Mutatós, vagy mulatós?

Ezzel a két szépséggel most masszívan belekóstolhattam a kabriózásba, a BMW-ről itt, a C 300-ról pedig itt találják a tesztet, célszerű volt őket összehasonlítani, ha már kategóriatársak. Mindkettő benzines és turbós, a BMW-ben soros hathengeres, 3 literes dolgozik 326 lóerővel, a Mercedesben pedig egy kisebb, kétliteres, 245 lóval. A bajor ráadásul még összkerekes is, szóval menetteljesítményük között ég és föld a különbség. Legalábbis azt gondolnánk, hogy az a közel 80 lóerő többlet a BMW-nél hátbavágóan jobb menetdinamikát ad, de az a helyzet, hogy 160 kilóval nehezebb is, így csupán 1 másodpercet ver a C 300-ra százra gyorsulásnál. Nem egyszerű pártatlannak maradnom, mert a 440i-nek olyan hangja van, hogy még most is elolvadok tőle, már csak azért is azt venném, viszont most érdekesebb kabrió mivoltukban összehasonlítani őket. Míg a BMW keménytetős, a Merci ponyvát kapott, mindkettőnek számtalan előnye van, igazi kabrióélményt mégis a ponyvás megoldás ad. A keménytetőnek megvan az az előnye, hogy zárt állapotban teljes értékű kupéban érezhetjük magunkat. Alapesetben jobban szigetel a vászonnál, viszont esőben semmivel sem kevesebb a zaj odabent. Ugyanakkor lassabban is nyílik néhány másodperccel a Merci tetejénél és nagyobb helyet is foglal. Itt mondjuk van egy olyan furcsa helyzet, hogy a BMW csomagtere még így is nagyobb, alapesetben 480 literes és nyitott tetővel is 370 literes, míg a C-osztály zárt tetővel is csak 360 literes puttonyt kapott, és rettentő szűk a csomagtérnyílása is.

Hely szempontjából bent nagy különbség nincs, négy teljes értékű helyet adnak, persze hátul 180 centinél magasabbak inkább ne próbálkozzanak. Komfortban viszont a Mercedesé a pálya, az első ülések szellőztethetők, a BMW-nél ilyen nem elérhető, pedig nagyon jól jön, ugyanakkor előbbinél az ülés magától előrecsusszan, ha valaki hátra akar beszállni. Körkamerás parkolóasszisztenst is csak a Mercedes nyújt, ahogy légrugós felfüggesztést is. Ezzel mondjuk nem győzött meg, mert az elnyújtott egyenetlenségeket ugyan szépen mozogja ki, de minden egyes tenyérnyi hibán képes volt csattanó hangokat kiadni, míg a BMW sportosra hangolt futóműve épp csak a nagyobb hibáknál sírt fel, de abból se volt annyi, hogy egy kezemen ne tudnám megszámolni. Számomra a BMW sokkal komfortosabb volt, annak ellenére, hogy feszesebb hangolású.

A Mercedes inkább high-tech, mint a BMW, ez mondjuk azért is lehet így, mert évek vannak a két konstrukció között, ez sajnos beülve is egyből megfogalmazódik. A BMW egyszerű műszeregysége között épp csak megbújik egy kis kijelző, amin adatokat váltogathatunk, míg a C-osztálynak okostelefon méretű monitora van a kormány mögött, ráadásul színes, és a grafikája is részletekbe menő. Belül is tökéletesen nyújtja azt, amit a külső sugall, minőségi anyagokból összeválogatott. Parádés formavilágú belterében mindig sztárnak érezhetjük magunkat, orrán a hatalmas csillaggal a virító maszk közepén. A BMW sokkal egyszerűbb formavilága kívül-belül épp csak nyújt valami kis izgalmat a szemnek. Egyszerű középkonzol, fönt egy ágaskodó kijelzővel, semmi olyan részlet, ami komolyabban elvonná a figyelmünket, de az egész tökéletes összhangot sugároz, és minden ott van, ahol lennie kell, vagy ahol épp keresnénk.

A két autó között leginkább olyan stílusbeli különbség fedezhető fel, ami alapján leginkább preferencia kérdése, hogy kinek melyik szimpatikusabb. A Mercedes kívül-belül lenyűgöz látványával. Míg benne igazából mindegy, milyen vezetni, csak az a lényeg, hogy minden szem ránk szegeződjön, addig a BMW a vezetési élményével küld padlóra. Hosszan időztem a Mercedesben, mire elindultam vele, mindent át kellett néznem, mert csodás. A BMW-t viszont alig vártam, hogy beindíthassam és végre úton legyek vele, komolyabban csak másnap reggel kezdtem vizsgálgatni a kocsit. Az biztos, hogy aki szeret vezetni, az az utóbbit választja. Az üléspozíció tökéletes, mélyen ülünk benne, egészen hátratolható az ülés, mert a kormányt is hosszan magunkra húzhatjuk. Minden pillanatban arról szól, hogy a sofőr jól érezze magát.

Na tessék, csak elfogult lettem a végére. Van még pár ütőkártyája a BMW-nek, például hogy piszkosul masszív, minden kanyart tűpontosan vehetünk vele, és közben semmi nem vonja el a figyelmünket. A Mercedesről sajnos ez nem mondható el, valahonnan folyamatosan adott zajt, mindig épp ahonnan kedve volt, de a napellenzők és főleg a baloldali A-oszlop borítása állandóan társalogtak. Szörnyű dolog ezt hallani egy még szinte zsír új kocsiból, ami ráadásul a 24 millió forintot kergeti. Az is igaz, hogy frissebb konstrukció a BMW-nél, később biztos megoldják ezt a merevségi problémát, viszont a BMW szinte csúcsfelszereltségével sem volt sokkal drágább. Hasonló motorral meg végképp kevesebbért hazavihető, több élményt nyújt, minőségi anyagokból, egyszerűbb tálalásban. Mindkettő sokat mutat, de a Merci csillogása kilométerekről kiborítja az irigykedőket. Akinek ez kell, egyértelmű a döntés, aki mókát keres, az a BMW-hez menjen.