Punto árából BMW németből

Külhoni viszonyok

Gyűlöli a regadó rendszerét? Messze van Németország? Az itthoni használtautó-viszonyokból is elege van? De mégis kéne valami használható és szerethető úgy egymillióért? Tudom, mit érez...

A harmadik utas. 1979 BMW M535i, vagyis Carlito

Amikor tavaly kiderült, hogy idén nyáron megszületik az első gyermekünk, eldőlt: a családi géppark átalakításra szorul. Természetesen a családtagnak számító Carlito, alias '79-es BMW 535i sorsa nem volt kérdéses. Kedvesem háromajtós, 1.2-es, nyolcszelepes kettes Puntójának azonban előbb-utóbb mennie kellett. Persze, megoldható lehetett volna vele is a babahurcolászás, hiszen hátulra valahogy betornázható a hordozó/gyerekülés (az elöl elhelyezés meg, ahol kikapcsolható a légzsák, főleg gyerekjáték), és a csomagtartóba is belelogisztikázható a főbb alkotóelemeire szétszedhető és összecsukható babakocsiváz és ülés, de úgy voltunk vele, nem véletlenül találták fel a családi kombit.

Új felni, ősrégi forma. A legszebb Outback. Previa Amerikából

Csakúgy, mint az utódnemzésnél, a neheze itt is csak ezután következett. Autós újságíróként számtalanszor osztottam már az észt ismerősök autóvásárlása kapcsán, de most személyesen a hóhér nyakán szorult a hurok. A kombiság mellett előfeltétel volt még, hogy anyagilag csupán a kis Punto majdani eladási áráig nyújtózhatunk, tehát úgy nagyjából 1,2 millióig. Klasszikus indítással mi mást, mint Volvo kombikat kezdtem el rögvest nézegetni. De a kismama csípőből vétózta a régi cipősdoboz 240-esket, halottaskocsi 940-esket. Az első V70 azonban furcsamód egész sokáig versenyben volt, még meg is néztünk egy 2.4-es szívómotoros automatát, de a pénzünkért csupán balesetből úgy-ahogy helyreálított, lestrapált, problámás példányokra futotta volna. A terhesség hónapjai alatt kacérkodtunk még Focus kombikkal, a Subaru Legacy/Outback párossal, Mitsubishi Galantokkal, egy hajnalig tartó keresés során szóba került a középmotoros tojásűrhajó Toyota Previa is, egy túlontúl józan pillanatban pedig épp indultunk volna megszemlélni egy utolsó szériás 626-os Mazda kombit, amikor a biztonsági rátelefonáláskor kiderült, megelőztek. Időközben a csimota megszületett, és az anyuka zsebében még mindig hűséges Puntójának kulcsa lapult, ideje volt hát a tettek mezején érdemi lépéseket elkövetni...

A híven szolgáló ksi Punto utolsó estéjét töltötte a völgyben

Egy júliusi péntek estén lemostam, kiatakarítottam a kis Fiatot, körbefényképeztem és feltettük a használtautó.hu-ra, úgy százezer forinttal olcsóbban, mint a hasonszőrű kínálat alja. Másnap délelőtt már el is vitték. A pénz (1,15 millió Ft) tehát ott fickándozott az előszobapolcon, autó kellett hát, de sürgősen, amíg még apránként el nem költjük frissen szerzett vagyonkánkat. További szerteszét csapongó keresés-kutatást és egy első A6-os Audi kombis eltévelyedést követően óriási előrelépést könyvelhettünk el: eltántoríthatatlanul kitaláltuk végre, mit szeretnénk venni! A választás, ahogy az ilyenkor lenni szokott, az „olyannyira magától értetődő, nem is értem miért nem jutott eddig eszembe" kategóriába tartozott. Hiszen én már lassan húsz éve BMW-zem, megvannak a kapcsolatok, a megbízható, hozzáértő, jóbarát szerelő, bajor gépekben serdültem, azon tanultam apámtól vezetni, anyámtól pedig, többévi nyárimunkás zsebpénzemet belelölve, összevont összcsaládi karácsonyi ajándékként is egy kávébarna, 1980-as, karburátoros cápa 520-ast kaptam 21 évesen. Igaz, balesetesként, kitört jobb első gólyalábbal, háromkerekűként már jóideje egy ismerős szerelő hátsó udvarán veszetegelt, tehát még volt vele munka. Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy idén a gyereknek vásárolt origami babakocsi többe fájt, mint az az első imádott Bömös, amely még az életemet is megmentette, de az már egy másik történet.

