Szupersportkocsi és Formula-1 – orosz módra

Az 1980-as évek végére a szovjet autóipar döntően még mindig a húsz évvel korábbi olasz technikát konzerválta, a történet végét mindenki ismeri, a Lada már Magyarországról is kivonult. Ám a márkanevet mostanság egy Formula-1-es autóversenyző személyével hozzák különös kapcsolatba: az orosz Petrov (és persze a lengyel Kubica) sárga Renault kocsiján egész évben olvasható volt a Lada felirat. Persze, a gödörből mindig van kiút, a Ladában, és vele együtt az orosz (keleti) piacban óriási potenciál rejlik, csak annyit kell kivárni, hogy a lehetőségek találkozzanak az időszerűséggel.

Amíg az iménti jóslat beteljesedik, addig két mérnök próbál a fókuszba kerülni, név szerint Nyikolaj Fomenko és Jefim Osztrovszkij. Ők a tervezői annak a 2008-ban bemutatott szupersportkocsinak, amely a Marussia nevet viseli, és emblémája egy különleges, az orosz zászló kék-fehér-piros színeiben pompázó M betű. Oroszország első prémium autógyártója a B1 változattal debütált, és elmondható, hogy sikerrel. Persze, a szkeptikusok azonnal beleköthetnek, hogy miféle szuperjárgány az, amelynél 250 km/órában jelölik meg a végsebességet, holott a legjobbak a 350, adott esetben a 400 km/órás határt ostromolják? Mi inkább azt mondjuk, minden kezdet nehéz, és kevés pénzből, csúcstechnológiás háttér híján nem lehet azonnal csodát tenni, a két mérnök pedig nem végzett rossz munkát. Nem végzett azért, mert a Marussia nem X vagy Y márka módosított mutánsa, a váz, a karosszéria, a forma mind-mind saját tervezés, és állítólag az autó aerodinamikai tulajdonságai is abszolút felveszik a versenyt a külföldi konkurenciával. A Cosworth-eredetű, 3,5 literes V6-os - ilyen dolgozik a B1-ben 240 lóerővel - valóban nem képes a Ferrarik és a Porschék szintjére emelni a menetteljesítményeket, de a Marussia nem rekedt meg az alapoknál: létezik ennek az erőforrásnak 300 lovas kiadása, illetve egy 2,8 literes turbós egység, amely 360 és 420 lóerővel riogat – utóbbival 3,8 másodperc a 0-100-ra gyorsulás, ami azért már nem rossz.

Az utastérben visszaköszön a hajdani olasz-orosz kapcsolat, mert a belső kialakításában olasz tervezők is részt vettek. Különlegesség a szabványostól eltérő kormány, és a „Soft Touch” jelszó alatt minden olyan kezelőelemet, amivel a kéz érintkezik, kimondottan puha burkolattal láttak el. Bár sportkocsiról van szó, puritánságról nem beszélhetünk, igényes a kárpitozás, van hifi és légkondicionáló, a tolatásnál pedig kamera segíti a manőverezést.

A Marussia B1 továbbfejlesztése a B2, de a Moszkvában bemutatóteremmel rendelkező kis cég ennél sokkal nagyobb terveket szövöget. Többféle platformmal is kísérleteznek, különféle motorelhelyezésekkel, és készülőben van több luxus jármű, köztük kupé, limuzin és SUV, valamint egy városi kisautó is – 2011-re hét bemutatót ígér a gyár. Az oroszok jól tudják, hogy csak akkor hódíthatják meg a világot, ha tudnak róluk, ha a Marussia név nem cseng ismeretlenül a piacnak kiszemelt térségekben, ezért az egyik leghatásosabb eszközhöz nyúltak. A módszeren nem sokat agyaltak, egyszerűen részesedést vásároltak a Virgin Racing Formula-1-es csapatban, és az istálló 2011-ben már Marussia Virgin Racing Team néven fog szerepelni.