Naptárba bevésve – mohó várakozásaink 2015-ben

Új év, új lehetőségek, új fizetős útszakaszok. Utóbbinak nyilván nem örülünk, de hát mit van tenni, majd csak lesz valahogy. Bár a kollégákkal egyetemben én is csak ácsingózok a tesztre megkapott tízmilliós verdák után, azért várom is, hogy a százezret talán még érő családi autónk helyett a fűtött bőrben mereszthessem a hátsómat. És nem azért, hogy a szomszédok irigykedjenek. Na igen, a látszat. A legviccesebb ilyen élményem, amikor egy nagy és fehér Volvót pont rendesebb ingben vezettem, emiatt a mellém beguruló astrás kismenedzser vágyakozva nézett át, hogy de jó neki. A 2015-ös tesztautók közül a leginkább nem nekem való, amire mégis vágyom, az a vadiúj VW Passat. 40 éves közgazdász lennék, aki a vállalati hierarchiában legalább középtájon jár? Hát, nagyon nem, de egy kellemes, kiegyensúlyozott középkategóriásban utazni, akár városban tötymörögni is pihentetően jó.

Vicces lenne, mi? Egy borostás fazon eléggé típusidegen lenne a Passat kategóriatársaiban, a végre valahára bemutatott Ford Mondeóban is, meg az előbbivel padlóváz és konszerntárs Skoda Superbben is. Kérdés, hogy abból lesz-e már idén tesztautó, de a sajtóvezetéséről remélem már a nyár környékén be tudunk majd számolni. Engem a leginkább kíváncsivá mégis a importőrök tesztautóparkjába már biztos idén bekerülő Opel Corsa és a Skoda Fabia tesznek. Árérzékeny kicsiny piacunkon ugyanis talán még ezek a leginkább reálisak egy kispénzű polgárnak. Drukkolok az Opelnak, hogy a kissé tákolt, de részben új technikájú és jobban kinéző E Corsa ne legyen annyira lapos, mint a D volt. A Fabia jóságával kapcsolatban nincs kétségem, csak az nyitott kérdés, hogy a káeurópai Polo mennyire lesz lebutítva. A forma jó, sőt ebben szerintem rá is ver nemesebb testvérére, a motorok zömében ugyanazok lesznek, így az árelőnyt feltehetőleg a beltéri anyagok minőségén kell elszenvedjük. Meglátjuk.



Na de egy kicsit hadd játsszunk is, ne mindig a logika diktáljon. Mondjuk egy Audi TT-vel egy kellemesebb kanyargós és naná, hogy nem fizetős mellékúton. A Golf 7 rokon négykarikás sportkocsival az eddigi beszámolók szerint a VW konszern addig ment, ameddig csak lehetett. A kevésbé rangos vérvonalból az átvett, kipróbált technika maradt csak meg és hozzá adtak mindent ami kell: precíz kormányt és okos futóművet. Nem a sok lóerő számít, a csatolt részektől lehet és lesz élvezetes egy sportkocsi. És a TT végre jól is néz ki, miközben audisan minőségi - nem rossz. Ahogy a negyedik, már az ND szériában gyártott Mazda MX-5 sem lehet az, nézzen ki akárhogy, hajtsa bármi is.



És hadd emeljek ki még egy pár versenyzőt, akikre az említetteken túl érdemes lesz odafigyelni: a BMW M2 mutathatna valamit, amivel a régi BMW fanokank kedveskedik a bajor cég. Kevesebb cirkuszt, mint az M235i-ben de több keménységet mondjuk. Jön a legújabb Honda Civic Type R, személy szerint én a bazári, ledes hátsó szárnyat elhagynám, inkább a futóművét reszelgetném, hogy megint olyan legyen, mint az űr-Civic előttié. Ami még valóban hátul is független volt. Jaguar XE és Volvo XC90, nálunk mindkettő inkább egzotikum, hiszen annyiból már kijönne az Audi/BMW/Mercedes is. Na de azokba vágyik mindenki? Szerencsére nem. Szintén csak remélni tudom, hogy az alternatív, tehát nem német prémiumgyártók velük majd valódi ellenfeleket tudnak állítani. Hát így valahogy, lesz ez az év. Amit biztosra ígérhetünk, hogy az új csodákon túl érdekes, kedves régi és az utcán szaladgáló, megfizethető, reális használtakról is fogunk írni.