A kockák királynője – a Volvo 780-as

Ritkaság: Volvo 780 kupé, 1986-ból

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

Az idős művésznőnek sem rójuk fel, hogy jobban nézett ki régen, karrierje kitérőin sem illik merengeni. Meséljen inkább ő: a Volvo 780-as.


Egy olyan autó, amiből 1985 és 1990 közötti csak 8518 darab készült, már eleve érdekes. Az olasz Bertone ház a 262C jelű kupé után az utódot, a 700-as sorozaton alapuló 780-ast is megrajzolta a Volvónak, ezzel minden idők legszebb kocka autóformáját hozták létre. Kupé a javából és egyben igazi Volvo, mégis van benne valami hamisítatlanul olaszos is. Hogy mindezt bebizonyíthassuk, egy Amerikából származó svéd-olasz autót mutatott meg nekünk magyar tulajdonosa. Hát nem szép ez a nemzetköziség? Harminc éves a Volvo 780-as, mi egy még csak 29 éves példánnyal ünnepeljük.
Hirdetés


Amikor bő egy éve a csodaszép 780-as gyári fotójával zártam a tavaly csődbe ment Carozzeria Bertone munkásságáról szóló cikkem, még nem gondoltam, hogy hamarosan végre közelről is megismerhetek egy 780-ast. Aztán az idei Retopartyzánokon[/url] is kiállító Veterán Volvo Klub[/url] volt olyan jó fej, hogy kockák után érdeklődve oszlopos tagjukhoz irányított. Hajdú Viktor, akit WRCViktor nickkel ismerhetnek a fórumozók és a típustalálkozók résztvevői, Pest kertvárosi részén működteti Volvókra specializált autószervizét. Viktor a fejébe vette, hogy rágyúr a Volvo kupékra: 480-asból tizenegyet tud összeszámolni, és ha valaki nem lenne felé ismerős, a Google utcaképe ezzel a bézs 780-assal jelzi, hogy jó helyen jár.

Viktor szervizét keresve egy csöndes mellékutcában állok meg, a túloldalon a bokrok között meg ott áll ő, a 780-as. Csak úgy az utcán, kicsit porosan. Viktor nem panaszkodik, van munkájuk a műhelyben elég, eltart egy kis ideig, mire az utcafrontra átlogisztikázzuk a 780-ast és az egyik alkalmazottal nekiállunk lecsutakolni róla az utcaport. Végre, az újságíró is dolgozik - gondolhatja az olvasó, közben nekem meg ismét eszembe jut az idős művésznős hasonlat. A díva így hetvenen túl is vállal még egy-két fellépést, de már nem megy minden olyan ruganyosan, mint ötven éve. Az idős Volvo a gyári tetőablak kéderének fáradása miatt picit beázik, de alakul.

Miután a krómjait és az üvegeit még egyszer áttörültük, büszkén nézegettük, ahogy a színházi öltözettő is megjegyezné a fellépés előtt, hogy a művésznő ma is nagyon csinos. Viktor persze csak nevet, messziről az a pár hiba csak nem látszik a fotókon - mondja. Nemhogy nem látszik, hanem teljességgel értelmét veszti a felettük való mélázás. Ez a kockaforma élőben azért nagyon durván üt. Az egykori Ikarus művek évtizedes, omladozó falai között olyannak hat, mint az űrben lebegő monolit Stanley Kubrick Űrodüsszeiájában. Ez itt svéd acél, aminek ha sorsa saját magán múlna, talán sosem porladna el.

De az élet nem volt egyszerű a 780-asoknak sem, ez a példány meg nem a gyári múzeumból való. Sasszemek kiszúrhatták, hogy amerikai piacos első helyzetjelzőket hord, hiszen oda szánt, import darab. Innen a fahrenheites klímapanel, meg a mérföldes kilométeróra is. Nem tudni, hogy a kaliforniai nyár, vagy az elmúlt évek miatt, de a műszerfal tetején megrepedt már a műanyag. A második és egyben első magyar tulaj, egy idősebb úr ezt palástolandó és a további károkat megelőzendő csináltatott rá méretpontos takarót, ahogy a képeken is látható. Viktor nem tőle, hanem egy fiatal sráctól vette meg az autót. Nagyon drágán hirdette, Viktor bemondott egy szemtelen árat, így el is hajtotta őt. Aztán két évvel később mégis annak töredékéért lett az övé - a türelem, meg a rózsák, ahogyan együtt szoktuk őket emlegetni.