Tuning szemek, brrr...Pici futómű baki. Egy ritka szép darab, drágáért.

Tehát az E36-os gyári kódú, Hármas sorozatú, '95 elejétől '99 közepéig gyártott BMW kombi lett a célszemély. Ez a szilárd, reálisan belőtt célkitűzés jelentősen megkönnyítette a további történéseket. Motorikusan, bármennyire is az ördög és a kamionosok üzemanyaga szerintem a gázolaj, azért szóba kerültek a tds változatok is. A már korántsem modern, alapvetően jó, igaz, öregen már főleg hengerfejhibáktól fenyegetett  konstrukciót, csillagközi űrhajók futásteljesítményével és afgán teherhordó csacsik elhanyagolási szintjével előbb-utóbb garantáltan mindenkinek sikerül kinyírnia, és hirtelen úgy döntenie, ő most akkor gyorsan eladja vérző torkú gépállatát. A piacon kínált példányokat elnézve legalábbis hamar ez a benyomásom támadt. A sorhatos benzinesekről rövid úton és sajgó szívvel letettünk, sem beszerzési áruk, sem későbbi itatásuk-fenntartásuk nem felelt meg a családi büdzsé tervezetének, hiszen addig a Puntó 6-7 literes városi fogyasztásához szoktunk, a ritkábban akcióba lépő 535 meg amúgyis kettő helyett eszik.

Maradtak hát a már láncos, sokat bizonyított, nem épp rakéta, de vállalható kompromisszum 1.6-os és 1.8-as benzinesek. Imígyen megszondázva a hazai felhozatalt, villámgyorsan kiderült számunkra: 1,2 millió forint körüli összegért bizony nem kapunk jól felszerelt, nem lerúgott állapotú, nem orbitális kilométerrel bíró példányt. Akadt egy-két szépséges, megkímélt, magánkézből kínált, sorozat végi Exclusive vagy Comfort Edition, de több százererrel pénzügyi takarónkon túl kellették magukat. Hát jó, ha nem megy itthonról, majd megy külföldről, mondtam magamnak, megelégelve a sunyi „amit kérdez sem hiszem" kereskedőket, a rafinált, hiányos hirdetési fényképeket, a buherált kilométerórákat, a különböző BMW-kről összevadászott dísztárcsákat/alufelniket és az összes totálkárból öszzetákolt sérülésmentes romot, amit addig kizárólag nemdohányzó hölgytulajdonosok hajtottak.

A bézs bőrbelső ülésfűtéssel, az elpusztíthatatlan 1.6-os, és a "lifestyle" csomagtér

Következett hát A Nagy Regadószámítás. És itt el is dőlt minden. Mert a regadó rendszere, amellett, hogy bicskanyitogatóan felháborító, EU-ellenes ésatöbbi ésatöbbi, egész következetes is. Kegyetlenül kijózanítja a lóerőhadak és full-fullextrák ígéretétől megrészegült, külföldön bagóért elhozható komoly autókra áhítozó honpolgárt, a mindenképpen külföldről autóra pályázó minél kisebb köbcentis és környezetbarátabb modellt válasszon már legyen olyan szíves. Figyelembe veszi ugyan az öregebb autók csökkenő értékét, de bünteti azokat a kocsikat, amik nem tudják legalább az (1996-tól kötelező, de sok típus által már korábban is teljesített) Euro II-es kipufógáz-normákat. Esetünkben ez kigolyózta a 115 lóerős 318i változatot. Adott év januári első és idei, szeptemberi hazai forgalomba helyezéssel számolva ugyanis egy '96-os 318-as regadója 335 ezer forint lett volna. Ha netán szerettem volna egy '99-es, utolsó szériás 318i Touring-ot, az regadó formájában 468 ezer forinttal csapolta volna le anyagi forrásainkat. Maradt hát a jó öreg 1.6-os. A benzinesek közül a legrosszabb súly/lóerőarány birtokosa (1360 kg/105 LE), amely (papíron) csupán egy tizeddel fogyaszt kevesebbet 1.8-as ékpárjánál. De sebaj, fő, hogy az így már várhatóan 250 ezer forint környékére letornázott regadóval tartható marad - a járulékos költségek kifizetését is beleértve - a költségtervezet. Feltéve, ha találunk kint négyezer euró alatt elhozható (még júliusi, egész erős forint árfolyamon számolva), vállalható és megfelelő kombi 1.6-ost. Találtunk. (A regadó rendszer "következetességére" visszatérve pedig még annyit, hogy ha mondjuk egy 2005-ös, tehát már Euro IV-es BMW 116i-t akarnék behozni, arra szinte forintra ugyanannyi lenne a regisztrációs adó összege, mint amennyit végül a '98 januári 316i Touring Comfort Edition-ra fizettünk szeptemberben, vagyis 280 ezer forint.

