Chevrolet Cruze LT 2.0 D aut. teszt

Már nem kísért a Daewoo-korszakos múlt, sem formailag, sem műszakilag. A Chevrolet Cruze abszolút vállalható külsővel bír

Ugyan már 2003-ban megtörtént a névváltás, a Chevrolet márka csak most, a Cruze piacra dobásával szakadt el végleg a Daewoo-örökségtől. Európában a jó ár/érték arányú autókat forgalmazza a General Motors ezen a márkanéven, ennek megfelelően a Cruze nem abszolút értékben alacsony vételárával próbál vásárlókat szerezni magának, hanem a tudásával és felszereltségével. Nincs 1,6 literesnél kisebb motor a modellhez, és a relatíve csúcsváltozat is feljebb került a ranglétrán, ahogy azt ki is tudtuk próbálni az automata LT változat esetében.

Jellegzetes vonás az osztott hűtőmaszk. Azt mondják, minél prémiumosabb egy márka, annál kisebb az embléma...

Teljesítmény és erő tekintetében a motor bőven hozza a ma elvárható szintet: a 150 lóerőhöz tartozó 320 Nm-es forgatónyomaték papíron több mint elegendő az üresen is 1,5 tonnás autó mozgatásához, a valóságban azonban más a helyzet. A motorhoz olyan elképesztően hosszú áttételezésű automatikus váltót csatlakozik, hogy bármennyire is igyekszik a modern turbódízel, de nem képes dinamikusan mozgatni az autót. Tisztességes helytállás – legfeljebb ennyire képes az erősebb dízellel szerelt Cruze (a 2.0 D 125 lóerővel szintén kapható), még akkor is, ha kvázi megszüntetjük a gázpedál és a padlószőnyeg közötti légrést. Abban a pillanatban viszont értelmet nyer ez a hangolás, amint normális tempóban kezdünk közlekedni. A hatfokozatú, hagyományos (hidrodinamikus) automatikus váltó lassan, de szinte észrevétlenül kapcsolgat, a változásról csak a fordulatszámmérő mutatójának a mozgása, illetve a motor morgásának megváltozása tájékoztat.

Hasít a szimmetria a fedélzeten. A műszerfal világosszürke betétje nem véletlenül hasonlít az ülés szürkéjére, a tervezők ugyanis ugyanazzal a textillel borították be a felületet. Az ötlet remek, de tisztán tartani körülményesebb

Azzal sajnos együtt kell élni, hogy a dízel masina − ha nem is túlzó hangerővel, de lényegében − állandó morgással jelzi működését. Rövid idő alatt hozzá lehet szokni a doromboláshoz, ami országúti tempónál már szinte majdnem teljesen beleolvad az utastér halk háttérzajába. A fogyasztás átlaga az együtt töltött hét alatt 8,2 l/100 km lett, ami elfogadható, annak ismeretében, hogy a Cruze városban és autópályán vegyesen töltötte velünk ezt az időt. Utóbbi helyen se remélhetünk egyébként túlzott dinamizmust, az elképesztően hosszú áttételezés miatt hosszú gondolkodási idő után teljesíti csak a jobb lábbal adott parancsainkat az autó, és még padlógázzal sem képes az elvárható vehemenciával meglódulni.

Jó összeszerelés, kényelmes ülések jellemzik a Chevrolet Cruze utasterét

A felfüggesztés könnyedén megbirkózik ekkora teljesítménnyel, sőt, érzésre ennél sokkal többel is gond nélkül elbánna. Határozottan feszes a hangolás, de egy pillanatig sem érezni túl keménynek az úttest felől érkező ütéseket. A csillapítás megfelelő, de a futómű azért nem szűri ki nyom nélkül az egyenetlenségeket. Bár a motortól messze áll a lehengerlő karakter, a stabil „lábakkal” kifejezetten sportos tempót is lehet diktálni, a kanyarokban nagyon sokáig semlegesen viselkedik a Cruze, és azt követően is csak az orrát kezdi el tolni. Mindezt persze az után, hogy gombnyomásra megszabadultunk az elektronikus menetstabilizálótól, ami egyébként a jó futómű miatt nagyon ritkán ad életjelet magáról. A fék a Chevy legjobban sikerült elemei közé tartozik, a fékerő könnyen adagolható.

Praktikus megoldásokból nincs hiány: hátul pohártartó lett kialakítva a kartámaszban, a szemüvegnek pedig külön tartó jár. Középen szintén jó ötlet a kis fiók az apróságoknak, de bélés hiányában zörög a kulcs vagy az aprópénz

Jó vezethetőséget garantál tehát a felfüggesztés, a kormányzás is kellőképpen közvetlen, de a motor-váltó páros egyértelműen lassan reagál ahhoz, hogy élvezzük a sportos tempóban való közlekedést. Ha azonban egy kicsit visszaveszünk a lendületből, máris nagyon összeszedett képet mutat a Cruze. Könnyű az irányítása, szinte csak a kormányzásra és a fékezésre kell ügyelni, minden mást magától csinál az autó. Egyéb tulajdonságait tekintve − tágas utastér, jó minőségű anyagok a műszerfalon − viszont nem nagyon érheti kritika a Chevrolet Cruze-t. Igen, van néhány zavaró aprósága, például a magas sofőrök térde képes mozgatni a légkondicionáló hőmérséklet állítóját, és az sem feltétlen öröm, hogy nagyon szűk nyíláson keresztül lehet csak megpakolni a csomagteret, de ezeken könnyen túlteszi magát az ember.

Ez értelemszerűen utcai változat, de a WTCC túraautó bajnokságban a mezőny tagjai sokszor így látják a gyári Cruze versenyautókat − hátulról

A jelenleg félmilliós kedvezmény ellenére is 5,6 millió forintos tesztautó árat már nehezebb megemészteni. Ez csak akkor lenne igazán kedvező ajánlat, ha a 150 lóerős dízelmotor a valóságban is 150 lóerősnek érződne. Ennyi pénzért már egy kategóriával feljebb találni autókat, akár dízelmotorral – még akkor is, ha leszámítjuk az automatikus váltó 400 ezer forintos felárát. Ettől függetlenül a Chevrolet Cruze nagyon jó ár/érték aránnyal rendelkező típus, de nem szabad túlzásokba esnünk. A kétliteres dízelmotor hangos és nem túl dinamikus, ezzel szemben a benzinesek csendes üzemmel kárpótolnak a lendület hiányáért.