Hogy mennyibe kerül, meg mennyit ér hagyjuk, ne beszéljünk így pénzről. Legyen annyi elég, hogy a ritkasága miatt így ahogy van, nem fért volna bele a 2,5 milliós youngtimer kupé körképünkbe, még egy kis ráhagyással sem. Ha ilyen drága, akkor miért áll az utcán? Még nincs meg a saját fedett helye, ezért a tervezett felújítás sem kezdődött meg. A mechanika teljesen ép, de van olyan, amit Viktor szívesen kicserélne már. A messzi Kaliforniában volt egy kis puff, amikor helyreállították, a gyári légzsákos kormányát is elvesztette a 780-as, azóta belevaló, de lufi nélküli kormánnyal lehet terelgetni. Ez még nem lenne akkora nagy gond, de a barbár jenkije a nagyjából kikalapált zárhídra lógatta fel a méregdrága új hűtőmaszkot és a lámpákat. Ez utóbbit mindenképpen korrigálni kéne, hogy szebben fussanak a vonalak az orrán.

A fényezés jórészt eredeti, az A-oszlopon túl nem is kéne hozzányúlni, de van több apróság is, ami hiányzik. Bent van az új szélvédő, de a gumija és a takaróműanyag még nincs, jó lenne egy új védőél a csomagtérperemre - így pörögnek a súlyos tízezrek. Már ha egyáltalán össze lehet szedni ezeket a holmikat. Meg aztán Viktor szíve szerint átkárpitoztatná a nem kiült, de már öregségfoltos, néhol szakadt bőrbelsőt is. Mindezek a hibák persze nem vonnak le semmit az autó értékéből és élvezhetőségéből. Viktor saját kezűleg lehelt életet a motoros ülésállításba, a burkolat nélkül hagyott csavarvégekért viszont nem vállal felelősséget, az a korábbi gazdák műve.

A még bőven nem elektronikusan vezérelt Aisin-Warner AW71 típusú négygangos automataváltó - amit furcsa, amerikai Toyotákban még a kétezres években is használtak - régi vágású szerkezet. Lassan, de finoman gangol. A francia eredetű és eredetileg V8-asnak szánt, emiatt 90 fokos hengerszögű, majd az olajválság hatására V6-ossá faragott PRV motor jó partner a krúzolsához. Viszonylag magasan adja le a nyomatékát, de pöcögtetett gázpedállal sem lassú. A méltóságteljes sétakocsikázáshoz nem is kell több a Volvo merevtengelyes hátsó és gólyalábas első futóművénél, ez nem sportkocsi.

Létezett frivol, turbós négyhengeressel is, sőt nem röstelltek a gyáriak egy turbódízelt is belerakni. A 2,4 literes, a VW LT teherautókból ismert blokk legalább hathengeres, így a karaktere és hangja ad valami vontatóhajós bájt, de én azért maradnék a kocsihoz leginkább illő PRV V6-osnál. A váltó közepes gáznál már enged egy kis forgatást, érces, de kellemes motorhangot kapunk. Közben minden olyan jólesően finom, lágyan ringunk, az ülések meg így felújítás nélkül, 29 évesen is nagyon kényelmesek.

És hogy mit hoz a jövő? A 780-asok ára az elmúlt években annyira felment, hogy már talán csak svéd fészerekben bukkanhat föl a 8518 közül egy olcsón eladó példány. A gyűjtők már bevásároltak, ahogy Viktor is. A fentebb leírt apró javítások megcsinálására a fedett pihenőhely összehozásáig várni kell, aztán mehet az OT vizsga. A tervezgetésbe csúszott némi bibi, így még egy időre el kell ezt napolni. Bár az erre szánható pénz az elmúlt időszak spórolásaiból meglenne, de felbukkant egy még régebbi, még ritkább tűrhető állapotú 262C kupé, ami hiányzik a kollekcióból. Garázst és felújítást így most még nem, de egy másik olasz-svéd rokont kaphat társnak a 780-as.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

  • 2017.10.28. at 18:09
    Permalink

    A négyajtós kocka-Volvóhoz volt szerencsém. Nos nagyméretű családi batár. Kissé lomha, tágas. Ennek ellenére a rugózása nem túl kellemes és a hátsókerékhajtásban a hátsókerék szeret kipörögni. Nekem nem kellene még a lehető legolcsóbban sem egy ilyen batár

Vélemény, hozzászólás?