Magyarországon ismeretlen Ladák

Ladák, másképpen

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

Natacha. Signet. Turist. Vajon milyen autómárka típusai lehetnek? Bizony, ezek mind Ladák, különleges változatok, de az alapmodelleket mi magyarok is jól ismerjük.


Talán túlzás nélkül állítható, hogy a Zsigulit - vagy exportpiacos nevén a Ladát - mindenki ismeri Magyarországon. Első körben a kereklámpásoknak örülhettünk 1971-től, majd a ’80-as években folyamatosan jöttek a kockák, a terepjáró Nivák és végül a Samarák. A Volga mellett hatalmas komplexumként elterülő VAZ gyár azonban nem csak azokat a típusokat ontotta, amelyeket mi a MERKUR választékán keresztül megismerhettünk: számos változat készült külön exportra, illetve belpiacra egyaránt. Ezekből nyújtunk most át egy csokorra valót, a teljesség igénye nélkül.

Kezdjük rögtön egy találós kérdéssel: mi a kapcsolat a snooker és a Lada között? Senki ne gondoljon bonyolult dologra. Bármilyen furcsa, a szovjetek az 1980-as években megpróbálták az Egyesült Királyság piacát meghódítani, és ennek érdekében még az egyik legnépszerűbb szigetországi sportág, a biliárddal nem keverendő snooker szponzorálásától sem riadtak vissza. A 147-es maximum break teljesítéséért egy Ladát ajánlottak fel különdíjként, de a játékosok között hamar a humor forrásává vált a keleti autó, és amolyan szállóige lett, hogy aki elrontja az utolsó fekete golyót, az büntetésből két Ladát kap. A viccet félretéve, az exportra szánt kocsik sokkal komolyabbak voltak, mint amiket például hozzánk szállítottak. A jobbkormányos, szigetországi modellek vinyl külső tetőborítást kaptak, elegánsabb színekben pompáztak, a karosszériát általában eltérő színű csíkok díszítették, míg az alkatrészek anyagminősége jobb, a minőség-ellenőrzés pedig szigorúbb volt. Kanadába fehér szegélyes abroncsokkal érkeztek a korszak csúcsmodelljét jelentő 2106-osok, és a 2107-esnél előfordult, hogy az importőr saját nevén futott a kocsi – ez volt a Signet, amely emblémaként S betűt kapott.

Maradva még a kereklámpásoknál, olykor egyedi megrendelésre is - vélhetően felsőbb utasításra - legyártottak „ezt-azt”, például Turist néven platós kisteherautónak tűnő 2106-ost, amely valójában kempingautó, és a pickup felépítményben található a kinyitható sátor. A 2102 Combi mellett, az ikerfényszórós 2103-asból is szerettek volna kombit készíteni, de a puttonyos „ezeröcsi” végül nem ment át a gyári szűrőn, a projekt csak három prototípusig jutott - állítólag ezt a szériát csak a nyugat-európai piacra szánták volna. Még érdekesebb jelenség volt a korszerűbb utód, amelynek fejlesztésében a Porsche is részt vett. A krómozott holmikat kivétel nélkül leszerelték, és az autó műanyagból készült lökhárítókat, valamint hűtőmaszkot kapott – a legjobb indulattal is erősen kisipari jelleget öltve.
Őszintén szólva, a kocka, azaz a 2105-ös sem éppen bizalomgerjesztő külsővel tette meg első lépéseit a szériaérettség felé vivő úton, és úgy látszik, a szovjeteknél kizárólag a front- és a farrész maszkírozása jelentette a tervezőmunkát, mert oldalnézetből gyakorlatilag minden maradt a régiben. Ha már a fejlesztéseknél tartunk, itt szólunk a 2107-essel kapcsolatos két próbálkozásról. Úgy véljük, a képek többet mondanak ezer szónál…

Amíg a tőkés országokba szánt Ladáknál a luxusra helyezték a hangsúlyt, a belpiacos kocsiknál az igények széles körű kielégítése volt az elsődleges cél. Az Egyesült Királyságban Riva, máshol Nova néven ismert 2105-ös kockákból nyújtott tengelytávval lett moszkvai taxi, ezt a trükköt bevetették a 2104-es kombinál is, amely típus hosszabb hátsó túlnyúlással mentőautóként szintén megállta a helyét.

Az elektromos autókról egyre többet beszélünk, lévén, hogy ez a jövő, de a kísérletezések nem most kezdődtek. A szovjet mérnökök is foglalkoztak már ezzel a kérdéskörrel, és a 2801-es modellben valósították meg elképzeléseiket. Ez voltaképpen egy módosított kereklámpás Combi, hátsó oldalajtók nélkül, elektromos hajtással.

Külön fejezett érdemel a Niva, amely nem csak kiváló terepjáró képességeivel tűnt ki. A háromajtós 2121 alapmodellből tucatnyi extra kiadás jelent meg (többek között ilyen volt a Paris-Dakar, vagy a St. Tropez), amelyeket nem ritkán a Lada helyi importőrei bocsátottak ki – így készült Németországban és Franciaországban levágott tetejű Niva Cabrio. A hosszabb, gyárilag ötajtós Niva a 2131-es jelzést kapta, de készült többféle mentőautó vagy pickup is, igény szerint platóval, dobozzal, s az egyik legkülönlegesebb kétségtelenül a háromtengelyes lakóautó.

A Samarából nekünk, magyaroknak sokféle kijutott, három- és ötajtós, majd idővel a lépcsőshátú, de kabrió Ladáról csak álmodozhattunk. Pedig létezett számos ilyen szellős kiadás, egy francia próbálkozás Natacha néven jegyezte 1993-96 között, de a németeknél is sikítottak a flexek, hullottak a tetők a porba.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?