A spórolós vezetés nem egyenlő a tötymörgéssel

Mennyit spórolhatunk a lassabb tempóval? Mennyi időt nyerhetünk a gyorsabbal? című cikkünkből lényegében kiolvasható volt, hogy én bizony szinte kivétel nélkül a fogyasztásra, az autózási költségekre gondolva falom a kilométereket. Majd az Így száguldozzuk el a sok-sok pénzt című írásunkból kiderült, hogy a ritka kivétel vagyok. Legalábbis abban, hogy én be is vallom azt, hogy spórolósan, nem mindig a megengedett tempóval, hanem akár annál lassabban megyek. Legalábbis autópályán. Mert én azért nem azt látom a hazai pályákon, hogy ritkaság lenne az az autó, az a sofőr, aki a megengedettnél lassabban, vagy akár a megengedett tempóval menne. És a spórolósan autózó amúgy jellemzően nem egyenlő a lassan, netán a középső sávban autózóval - sajnos utóbbi vélhetően kevéssé tudja, hogy miként kellene vezetni. Nem csak a jobbra tartási kötelezettséggel, hanem azzal sincs tisztában, hogy egyenletes tempóval autózhatna a legtakarékosabban - így mehet aztán tökéletesen a többi közlekedő idegeire. Utóbbi versenyszámban aranyérmesek még a mindenhol 70 km/órával közlekedők, az ő csoportjuk sem szerény.
Vissza az autópályás tempóhoz! Szerencsésnek tartom, hogy nem azt látom a hazai autópályákon, amit az autózási szokások kapcsán intézett kérdéseinkre érkezett válaszok adtak. Autópályán az autósok zöme 130-140 km/órával megy - mutatták a válaszok. Nekem nem így tűnik, szerintem a válaszokban jelentősen benne van a "vagyok én olyan tökös gyerek, hogy nem megyek a megengedettnél lassabban, sőt inkább gyorsabban tolom" faktor is. Ez mondjuk nem baj, inkább csak "szóban" menjenek gyorsan az autósok, mintsem valóságban. Igaz persze, hogy azért vannak a valóságban is gyorshajtók, nemegyszer olyan autókkal, amelyekkel én a megengedett tempóval sem mernék menni, ám ez az ő dolguk - legalábbis amíg meg tudnak állni. A helyükben inkább spórolósan, józanul autóznék, hogy mondjuk hamarabb tudjak egy jobb autót venni, hogy mondjuk az akármilyen autóra is jó gumit vehessek. És fontos leszögezni, hogy ahogyan a lassan autózás sem feltétlenül egyenlő a spórolós autózással, úgy a spórolós autózás sem egyenlő a lassan autózással. Országúton például eszembe nem jutna 90 helyett 70-nel menni spórolási szándékból. Ha viszont az útkörülmények azt igénylik, akkor hát feltétlenül. Autópályán 130 helyett 110-zel? Előfordulhat, de inkább 120 tájékán szoktam menni, 110 és 120 között nincs ugyanis még komoly fogyasztáskülönbség, viszont pont kieshetünk a forgalom ritmusából. Van persze, hogy a 120 is kevés. Ilyenkor szerintem jobban járunk, ha mi is felvesszük a gyorsabb tempót, ami itthon azért nem szokott 130-nál több lenni. Jobban járunk azzal, ha nem kell folyton kitérnünk, majd besorolnunk a gyorsabb sávba, magyarán egyenletesebb tempóval, kevesebb fékezéssel, kevesebb gyorsítással, akár magasabb tempóval is szerényebb fogyasztással mehetünk.
Az elmúlt hétvégén például - hazai viszonylatban - egészen sokat autóztam. A tatár nem kergetett, de persze fölös időt sem akartam autózásra szánni. A Balatonra, majd Szegedre kellett mennem a fővárosból. Alap, hogy mindezt autópályán, hiszen az útdíj azért még a bérekhez viszonyított rekordára ellenére sem olyan vészes, hogy sokat autózó embernek ne érné meg.
