A kockák királynÅ‘je – a Volvo 780-as
Ritkaság: Volvo 780 kupé, 1986-ból
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Az idős művésznőnek sem rójuk fel, hogy jobban nézett ki régen, karrierje kitérőin sem illik merengeni. Meséljen inkább ő: a Volvo 780-as.
Egy olyan autó, amibÅ‘l 1985 és 1990 közötti csak 8518 darab készült, már eleve érdekes. Az olasz Bertone ház a 262C jelű kupé után az utódot, a 700-as sorozaton alapuló 780-ast is megrajzolta a Volvónak, ezzel minden idÅ‘k legszebb kocka autóformáját hozták létre. Kupé a javából és egyben igazi Volvo, mégis van benne valami hamisÃtatlanul olaszos is. Hogy mindezt bebizonyÃthassuk, egy Amerikából származó svéd-olasz autót mutatott meg nekünk magyar tulajdonosa. Hát nem szép ez a nemzetköziség? Harminc éves a Volvo 780-as, mi egy még csak 29 éves példánnyal ünnepeljük.
Amikor bÅ‘ egy éve a csodaszép 780-as gyári fotójával zártam a tavaly csÅ‘dbe ment Carozzeria Bertone munkásságáról szóló cikkem, még nem gondoltam, hogy hamarosan végre közelrÅ‘l is megismerhetek egy 780-ast. Aztán az idei Retopartyzánokon[/url] is kiállÃtó Veterán Volvo Klub[/url] volt olyan jó fej, hogy kockák után érdeklÅ‘dve oszlopos tagjukhoz irányÃtott. Hajdú Viktor, akit WRCViktor nickkel ismerhetnek a fórumozók és a tÃpustalálkozók résztvevÅ‘i, Pest kertvárosi részén működteti Volvókra specializált autószervizét. Viktor a fejébe vette, hogy rágyúr a Volvo kupékra: 480-asból tizenegyet tud összeszámolni, és ha valaki nem lenne felé ismerÅ‘s, a Google utcaképe ezzel a bézs 780-assal jelzi, hogy jó helyen jár.
Viktor szervizét keresve egy csöndes mellékutcában állok meg, a túloldalon a bokrok között meg ott áll Å‘, a 780-as. Csak úgy az utcán, kicsit porosan. Viktor nem panaszkodik, van munkájuk a műhelyben elég, eltart egy kis ideig, mire az utcafrontra átlogisztikázzuk a 780-ast és az egyik alkalmazottal nekiállunk lecsutakolni róla az utcaport. Végre, az újságÃró is dolgozik - gondolhatja az olvasó, közben nekem meg ismét eszembe jut az idÅ‘s művésznÅ‘s hasonlat. A dÃva Ãgy hetvenen túl is vállal még egy-két fellépést, de már nem megy minden olyan ruganyosan, mint ötven éve. Az idÅ‘s Volvo a gyári tetÅ‘ablak kéderének fáradása miatt picit beázik, de alakul.
Miután a krómjait és az üvegeit még egyszer áttörültük, büszkén nézegettük, ahogy a szÃnházi öltözettÅ‘ is megjegyezné a fellépés elÅ‘tt, hogy a művésznÅ‘ ma is nagyon csinos. Viktor persze csak nevet, messzirÅ‘l az a pár hiba csak nem látszik a fotókon - mondja. Nemhogy nem látszik, hanem teljességgel értelmét veszti a felettük való mélázás. Ez a kockaforma élÅ‘ben azért nagyon durván üt. Az egykori Ikarus művek évtizedes, omladozó falai között olyannak hat, mint az űrben lebegÅ‘ monolit Stanley Kubrick Å°rodüsszeiájában. Ez itt svéd acél, aminek ha sorsa saját magán múlna, talán sosem porladna el.
De az élet nem volt egyszerű a 780-asoknak sem, ez a példány meg nem a gyári múzeumból való. Sasszemek kiszúrhatták, hogy amerikai piacos elsÅ‘ helyzetjelzÅ‘ket hord, hiszen oda szánt, import darab. Innen a fahrenheites klÃmapanel, meg a mérföldes kilométeróra is. Nem tudni, hogy a kaliforniai nyár, vagy az elmúlt évek miatt, de a műszerfal tetején megrepedt már a műanyag. A második és egyben elsÅ‘ magyar tulaj, egy idÅ‘sebb úr ezt palástolandó és a további károkat megelÅ‘zendÅ‘ csináltatott rá méretpontos takarót, ahogy a képeken is látható. Viktor nem tÅ‘le, hanem egy fiatal sráctól vette meg az autót. Nagyon drágán hirdette, Viktor bemondott egy szemtelen árat, Ãgy el is hajtotta Å‘t. Aztán két évvel késÅ‘bb mégis annak töredékéért lett az övé - a türelem, meg a rózsák, ahogyan együtt szoktuk Å‘ket emlegetni.
