Volkswagen Touran 1.2 TSI Trendline teszt

Alapvetően nem változott meg a Touran karaktere, csupán ezzel a Golfos ábrázattal jobban beleillik az egységes márkaarculatba. A nappali menetfény nem LED csíkos, gyújtásra a belső fényszórók kapcsolnak be

Nagyobbak lettek a hátsó lámpák

Tesztünk aktualitását a modellfrissítés adta, ugyanis a Touran elkezdett kilógni a hatos Golf teremtette márkaarculatból, ezért gyors beavatkozásra volt szükség. Ahogy korábban, úgy most, a plasztikázás után sem vált ki különösebb izgalmat az autó formája, de valljuk be, egy derék Volkswagen egyterűtől nem is vizuális forradalmat vár el az ember. Szerintünk a wolfsburgi ceruzamesterek már séróból, talán csukott szemmel is képesek elvégezni az ilyen rutinfeladatokat, hiszen évek óta mást sem csinálnak, mint típusról típusra másolgatják át a front- és hátrészeket. A Touran középen maradt, ami volt: a Mazda5 és az új Ford C-Max praktikus, tolóajtós megoldása egyelőre nem fertőzte meg a modellt, amely szemből tehát Golf géneket örökölt, míg hátulról, hunyorítva nézve mintha a nagybácsi, a Sharan köszönne vissza. A fekete léc jól mutat a tetőn, ezért jó üzleti érzékkel ebből extra pénzt csinál a Volkswagen, ahogy a tesztautó kanyarfunkcióval kiegészített ködlámpái is felárért kerültek a helyükre. Más szóra érdemes részlet voltaképpen nincs, illetve jegyezzük meg, hogy a hátsó ajtó jó magasra, a gépkönyv szerint 206 centire nyílik, így könnyű alatta a pakolás. Szálljunk be!

Valakinek bejön ez a tárgyilagos, logikus, ehhez mérten kissé élettelen stílus, valakinek nem. A kidolgozási minőségre nem lehet panasz, de vannak más bosszantó apróságok is: közel 6 millió forintért kommersz a csupasz műanyag kormány

Kényelmes a középső, szövettel bevont állítható kartámasz, amely alatt tároló bújik meg

Aki ült már valaha 4-5 évesnél nem régebbi Volkswagenben, az bekötött szemmel is azonnal tudni fogja, mit és hol talál. Az ülés szivacsa meglepően kemény, a szék sínen történő mozgatáshoz nem kell a szokásos fémrúd után kutatni a lábak között, van helyette célirányos, kézre álló műanyagfül a jobb térd mellett lenyúlva. A támladöntés tekerős, ahogy kell, és a tesztautóból nem hiányzott a középső, magasságban és hosszában is állítható, rakodódobozos könyöktámasz sem, amely az alap Trendline kivitelnél opciós tartozék. A döntően puha műanyagból összeállított műszerfal elrendezése logikus, minden a helyén van, de itt aztán nem lehet megmondani, hogy megtörtént a korszerűsítés, mert a korábbi hibákat is sikerült konzerválni. Ha valaki egy Touran után halad a forgalomban, és az irányjelzésre nem vált sávot, vagy nem kanyarodik, akkor biztosra vehető, hogy az indexkarra tett pöckös tempomattal kínlódik a vezető. A (feláras) kétzónás Climatronic hőfokszabályzó gombja is méltatlan a márkához, és tekergetve azonnal a kezelhetőségérzet műszó jutott az eszünkbe, amit egy fauvés rendezvényen hallottunk. Nos, a két gomb érzetre igencsak halovány, forgás közben egyáltalán nincs „húzásuk”, lazán, kotyogva pörögnek végtelenül, ráadásul a széleken körbefutó hőfokértékek nappal alig láthatók, és a vezetőnek a maximum, az első utasnak pedig a minimum értékeket frankón ki is takarják. Egyébként a nagyobb probléma, hogy ez a jelenség nem Touran specifikus, más Volkswagenekre is jellemző. A Trendline 5,75 millió forintért szimpla műanyag kormányt, váltógombot és kézifékkart ad a vezető kezébe, és ezt a csorbát csak komfortfokozat ugrással lehet kiköszörülni. A biztonság azonban kipipálható − ABS, ESP, front-, oldal-, és függönylégzsákok szériában -, ebből nem engednek a németek, mint ahogy a középkonzoli kijelző liláskék fényéből sem – kár bármit is mondani, úgysem hallják meg.

