Hét óra utazás a senki földjén? Ilyen is volt a Budapest-Bamakón

Az Autónavigátor.hu logóját is viselő Toyota Hiace és a Teréz Anya Gyermekei csapat is hiba nélkül teljesítette a Budapest-Bamako távját, sőt, a Szegedről indult csapat a célig összesen 8927 kilométert autózott, miként arról már beszámoltunk, autójuk Afrikában lépte át az egymillió kilométeres futást, órája most alig több mint 5500 kilométert mutat. Az út messze nem volt egyszerű, mielőtt az utolsó szakaszról mesélne a csapat, most még az azt megelőző beszámolója következik.
Csapatunk jelentkezik!
Úgy hisszük, mezei turista ritkán utazik az egyik országból való kiléptetés és a szomszédba való beléptetés között hét órát. Velünk a Szenegál és Guineai határán fekvő két ellenőrzőpont között ez történt. A hetvenhét kilométert szinte gyalogtempóban tettük meg úttalan utakon, folyómederben, mocsáron át, felrobbant kamion roncsától alig járható poros utakon. Eddig túránk során itt kerültünk legközelebb a komolyabb elakadáshoz, vagy a gyakran koppanó alváz miatt technikai meghibásodáshoz. Ez szerencsére nem történt meg, viszont egy régi ismerőssel ismét összehozott a sors, aki a szenegáli beléptetésünkért felelős finánc volt, most 1200 kilométert és három napot követően ismét legombolt rólunk tetemesebb összeget, ráadásul egy idegen állam, Guinea területén. „Ez Afrika” – írták szervezőink az itinerben.

Nem mindenhol fogadta aszfaltozott út a mezőnyt, nem minden híd tűnt biztonságosnak, ez a jobbak közül való volt

Utunk a következő szakaszon is csigatempóban való haladást tett lehetővé. 15-20 km/h-s sebességgel araszoltunk át a műanyag eszközöket leszámítva teljes mértékben a természetes környezetük erőforrásaira építkező közösségek területén. Igazi időutazás volt ez, nem csak a kocsink, hanem mi is lelassultunk, és mély tartalmú gondolatokkal vontunk párhuzamot a guineai hegyvidékek falvainak lakói és a mi életünk között. Nem is időutazás, hanem az örökbecsű Sliders című sorozat alapján „párhuzamos dimenzió” volt ez.

Afrika, főként annak középső része európai szemmel felfoghatatlan

A hazai sajtóban közepesen nagy csinnadrattával beharangozott - véres polgárháború miatt megrekedt a Budapest-Bamako mezőnye – hírekből, mi annyit tapasztaltunk a guineai vidéken, hogy a nagyobb településeken fokozott katonai ellenőrzés volt. Az országban érvényben lévő terelések 10 órányi autózással növelték menetidőnket a következő két napban, így a másnap is véget nem érő döcögéssel kezdődött, miután a rögtönzött lágerhez hasonlító tárborhelyünkről kijövet még egy okostelefonnal kellett megváltanunk a szabadságunkat a helyi királytól. A napi etap 1/3-át 10 óra alatt teljesítettük, ezért nyilvánvalóvá vált, hogy az éjszakai szállásunkat magunknak kell megszervezni. Sorstársainkkal konvojt alkotva éjszakai vezetés közben a polgárháború gócpontjának számító Conakry magasságában fáradtunk meg, de hála a Google szálláshely ajánlatának, egy „oázist” találtunk a város szélén. Azonban nem csak mi, hanem még további két tucat bamakós is, így a medence melletti pázsiton kellett felvernünk sátrunkat.

Még a kies földutakon is látható egy-egy hirdetőtábla, a konvojnyi bamakósnak hajlékot adó oázist a Google ajánlotta

A jelentős katonai jelenlétet és gyakori közúti ellenőrzéseket leszámítva ki lehet jelenteni, hogy a Budapest-Bamako mezőnye nem sokat érzékelt a guineai helyzetből. Így érkeztünk a célországba, Sierra Leonébe, ahonnan nemsokára jelentkeznek Teréz Anya Gyermekei.
További Bamako beszámolók itt.