Citroën C3 Picasso Exclusive teszt

Bordóban is jól mutat a C3 Picasso, nem csak világos metálzöldben. Az opciós Black Pack csomag (fekete felni és lökhárító betét) erre a tesztautóra sem került fel, sőt, a felnin ideiglenes dísztárcsa volt az alapáras könnyűfém felni helyett

Hiba kijavítva: mozgatás közben már nem gyűrődött, nem akadozott a napfénytető árnyékolója

A korábban tesztelt benzinmotoros, közepes szinten felszerelt C3 Picasso tesztje után nem véletlenül adtuk a cikknek a Picasso light címet, látens módon arra utalva, hogy a cukormentes kóla íze sem az igazi – bár folyékony és szénsavas, az eredeti fogyasztásának élményét nem pótolja. A Citroën legkisebb, ötletesen megépített, egyedi karakterrel bíró egyterűjét az első körben ugyan megszerettük, de jól körülírható hiányosságokat tapasztaltunk a motor, a sebességváltó és a légkondicionáló vonatkozásában. A Collection után most az Exclusive egész pályás letámadást indított világos, pihe-puha plüsskárpitozással, színes cérnával varrt bőrhuzatokkal, az utastérben fehér dekorációs betétekkel, kétzónás automata légkondicionálóval, színes navigációval, és még néhány aprósággal. A különbségeket tudatosan kerestük a tavaly szeptemberi feljegyzések alapján, így nem menekült meg a statáriális próbától az üvegtető árnyékolója, amely ebben az autóban hibátlanul, gyűrődések, akadások nélkül látta el feladatát. Az első ülések szereplése rejtély, anno magam is arra panaszkodtam a tesztcsapat tagjaként, hogy valamiért nem túlzottan jó bennük ülni, hamar megfájdult a hátam, és tessék: a huzaton kívül gyakorlatilag ugyanazok a székek találhatók az Exclusive fedélzetén, mégis kényelmesebbek. Itt tenném hozzá, hogy a vezetői pozíció ugyanúgy nem ideális − hol a kormány van messze, hol a pedálok közel, valamint az ülőlap rövid -, és szerencsésebb lenne, ha az üléstámlát fokozatmentes tekerőgombbal állíthatnánk.

Ha oldalról vakít a napfény, hasznos segítség az ablak elé húzható roló. Ügyeltek a részletekre, a lehajtható kis asztalkákhoz külön lámpa is jár. Jó ötlet a fekete műszerfal, ha világos lenne, valószínűleg zavaró mértékben tükröződne a szélvédőn

Láttunk már fehér dekorációt olasz autóban, a Citroën most a gomboknál is alkalmazta

Az előző teszt ismétlését mellőzve, az utastér variálhatóságát, az ülések mozgathatóságának dicsérését nem zongoráznánk le újra, ellenben megjegyezzük, hogy a világos belső nagymértékben javítja az ember kedélyállapotát, a galambszürke béléssel egészen más autónak tűnt a Picasso. Az anyagminőséget továbbra is jónak ítéljük, ha már ennyit fáradozik vele a Citroën, akkor legyünk úriemberek, és ne restelljük ezt kimondani – a jó munkáért cserébe jár a bíztatás, az irány helyes, tessék ezen az úton haladni a jövőben. A dekoráció végre újat mutat, az unalomig lerágott „fémhatású” csontok helyett fehér színű betétek és gombok tűnnek fel, persze, a díszes vájatok teljesen alkalmatlanok apróságok tárolására, az első kanyarban azonnal vizsgát tesznek a holmik repülésből. Nagyon vártuk, vajon hogyan képes követni a csupa üveg karosszéria felmelegedését az automata légkondicionáló? Ezzel a másik kocsinál elégedetlenek voltunk, de pechünkre a Blahán folklórozó, táncoló pánsípos indiánok lassan túlzásba viszik az esőtáncot, és a meteorológiai nyár ellenére csak a páramentesítő funkciót volt alkalmunk nagyüzemi módon kipróbálni. Ha már az égi áldás átírta a tervezett forgatókönyvet, dicsérjük meg az esőérzékelős ablaktörlőt, amely nem okoskodik, és nem követi el azt a butaságot, hogy két csepp víznél viharfokozatú csapkodásba kezd, míg monszunnál kényelmes, hosszú intervallumos programot tart helyesnek.