Hogy mennyibe kerül, meg mennyit ér hagyjuk, ne beszéljünk Ãgy pénzrÅ‘l. Legyen annyi elég, hogy a ritkasága miatt Ãgy ahogy van, nem fért volna bele a 2,5 milliós youngtimer kupé körképünkbe, még egy kis ráhagyással sem. Ha ilyen drága, akkor miért áll az utcán? Még nincs meg a saját fedett helye, ezért a tervezett felújÃtás sem kezdÅ‘dött meg. A mechanika teljesen ép, de van olyan, amit Viktor szÃvesen kicserélne már. A messzi Kaliforniában volt egy kis puff, amikor helyreállÃtották, a gyári légzsákos kormányát is elvesztette a 780-as, azóta belevaló, de lufi nélküli kormánnyal lehet terelgetni. Ez még nem lenne akkora nagy gond, de a barbár jenkije a nagyjából kikalapált zárhÃdra lógatta fel a méregdrága új hűtÅ‘maszkot és a lámpákat. Ez utóbbit mindenképpen korrigálni kéne, hogy szebben fussanak a vonalak az orrán.
A fényezés jórészt eredeti, az A-oszlopon túl nem is kéne hozzányúlni, de van több apróság is, ami hiányzik. Bent van az új szélvédÅ‘, de a gumija és a takaróműanyag még nincs, jó lenne egy új védőél a csomagtérperemre - Ãgy pörögnek a súlyos tÃzezrek. Már ha egyáltalán össze lehet szedni ezeket a holmikat. Meg aztán Viktor szÃve szerint átkárpitoztatná a nem kiült, de már öregségfoltos, néhol szakadt bÅ‘rbelsÅ‘t is. Mindezek a hibák persze nem vonnak le semmit az autó értékébÅ‘l és élvezhetÅ‘ségébÅ‘l. Viktor saját kezűleg lehelt életet a motoros ülésállÃtásba, a burkolat nélkül hagyott csavarvégekért viszont nem vállal felelÅ‘sséget, az a korábbi gazdák műve.
A még bÅ‘ven nem elektronikusan vezérelt Aisin-Warner AW71 tÃpusú négygangos automataváltó - amit furcsa, amerikai Toyotákban még a kétezres években is használtak - régi vágású szerkezet. Lassan, de finoman gangol. A francia eredetű és eredetileg V8-asnak szánt, emiatt 90 fokos hengerszögű, majd az olajválság hatására V6-ossá faragott PRV motor jó partner a krúzolsához. Viszonylag magasan adja le a nyomatékát, de pöcögtetett gázpedállal sem lassú. A méltóságteljes sétakocsikázáshoz nem is kell több a Volvo merevtengelyes hátsó és gólyalábas elsÅ‘ futóművénél, ez nem sportkocsi.
Létezett frivol, turbós négyhengeressel is, sÅ‘t nem röstelltek a gyáriak egy turbódÃzelt is belerakni. A 2,4 literes, a VW LT teherautókból ismert blokk legalább hathengeres, Ãgy a karaktere és hangja ad valami vontatóhajós bájt, de én azért maradnék a kocsihoz leginkább illÅ‘ PRV V6-osnál. A váltó közepes gáznál már enged egy kis forgatást, érces, de kellemes motorhangot kapunk. Közben minden olyan jólesÅ‘en finom, lágyan ringunk, az ülések meg Ãgy felújÃtás nélkül, 29 évesen is nagyon kényelmesek.
És hogy mit hoz a jövÅ‘? A 780-asok ára az elmúlt években annyira felment, hogy már talán csak svéd fészerekben bukkanhat föl a 8518 közül egy olcsón eladó példány. A gyűjtÅ‘k már bevásároltak, ahogy Viktor is. A fentebb leÃrt apró javÃtások megcsinálására a fedett pihenÅ‘hely összehozásáig várni kell, aztán mehet az OT vizsga. A tervezgetésbe csúszott némi bibi, Ãgy még egy idÅ‘re el kell ezt napolni. Bár az erre szánható pénz az elmúlt idÅ‘szak spórolásaiból meglenne, de felbukkant egy még régebbi, még ritkább tűrhetÅ‘ állapotú 262C kupé, ami hiányzik a kollekcióból. Garázst és felújÃtást Ãgy most még nem, de egy másik olasz-svéd rokont kaphat társnak a 780-as.
A négyajtós kocka-Volvóhoz volt szerencsém. Nos nagyméretű családi batár. Kissé lomha, tágas. Ennek ellenére a rugózása nem túl kellemes és a hátsókerékhajtásban a hátsókerék szeret kipörögni. Nekem nem kellene még a lehető legolcsóbban sem egy ilyen batár