Szinte fel sem tűnik, hogy pótüléseket rejt a csomagtér padlója − a székeket "természetesen" felárért adja a VW. Minden középső ülés egyénileg tologatható, hajtogatható. Kényelmes a Trendline első sora, az ülőlap szivacsa, különösen a széle kemény. Komfortülés még felárért sem rendelhető ehhez az alapmodellhez

Van hová pakolni, a tetőre is jutott két lenyitható, gumival bélelt rekesz

Mivel egyterűről van szó, alaposan lemeóztuk az ülések variálhatóságát, ki- és beszerelését, hajtogatását, és összességében jól vizsgázott a Touran. A plusz két hátsó szék használaton kívül a padlóba süllyesztve pihen, a fejtámlájukat a behajtáshoz ki kell venni, de azoknak legalább külön rekeszben van helye. Szükség szerint egyszerű mozdulatokkal könnyen hat- vagy hétszemélyessé varázsolható az autó. A középső sort három önálló, sínen tologatható ülés alkotja, a támla a fejtámasz kivétele nélkül is vízszintesre dönthető, illetve a szék kompletten előrehajtható. Az ülések kivétele sem túl nehéz, de azért törékeny anyukák erőlködhetnek a fedélzet átrendezése közben, a kiemelt ülések visszahelyezéséhez rendszerint két felnőtt is szükséges. A kombinációs lehetőségek bőségesek, akár utas-, akár csomagszállításról legyen szó, de a leghátsó sorban leginkább gyerekek férnek el, és persze, ahogy lenni szokott, kihajtott pótülésekkel jelképesé zsugorodik az amúgy családbarát méretű poggyásztér – akinek nagyon fontos szempont a 6-7 személyes lehetőség, inkább a Sharan felé kacsintgasson. Apró kacatoknak bőven akad helye, a sztenderd üregeken kívül a műszerfal tetején, illetve a mennyezeten is tárolási lehetőségeket alakítottak ki, a hűthető kesztyűtartó azonban nem feneketlen bendő.

Macerás, hogy padlóba hajtásukhoz a 6. és 7. ülés fejtámaszát ki kell emelni, de legalább nem kallódnak el, mert fix helyük van a csomagtartó aljában. Szükség szerint előre lehet hajtani a középső üléseket, de egy-két mozdulattal könnyen ki is vehetők. Visszafelé sem túl bonyolult a dolog, de jobb, ha nem egyedül futunk neki

Ne higgyünk a számoknak, ha nincsenek extra magas elvárásaink, az 1,2-es TSI motor nem okoz csalódást. A kis benzines alapjáraton is csendes és döbbenetesen rezzenéstelenül jár

Első hallásra megdöbbentő, hogy ennek az üresen közel 1,4, teljesen terhelve pedig két tonnánál is nehezebb négykerekű doboznak a mozgatását 1,2 literes benzinmotorra bízták… Őszinték leszünk, maximum ketten ültünk a tesztautóban, és nem voltunk nyaralásra sem bepakolva, de ebben a konfigurációban minket bizony meggyőzött az aprócska, ám vastüdős TSI erőforrás. 105 lóerővel lazán hozza a korábbi őskövület 1,6-os teljesítményét, amely 175 newtonméteres forgatónyomatékról anno a tervezőasztalon sem álmodhatott, és ez a vitalitás a turbónak köszönhető. A 11,9 másodperces gyorsulás csak száraz katalógusadat, a valóságban könnyed és kellemes az autó mozgása, erőlködésnek semmi jele, a hatgangos váltó pontos, határozott, jól adagolható a kuplung, és az útról sok visszajelzést ugyan nem ad a kormány, de a rásegítés mértékét sikerült eltalálni. Bár a motor nem tiltakozik a pörgetés ellen, teljesen felesleges kitaposni a lelkét, mert alapjárat közeli fordulatszámtól kezdve 4000-ig egyenletesen húz, és ami feltűnt, hogy menet közben igen csendes az utastér. Autópályán 140-150 km/h környékén kezdenek tombolni az elemek, ilyenkor gyorsítva már a kis erőgép sem fitogtatja magát, de szabályszerű tempóval haladva kényelmes, komfortos családi utazóautó az 1,2-es Touran. A futómű nem az a karosszéria-billegtető fajta, a kompakt VW egyterű feszesen tartja magát, és egész jól megbirkózik az úthibákkal – soha rosszabbat. Fogyasztás terén nem érdemes csodát várni, a fizikát ugyanis nem lehet becsapni. A feltankolt autó a vezetővel együtt 15 mázsa, és ennek a tömegnek lendületbe hozása nem fog menni 4-5 literből. Városban − lábtól függően − elfogyott 8-9 liter, míg kényelmesen, döntően városon kívül, tempomattal poroszkálva elég volt 3 literrel kevesebb is. Summa summarum, 7,2-vel zártuk a tesztet, ami a téli körülményeket figyelembe véve, ha nem is bombasztikus, de elfogadható eredmény.

Ahogy a német autók általában, úgy a Volkswagen Touran sem dülöngélő limbó hintó, a rugózás, a csillapítás feszes, de ezzel nem áldozták be teljesen a komfortot. Egy szóval jellemezve, az autó viselkedése magabiztos

A szerényen extrázott Touran Trendline tesztautó ára 6,2 millió forintra rúgott, és ennyiért mostanság egy közepes komfortszintű, de egészen jól felszerelt, már-már prémiumos húrokat pengető átlagautót kapni – mondjuk 1,6-os benzines, ötajtós Opel Astrát. A kérdés azonban nem kérdés, mert akinek tágas, variálható utastérre, és alkalmasint plusz két ülésre van szüksége, annak a Volkswagen kínálja a megoldást, de cserébe vagy le kell nyelni a szerényebb tartalmat, vagy körül kell nézni a piacon.