...a Blahán folklórozó, táncoló pánsípos indiánok lassan túlzásba viszik az esőtáncot, és a meteorológiai nyár ellenére csak a páramentesítő funkciót volt alkalmunk nagyüzemi módon kipróbálni.

Műanyag helyett valódi fémből készült a sebességváltó polírozott markolata. Nagyon kellemes érzés megfogni, csak az a baj, hogy maga a váltó nem nagy szám, a szép karral nem különösebben öröm a munka

Bizonyíték erejű fénykép: nem sokkal a tesztautó leadása előtt 5,2 literes átlagfogyasztást mutatott a fedélzeti számítógép. A színes képernyő előtti fényes gomb a fedélzeti illatosító patronjának a teteje − a kereskedésekben mindenki az ízlésének leginkább megfelelőt aromát választhatja, persze, csak ha van rá igénye

Már közhely, hogy az 1,6 literes, 110 lóerős HDi dízel régi ismerősünk, és talán az sem meglepő, hogy a szintén 1,6-os, de 120 lovas benzines helyett gondolkodás nélkül az előbbire esne a választásunk. A menetzaj nem sokkal magasabb, és meg kell ugyan szokni a dízel jellegzetes, enyhén darálós orgánumát, de ezt nem neveznénk egetverő kompromisszumnak. A HDi a szó szoros értelmében nagy nyomatékkal billenti maga felé a mérleg nyelvét, és mivel maradt a korábban is emlegetett tekintélyes saját tömeg, az erősebbik (90 lóerővel szintén választható a HDi) gázolajos C3 Picasso mind városban, mind autópályán − itt az előzést értve − a benzinesnél dinamikusabban mozog. Sajnos, a váltó nincs a helyzet magaslatán, a józan logika azt diktálná, hogy más PSA modellekhez hasonlóan a 110 lovas HDi-t most is a jobban sikerült hatgangossal párosítsák, de erről szó sincs, a hosszú utakon járó, lötyögősen megvezetett karral ellátott ötfokozatú szerkezet gyenge szem maradt a láncban – kár érte, pedig olyan szép a markolata. Egy kútkezelői malőr folytán a fogyasztásmérésünk kizárólag a fedélzeti számítógép értékére hagyatkozik. A megtett szűk 650 kilométerből 500 egy Budapest-Debrecen oda-vissza etap, a maradék pedig budapesti belváros, és ahogy a kijelzőn megörökítettük, a tesztátlag 5,2 l/100 km. Nem tűnik hihetetlennek.

Ennél esztétikusabban nehéz tálalni a dobozdesignt, és ezen belül is nagyon szép formai megoldás az íves hátsó szélvédő. Pakolásnál nem kell magasra emelni a csomagokat, az ajtó mélyről nyílik

Tartalomhoz a forma – ez a C3 Picasso esetében maximálisan stimmel, de az Exclusive kivitel gazdagságát nem adják ingyen. Listán 5,33 millió forintról indul a legjobban felszerelt 1.6 HDi alapára, erre jönnek még az extrák, ám a Citroën ügyesen taktikázik azzal, hogyan csábítsa az ügyfeleket a bemutatótermekbe. A szimpla összeadással kalkulált vételárakat nem szabad készpénznek venni, mert a folyamatos akciók komoly összegű megtakarításokat jelenthetnek. Az előző tesztautó után kellemesen csalódtunk ebben a kis egyterűben, annak ellenére, hogy tudjuk, jóval drágábban állt oda a rajtvonalra. A sebességváltót és a futómű alkalomszerű zökkenéseit leszámítva, szinte az összes, a másik tesztautóban bosszantó apróságot hiába kerestük, egyedül a klímaberendezés maradt kakukktojás, mert nyáron, kánikulában a Citroën C3 Picasso kizárólag hűtve az igazi!