Ford Kuga 2.0 TDCi Powershift Individual teszt

Harciasságot kölcsönöz a frontrésznek a stíluscsomag ezüst betétje. A fekete fényezés mindent elnyel, például a külön felszerelt kerékjárat-szélesítő íveket is alig venni észre

235/45 R19 − ez nem éppen terepjáróra illő abroncsméret, de a Kugát nem is fenyegeti az a veszély, hogy sárdagonyázásra vásárolják

A benzines Kuga 2.5T tesztjét korábban úgy fejeztük be, hogy kellemes muzsika ugyan a fülnek az öthengeres morgás, de akinek nincs privát üzemanyag-szállító tartálykocsija tele naftával, az jobban jár a szimpla egy kipufogós dízel változattal. Nos, a Fordnál időközben rájöttek, hogy a gázolajos Kuga is nézhet ki vadítóan, így mostantól becsapós a dolog, ha dupla kéményes Ford szabadidőjárművet látunk. A helyzeten tovább csavarhat az opcionálisan rendelhető külső stíluscsomag, amely fémhatású tetősínt, küszöböt, illetve további elemeket tartalmaz, és mindezt még megfejeli a 19 colos könnyűfém kerékkészlet. A párduc fekete dukkóval és a sötét ablakokkal kombinálva már-már gengszteres az összhatás, ugyanakkor ez csak kompakt autó, tehát inkább gengszterfeleségeknek ajánlott. A viccet félretéve, a Kuga igazán látványossá tehető, és ha azt vesszük, hogy a 675 ezer forintos csomagban a fűthető Individual bőrülések és a velúr szőnyegek is benne foglaltatnak, akkor még jutányosnak is mondhatjuk a lehetőséget. Persze, azt máris hozzátesszük, a 163 lóerős Ford Kuga 2.0 TDCi Powershift 4WD Titanium alapáron 9 590 000 forintról indul, azaz néhány ezres híján a 2.5T benzines turbóval van azonos szinten.

Otthonos és igényes a belső, gazdag a tartalom, de! Az Individual bőrülések fehér díszítése látványos, ám a fehér műanyag az ajtókon és a középkonzolon már ízlés dolga, továbbá a praktikussága is erősen vitatható

Ford szokás szerint a hűtőmaszk emblémája mögötti zárral nyitható a gépháztető, amely alatt 163 lóerős, 340 Nm nyomatékú, négyhengeres TDCi dízelmotor dolgozik. A nyitás macerás, záráskor a vissza nem hajtott emblémát letöri a motorháztető

A teszt után a szerkesztőségben azon egyöntetű vélemény alakult ki, hogy összességében ez a dízel bizony reális alternatívája a benzinesnek, és amennyivel csúnyább a hangja a TDCi motornak, annyival kedvezőbb a fogyasztása – azaz sokkal. A menetteljesítményekben csak papírforma szerint van különbség, de a katalógusbúvárokra nem kell hallgatni, mert ők általában BKV-val zötyögnek, az autóhoz szokott ember pedig tudja, a valóságban igazából lényegtelen a 192 és a 205 km/órás végsebesség közötti különbség a benzines javára. Gyorsulásban sincs nagy szakadék, az automata 2.5T kellemes 8,8, míg a TDCi 9,9 másodperc alatt futja a szabvány százas sprintet, de ha már mindenképpen a számok bűvöletében élünk, akkor álljon itt a nyomatékpárbaj eredménye, amit 320/340 arányban a dízel nyer meg. Amíg a benzines Kuga fogyasztását 10 literes átlag alá vinni művészet, és városban szinte láthatóan mozog a benzinszintjelző mutatója, addig a 163 „gázolajos lovat” abrakoltatni nem különösebben megterhelő – a saját mérésünk szerint 8,1 literrel zártuk a próbát. A futóművet, a kormányzást, a féket most is rendben találtuk, a Ford SUV vezetése a maga nemében élményszerű, egyedül a váltóval kapcsolatban tennénk negatív észrevételt: lassan gurulva, majd nagyobb gázt adva a szerkezet tétovázik, és a kivárást követően kellemetlen rántással tér észhez.

Megtévesztő a dupla kipufogó, de a jobb oldali lámpa alatti kis TDCi plakett helyre teszi a dolgot. Ebből a szögből nézve jól láthatók a sárvédőkre szerelt szélesítések

Ha a fenntartási költségek számítanak, akkor egyértelműen a dízel a favorit a két legdrágább Kuga közül, amelyek külső-belső megjelenése, felszerelése teljesen egyenértékű. Azonban a 10 millió forintot meghaladó ár már gondolkodóba ejtheti a vevőket, hiszen képbe kerülnek a német prémiummárkák hasonló modelljei, és megeshet, hogy valakinek fontosabb az embléma, mint a Ford gazdag és kényeztető tartalma. A döntés felelőssége szerencsére nem a mi feladatunk.