A gazos földrakások senkit ne riasszanak el, jó helyen jár, ez Érd Ófalu
Van egy olyan hely Magyarországon, ahol nem tudják értékelni az autópályát. Érd megyei jogú városról beszélek, amelyet a legtöbben onnan fognak ismerni, hogy hétköznap délutánonként életveszélyes helyzetek alakulnak ki az M7-es érdi lehajtójánál. Az emberek kínjukban szabálytalanul a leállósávban sorolnak le a pályáról, de így is rengeteg a veszélyes fékezés és kikerülési manőver. Egyébként nagyjából ez lehet az egyetlen olyan város kis országunkban, ahol a gyepmesteri ellátás hiányosságát az autópályára kihelyezett kóborkutya-veszély táblával kell tudatni az átutazóval. De ez az írás nem erről az életveszélyről szól, hanem egy másik, tipikusan(?) érdi jelenségről. A lakott területen belül földútban végződő autópálya-lehajtóról. Ezt mindkét irányból behajtani tilos táblával óvják a kíváncsi tekintetek elől, szerencsére a kivétel célforgalom kiegészítő tábla miatt azért aki nagyon akarja, elmehet megnézni a képződményt.
A lakott terület kezdetét jelző tábla mögött látszik a behajtani tilos
Az M6-os autópálya Érd Centrum csomópontban kell lehajtani, majd a pálya fölött átívelő hídon keresztül Érd Ófalu irányába kell menni. Nem hagyjuk magunkat elijeszteni a parlagfűvel benőtt földrakásoktól, jó helyen járunk. A körforgalmat elhagyva a szépen ívelt kanyart követve hirtelen behajtani tilos táblával szembesül az ember. Ezen kívül semmi más útbaigazítás nincs arra nézve, hol jár, merre terelik, így más lehetőség híján muszáj jobbra fordulnia. A gazos pusztaság egyhangúságát a szombati napokon tartott piac káosza oldja. Mondjuk ez is előrelépés, mert eleinte még rendes aszfaltburkolata se volt errefelé. Ami miatt egyébként kilencven fokos fordulatot vesz az autóvezetők élete, az nem más, mint hogy véget ér az aszfalt.
Nincs magyarázat arra, miért nem lehet továbbmenni. Ahogy azt se árulják el, merre visz a terelés
Úgy száz méterrel a behajtani tilos táblát követően ugyanis hirtelen vége szakad az európai szinten is felvállalható minőségű aszfaltnak, és jön a murvával felszórt földút. Én is csak a kivétel célforgalom kiegészítés miatt kockáztattam meg az erre hajtást, a fénykép készítésének idejére ugyanis megálltam az autóval. Állítólag a lakosok nem akarták, hogy az ő utcájukon keresztül menjen az autópályáról érkező forgalom. A kényelemről azonban nem akartak lemondani, kiharcolták maguknak, hogy az ő utcájuk legyen a főútvonal, azaz a terelés irányába zajlik a forgalom 99 százaléka, de annak 1 százaléknak van elsőbbsége, akik nem kérnek a megnövekedett forgalomból. Engem szerencsére napi szinten nem érint ez a furcsa helyzet, épp csak azért megyek arra néha, hogy megnézzem, ez a kis magyar abszurd még mindig létezik-e. Autópályáról egyenesen a földútra. Mindezt egy Budapesttel határos, megyei jogú városban, i. sz. 2010-ben.
A lakosok autóinak irányából ítélve ők használják a lehajtót. Nem akarják a nagy forgalmat, de akkor miért ragaszkodtak ahhoz, hogy nekik legyen elsőbbségük? Jobbra forduló főútvonal lenne az igazságos megoldás...