Így találtam rá...

A német használtautós oldalakat böngészve hamar meglett a kiszemelt példány, még azzal a szűkítéssel is, hogy a stuttgarti barátom segítségét igénybe véve csupán lakhelyének 200 km-es körzetben kerestünk. Félig svábként német nyelv nem akadály lévén felhívtam a kereskedőt, megtudakoltam a részleteket, foglalásként küldtem neki szándéknyilatkozat faxot, hogy tartsa nekem az autót, időközben kedvesem intézte a fapados repjegyfoglalást. A továbbiakat röviden összefoglalva: pár nap múlva esti járat Stuttgart, barát reptér, hajnalig duma, reggel elautóz kereskedés, autó megnéz, kipróbál, 400 ajró lealkud, kezet ráz, kifizet, papírok, egyhónapos rendszám, biztosítás 27 perc alatt elintéz (de tényleg!), délben teletank, este nyolcra (khm.-a szerk.) lábon hazaér.

A németországi kínálat. Vegyes, de gazdag.

És még kérdik, miért éri meg kint autót venni? Először is sokkalta nagyobb a választék mindenből. Gazdagabb a felszereltség, a jobb minőségű utak miatt pedig kevésbbé szétütöttek szegény autók. Gyakrabban hihető a futásteljesítmény, szó nélkül kiírják a félmilliót is, és az általában tisztességesebb kereskedő segít az ügyintézésben, ami nem napokig, hanem percekig tart csupán. Ja, és majd elfelejtetem: olcsóbb! Persze nem feltétlenül a nagymotoros gépek, de a regadó-kalkulátor segtségével lehet okos kompromisszumokat kötni, annak ellenére, hogy jómagam is vallom: a köbcenti a király! Macerásabb, igen, és nem árt, ha van segítségünk külföldi barát/gyakran autót behozó hozzáértő ismerős formájában, és türelmünk/időnk az itthoni pár napos utánjárásra (amire egy ismerős erre szakosodott ismerőse benyögte a 60 ezres „rendszámrakész" összeget, amit inkább megspóroltam, és végigcsináltam én).

Otthon. Szigor. Idill.

Nekünk a 3100 euróért vásárolt metálzöld, gyári tetősínes, bézs bőrbelsős, ülésfűtéses, két alap plusz oldallégzsákos, tolatóradaros, kipörgésgátlós, fényre sötétedő belső/fűtött külső tükrös, ködfényszórós, gyári alufelnis, négy elektromos ablakos, csomagtérelválasztó hálós, elektromos tolótetős, dupla digitklímás 316i kombi, repjeggyel, útiköltséggel, vizsgáztatással, átírással, eredetvizsgával és a 274 ezer forintos regadóval együtt is megállt hajszállal a Punto eladási ára alatt. Az autóban a megérkezés másnapján olajat/szűrőket cseréltem, és azóta hajrá. Igaz, akad rajta néhány karc és rozsdapötty, a végét járja a jobb első lengéscsillapító, rossz úton picit nyiszorog/zörög, meg kéne hát szeretgetni kicsit, de akárhol hajtottuk, megállt 10 liter alatt, a kedvesem imádja (a Punto után ez műszer), a poronty tartozékai könnyedén beférnek hátra, perszehogy apa is szereti vezetni, a gyerek is nagyokat alszik benne, és ami a legfontosabb, már a legelején megadjuk a kölyöknek az autós irányultság helyes vezérvonalát...

Szántó Imre

A cikk galériája