Szombat reggel indulás az M7-es felé, ott jelentős forgalom, hamar ki is derült, hogy az általam preferált 120 km/órás tempó lassú a belső sávban, gyors a külsőben. 128 km/órára állítottam a tempomatot, ami a gyárinál hajszálnyit kisebb átmérőjű (de még váltóméretes) abroncsokkal bizony nagyjából 120 km/órás valós tempót jelent csupán. Így viszont már alig volt autó, ami elől ki kellett térnem, nyugodtabban, egyenletesebben lehetett autózni. Az M7-esen 90 kilométert megtéve 5,4 l/100 km-ig ment le a két napnyi (~40 km) városi autózás alatt beállt 6,1 literes átlagom. (Az autó a saját Renault Grand Scénic 1.5 dCi 2007-ből, most már 172 000 kilométerrel).
Balatonról Szegedre lehetne menni az 52-es úton és az M5-ösön, vagy az M7-M0-M5 útvonalon. Utóbbi 35 kilométerrel hosszabb, ám időben 23 perccel rövidebb a Google útvonaltervezője szerint. Plusz egyetlen falut, várost sem kell keresztezni, gyakorlatilag egyetlenegyszer sem kell útközben a kuplungpedálra lépni, és biztos, hogy nem fogok 30-as táblához tett traffipaxszal találkozni. Én - a spórolós - mostanság ezt az útvonalat szoktam választani, mert jóval kevésbé fárasztó, mint a másik alternatíva; nyáron, pláne egy vasárnap délután azonban nyilván nem az M7-es és az M0 felé mennék. Most viszont a tempomatot 122-124 km/óra környékére állítva nemigen kellett tempót változtatnom a gyorsforgalmi utakon. Az M7-esen alig volt forgalom, az M0 önmagához képest nyugodt volt, az M5-ös zsúfoltabb, de így is leginkább csak külföldi rendszámos autók hagytak le, illetve értek utol, amikor épp kamionokat előztem. A műszer szerinti átlagfogyasztás le is ment 4,9 l/100 km-re, majd tisztított egyet a részecskeszűrő, az átlag visszaugrott 5 l/100 km-re, de közben egyáltalán nem volt tötymörgős a tempóm. Vasárnap Szegedről Pestre kora délután 120-as tempóval jöttem, illetve akkor már jöttünk a családdal együtt (ekkor és nem általam készültek az illusztrációként szolgáló menet közbeni képek), s az enyhe szintkülönbséggel 5,1-ig kúszott vissza az átlag. Nem sok vizet zavartam a pályán, s akkor sem zavartam volna sokakat, ha a megengedett 130 km/órával jövök. Viszont az uszkve 1 literes többletfogyasztás lett volna, s ha nem is a teljes családnak, de nekem egy szűkös ebédet jelent a csupán ezen a 170 kilométeren megspórolt pénz.
Hogy még egy kicsit reagáljak az "Így száguldozzuk el a sok-sok pénzt" című cikkre, nem csak saját autómmal szoktam ilyen önmegtartóztatóan autózni, itt volt például a legutóbb nálam járt Ford Grand Tourneo Connect. Ahogyan a tesztben is írtam, sok-sok 120 km/órás autópályázással annak 6,5 literes átlagra tudtam apasztani városi 7,5 literes étvágyát. Akkor épp egy Bp-Szeged-Balatonvilágos-Bp kört mentem a hét közbeni pesti szaladgálás után. Szintén M5-M0-M7 körrel, higgadtan, nyugodtan. Mert annál az autónál is az, a megengedettnél szerényebb tempó tűnt optimálisnak. És bevallom, hiába kívánná sok-sok másik tesztautó, én nem szoktam nekik az engedélyezettnél nagyobb tempóval "odalépni". Láttam már a hazai autópályákon (is) kutyát, leborult rakományt szedegető fuvarost és ablakon kidobált üdítősüveget is. Nyilván én vagyok az, aki nem tud vezetni, legalábbis az, akiről ezt gondolják sokan, de szerintem azért a szabályok nem véletlenül vannak, s bevallom, nekem nagyobb öröm, ha ki tudom választani azt a tempót, amivel egy lámpánál nem kell megállnom, mint az, ha elsőként érek oda, majd fékezek ott nagyot. Hasonlóképp autópályán is az érdekel, hogy minél harmonikusabb, minél kevésbé fárasztó legyen az utazás. Az autóban ülőknek és magának az autónak is, s az sem baj, ha ennek, valamint a kedvező fogyasztásnak érdekében egy kevéssel a megengedett tempó alatt, persze a forgalmat nem akadályozva és szigorúan jobbra tartva vezetek.