista szerint benzines motorral az elmúlt 10 évben alig adtak el kombit. Ez alapján azonban nem szabad változtatni a keresi feltételeken. Ha az autó rövid távokra, városi szaladgálásra lesz, akkor a benzines a jobb választás.
Kínálat pedig - ha nem is bőségesen, de azért van. A sor elején például a nem épp a megbízhatóságáról és tartósságáról híres, és nem is tágas utas- és csomagterű, de formája és - korrekt állapotban - vezethetősége miatt sokak által kedvelt Alfa Romeo 156 SW áll. Követője a leginkább az ára miatt kedvelhető Chevrolet Lacetti SW, mely megbízható ugyan, de torkos és szinte lélektelen. Kapaszkodjon meg mindenki, utóbbi kettő közül a sokak által „ledévúzott” Chevrolet a drágább. Az Alfához hasonlóan olcsó a hidropneumatikus futóművel szerelt, jó állapotban nagyon komfortos Citroën C5 is, mely 565-1660 literes csomagterével lassan a szobafestők kedvence lesz. Ez persze a legtöbb - összeállításunkban szereplő - modellről elmondható, hiszen olcsó és jellemzően nagy rakterű sorozatok. Az említett címre jó eséllyel pályázik az 1.8 literes, 135 lóerős benzinesével több példánnyal is 1 millió forint környékén kínálkozó Fiat Stilo MultiWagon és a Ford Focus/Mondeo kombipáros is. A használtautó-piac szépsége, hogy 5-10 évesen már alig van különbség az újonnan még komoly mértékben eltérő árú, alsó- és hagyományos középkategóriás modellek között. Legalábbis márkán belül, például az amúgy is átlag feletti értékvesztéssel sújtott Fordnál így van ez. Vannak viszont márkák, amelyek jobban őrzik valahai árukat. Honda Accordot például mindössze egyetlen példánnyal, több mint 270 ezer kilométerrel találunk 10 év és 1,6 millió forint alatt, s a Mazda6-oson is látszik, hogy elismert autó. Nem úgy a valaha exkluzív, mára elfeledett Mitsubishi Galant, vagy még a ma is megkapható, sportos Lancer.
Az egyetlen listánkba került Nissan Primera legfiatalabb, 6 éves életkorával hívhatja fel magára a figyelmet, van azonban ennyi idős Ford Focus is – alig kisebb utastérrel, szerényebb futással és sokkal jobb vezetési élménnyel. Az Opel Astra H-k kombiként és nagy motorral egyértelműen drágák. Igaz, a kevésbé jó hírű Peugeot 307 sem sokkal olcsóbb, de legalább van hétülésesként és automata váltóval is. Utóbbihoz mérten szerény felárral kapható a 407 SW, melyről a hirdetők is leginkább csak azt tudják elmondani, hogy „gyönyörű”. Renault Lagunából újfent kínálkozik automata is – kifejezetten olcsón, s még filléresebb a Mégane, ami szintén kapható izmos, 2,0 literes benzinmotorral is. Turbós benzinesként unikum a Skoda Octavia kombija – még az első szériából. Az egyetlen, kritériumainknak megfelelő Volkswagen Passat kitűnőnek mondott, a róla készített fotók nem tekinthetők annak, leginkább azt mutatják jól, hogy frissen kiadott rendszám van rajta; ha külföldről jött, szerény futása fokozottan hihetetlen. Listánkat egy Volvo V40 zárja. Az a V40, melyet 2004-ben váltott a V50, s ami még a Mitsubishi Carismával közös alapokra, Hollandiában épült.
Magas futás, átlag feletti fogyasztás, inkább csak tűrhető, mint jó állapot, ezekkel kell, hogy szembenézzen, aki viszonylag erős, benzines és kombi autót szeretne. Az viszont igaz lehet, hogy nem kell horribilis szervizszámlákra számítson, ha korrektül karbantartott, valós jellemzőkkel eladott példányt talál. Miből érdemes keresni? Megfelelő áron nyilván mindenből. A megbízhatósági etalonnak számító Honda Accordért a 1,5 millió sem sok, 1-1,2 környékén remek lehet egy Focus vagy egy Mondeo. Utóbbi természetesen nagyobb, előbbi viszont megbízhatóbb. Ennyiért persze sok érdekes autót, például viszonylag szerény futású, automata váltós Renault Lagunát is lehet kapni. Vevői döntés, hogy a kényelem vagy a vezethetőség, a luxus vagy a megbízhatóság a fontos. A francia modellek jellemzően kényelmet és luxust, a németek és a japánok inkább vezetési élményt és megbízhatóságot adnak – természetesen 10 éves autóknál mindennél fontosabb az előélet, így a kínálatból leginkább a talált példány múltja kell döntsön. Lehet jót találni ilyen paraméterek mellett is, hogy mennyire, azt pénteki használttesztünk fogja elmondani.