Fogyott az energiaital (vagy a sör), cikáztak a gondolatok, és idővel testet öltött a svéd-japán öszvér...
Nem vagyok televízió függő, de ha már bekapcsolom a készüléket, akkor általában sportközvetítéseket nézek, vagy olyan dokumentumfilmeket, ahol nem tizenhetedszer akarják ugyanazt a krokodilt hurokvégre kapni a semmitől sem visszariadó sztárbiológusok – sajnos, egyre szűkül a műsorválaszték. Néhány éve volt azonban egy időszak, amikor minden vasárnap beállítottam a csörgőórát, nehogy lemaradjak a Scrapheap Challenge - szabad magyar fordításban a roncsderbi - aktuális epizódjáról. Ez egy zseniális produkció, pofonegyszerű ötlettel! Toborozz három csapatot barkácsmániás tagokkal, adj melléjük egy szakértőt, vidd ki őket egy roncstelepre, és építtess velük a hulladékokból valami őrültséget, de időre. Hogy a versenynek tétje is legyen, az adott cuccnak működnie kellett, és a műsor záró akkordja a csapatok egymás elleni küzdelme volt. Minden részt imádtam, valóban fergeteges tákolmányok születtek, és néha alig hittem a szememnek, mire képes az emberi leleményesség. És miért jutott ez a műsor az eszembe? Egy Volvo, pontosabban Molvo miatt, ami lehetne Volviata is. Nem értik? Rögtön elmagyarázom.
Kissé eklektikus a frontrész, de a LeMons nem a szépségről és a harmóniáról szól. Nyoma sincs a Volvo hajdani darabos, szögletes belsejének. Itt van a kutya elásva, pontosabban a Mazda MX-5 a Volvo karosszériában
Aki esetleg a látvány alapján kételkedne a család által Molvo névvel illetett járgány mozgásképességében, annak itt a bizonyíték, hogy az autó működőképes
A Le Mans-i autóversenyt mindenki ismeri – méregdrága versenyautók köröznek 24 órán át profi versenyzőkkel a volánjuk mögött, és aki nyer, dicsőséget szerez. De mi van azokkal, akik szintén imádják a versenyzés eme formáját, de se nem profik, se nem szuper gazdagok? A válasz egyszerű, ott a helyük a LeMons mezőnyében, ahol 500 dollár a költségvetés felső határa. Már a nyelvi játék is zseniális, hiszen a szavak kiejtése nagyon hasonló, ám a citromos jelentés egyúttal jelzi azt is, hogy itt nem több száz lóerős gépek száguldoznak 300 km/h feletti tempóval, ezek kérem szépen roncsok a javából. A versenyautók Frankensteinje kétségtelenül a Bernal Dads Racing járgánya: a családi vállalkozásban épült aszfaltszaggató egy derék Volvo 240 DL, valamint egy Mazda MX-5 keresztezéséből jött létre, és ez most szó szerint értendő! A kibelezett svéd kombi szinte elnyelte a kis japán roadstert, a kivitelezés minősége pedig pontosan azt a színvonalat képviseli, amit a Scrapheap Challenge adásokban is láthattak a nézők. Aki van annyira mazochista, hogy képes eltűnődni a részleteken, megcsodálhatja a Mazda alacsony szélvédőjének az összekötését a Volvo magas tetejével, de hasonló finomság az oldalankénti dupla tükör is – mindegyik autó adakozott egy-egy alkatrésszel.
Innen jól látszik, hogyan is állt össze a terv. A 240 DL karosszériát alaposan megkurtították az MX-5 rövid tengelytávja miatt, azon pedig nem sokat agyaltak, miként hozzák szinkronba a szélvédő felső részét a magas tetővel. A gépháztető a japán modellé, ezért tűnik el a Volvo sárvédője mögött
A szappantartó derbi és a Le Mans drasztikus ötvözésére, a 24 Hours of LeMons futamra egyébként a Sears Point Raceways (Infineon, Sonoma) pályán került sor, és a Bernal Dads Racing munkája nem maradt elismerés nélkül, hiszen innovatív produkciójukért a zsűri különdíjában részesültek.
