Ezen a hétvégén az olaszországi Comói-tó partjára, a Concorso d'Eleganza Villa d’Este eseményre figyel az autósvilág, rögtön két okból is. Egyrészt ebben az időszakban már hagyományosan e festői környezetben rendezik évről évre az egyik legpatinásabb veterán- és luxusjármű kiállítást, másrészt a kiállított kocsik egy részét a nemzetközi RM aukciós ház árverésre bocsátja, mintegy 35 milliós dolláros bevétel reményében. A teljes kínálatból próbáltunk néhány érdekességet kiemelni.
Ferrari 375 MM Berlinetta - összesen tíz darabot építettek ebből a típusból
Érdekes részlet a hátsó szélvédőn kialakított kopoltyú. A rendszám fölött, középen az üzemanyag betöltő hatalmas, krómozott sapkája látható
Szinte nincs olyan komoly árverés, ahol ne bukkanna fel legalább egy Ferrari, de most egyből két különleges csemegére is lecsaphatnak az anyagi korlátokkal nem szembesülő gyűjtők. Hogy fokozzuk az érdeklődést, az RM európai igazgatója, Max Girardo is úgy nyilatkozott, hogy ez lenne az a járgány, amivel ő is szívesen hazamenne, ha módjában lenne választani, márpedig ő nem bort iszik, és vizet prédikál. Az 1955-ös gyártású
Ferrari 375 MM Berlinetta tényleg igazi ritkaság: összesen csak 10 példány épült Maranellóban, méghozzá 4,5 literes, három Weber karburátoros, és Enzo Ferrari hitvallásának megfelelően V12-es motorral, amelynek teljesítménye 340 lóerő. Az aukciós ház szakértői úgy vélik, ezt a Pininfarina karosszériás műremeket 4,8 és 6 millió dollár közötti összegért lehet értékesíteni. Hasonlóan ritka - no és persze hasonlóan drága - az 1957-es
Ferrari 500 Spider TRC versenyautó is, amelynél a 4-es a bűvös szám, lévén négyszer vettek vele részt a Targa Florio futamain, de ami fontosabb, hogy ebben a típusban csupán kétliteres, négyhengeres Lampredi-féle motor dolgozott. Ezt az erőforrást anno a Formula-2 géposztályban használták, de ezzel a blokkal korábban F1-es világbajnokságot is nyert a Ferrari. A hírnév ennek megfelelően az árban szintén érvényre jut, az RM cirka 4,8 millió dollárra taksálja az utolsó négyhengeres Ferrari versenyautót.
Formájával lenyűgöz, motorjával viszont meghökkent a Ferrari 500 Spider TRC: klasszikus V12-es helyett csupán kommersz kétliteres, soros négyhengeres repítette ezt a versenyautót - értéke közelíti az 5 millió dollárt
Lancia Stratos HF Zero, amelyre még négy évtized után sincsenek szavak. A képen nem érződik, de valójában igen apró, 3,5 méternél alig hosszabb a jármű, amelynek motorját a Fulvia típusból kölcsönözték
A csődbe jutott Bertone stúdió 90 prototípussal rendelkezik, amelyből 84 darabot a család megvásárolt, ám hat autót kalapács alá küldenek, hogy a bevételből némiképp kárpótolhassák a károsultakat. A fél tucat működőképes, egyedi modell között megtalálható az 1970-es, ám a mai napig futurisztikusnak ható
Lancia Stratos HF Zero, amelynél az 1,6 literes, négyhengeres Fulvia motort az ülések mögé, középre építették be. Az ék alakú karosszéria arányai évtizedek óta mindenkit lenyűgöznek, az autó teljes hossza 358 centiméter, magassága csupán 84 centiméter, és sokan azt mondják, a négy keréken kívül más nem is emlékeztet a Zero-val kapcsolatban autóra. Az első fényszórócsík tíz darab, egyenként 55 wattos izzóból áll össze, míg a hátsó lámpafalat 84 izzóval alkották meg. A szakértők úgy vélik, e hihetetlen tanulmány mindenképpen megnyitja majd a pénztárcákat, és 1,5-2,5 millió dollár közötti összeg sem tűnik érte irreálisnak.
Különösen oldalütközésnél nem valószínű, hogy brillírozna a ma szabványos EuroNCAP törésteszten a Lamborghini Marzal, de az üvegajtó akkor is gyönyörű. Nyitásnál legalább olyan látványos, mint a híres Mercedes-Benz 300 SL
Lamborghini Bravo - részünkről még ma is szívesen látnánk ilyet az utcán
Ugyancsak a Bertone kollekció része az 1967-es
Lamborghini Marzal, amelyet 2,5 millió dollárra taksálnak. A négyüléses, csupa üveg, feltűnő szárnyas ajtókkal ékesített koncepció nem véletlenül mutat hasonlóságot a majdani széria Espada típussal; de abban biztosak lehetünk, aki erre az autóra feni a fogát, annak sokkal többet jelent, hogy Rainier herceg felségével, Grace Kelly színészcsillaggal konkrétan ebben 4,0 literes V12-essel szerelt kocsiban ülve vezette fel a Formula-1 ’67-es Monacói Nagydíját. A fenti összegekhez képest szinte aprópénzbe kerül egy másik, ám szerintünk nem kevésbé birtoklási vágyat kiváltó tanulmány, a Countach-rokon, de V12-es helyett „csak” V8-as erőforrással mozgatott
Lamborghini Bravo, amelyért potom 300 ezer dollárt remélnek a leütéskor.
Nem csak olasz járműparádé a Concorso d'Eleganza Villa d’Este, egyéb ritkaságokkal is találkozni a tóparti gyepen. Balra a Talbot-Lago T150-C SS, középen a Ford GT40 fehér hollónál is ritkább roadster prototípusa, jobbra pedig a szerénynek tűnő, de árát tekintve annál húzósabb BMW 507. Mind ott lesznek, sőt, megvásárolhatók
Nem kevesebb, mint 4,5-5,5 millió dollárra becsülik a világ egyik legszebb autójának tartott, guruló könnycseppnek is becézett, 1938-as
Talbot-Lago T150-C SS Teardrop Coupe értékét, amely karosszéria megálmodója a Figoni & Falaschi műhely. Vélhetően komolyabb gyűjtői érdeklődés övezi majd az 1965-ös
Ford GT40 roadster prototípusának (GT/111) a licitálását, amely a remények szerint 4 millió dollár környékére is felkúszik. Anno a Targa Florio verseny harmadik helyén álló gép nem mutatott valami jó formát, a 289 Cobra motor (444 LE) nyolc hengeréből állítólag csak hét működött, és később John Whitmore, valamint Bob Bondurant pilótákat egy kerékkiszakadás is sújtotta. A kocsit Angliába vitték, szétszerelték, majd kis túlzással elfeledkeztek róla – 2006-ra állt össze újra, teljes pompájában. Végezetül pedig egy bajor ritkasággal zárjuk a sort, konkrétan a 251 darabot számláló
BMW 507 roadster sorozat egyik példányával. A 820 ezer dollárra tartott, ezüstszínű autó nincs széthajtva, 1957 óta összesen kb. 90 000 kilométert futott - azaz éves átlaggal mintegy 1 700-at -, így remek kondícióban képviseli a BMW második világháború utáni sportos korszakának kezdetét.
