Citroën C4 1.6 e-HDi Exclusive teszt

Messze nem olyan egyedi, mint az első C4, semlegesebb lett a karosszériaforma

A perspektívával játszva még akár sportosnak is beállítható

A robotváltós autókat rendszerint sokan támadják érezhető kapcsolásaik miatt, így volt ez a tavaly nálunk járt, robotváltós C4 e-HDi esetében is, melynél a lágy futómű és a lassú kapcsolás csak fokozta az ellenszenvet a tesztelők zömében. Pedig összességében nem olyan rossz az a váltó, pláne, ha azt nézzük, hogy mindössze 200 ezer forintnyi felárat kérnek érte, s a manuálishoz képest csupán 15 kilogrammal nehezebb. A Citroën azonban bölcsen tette, hogy manuális váltóval is kihozta a spórolós e-HDi-t, hiszen a mi, leginkább a hagyományos, kézi váltós autókat kereső piacunkon például jóval több vevőt vonzhat így, s a C4 legfőbb támadási felülete is megszűnt.

Eco felirat jelzi az automatikusan megállított motort

A másfél éves modellről ma is elmondható, hogy utastere egészen tágas, ülései kényelmesek, a szélső helyek még a rövidebb ülőlapú hátsó sorban is egészen jók. Az Exclusive szint, pláne a világos (felármentes) szövet-bőr kárpitozással nagyon igényes, mondhatni prémiumos, ám ahogyan az a nem egész féléves, 11 ezer kilométert megtett tesztautónál is látszott, az ajtókon a bőr erősen kopásra hajlamos, az üléseken minden folt meglátszik. Az összeszerelés azonban jónak mutatkozik, zavaró zörgések nincsenek. Vevő-, illetve majomfogó annál több, kezdve a puha műszerfalra tett fémes légbeömlő keretekkel. A már-már túlméretesen óriási kormánykerékről (amiről egyébként szintén nem maradtak le a fémes műanyagbetétek) hifi, telefon, tempomat egyaránt kezelhető, de még a parkolóradar is onnan kapcsolható. Változtatható továbbá a műszerfal megvilágításának színe – külön a belső egérmozié és külön az óráké, de még mindig hátravan az, amivel a C4 ténylegesen egyedi: menüből állítgathatóak a visszajelző-hangok, így az indexkattogás stílusa, akár diszkórészletek is jelezhetik a villogást. Remek, javasoljuk, hogy a frissítéskor majd vezessék be a pendrive-ról feltölthető, szabadon szerkeszthető hangokat.

Gusztusos, de koszolódásra, az ajtókon kopásra is hajlamos a világos beltér

Számos, de nem túl nagy pakolóhely kínálkozik az utastérben

A tréfálkozást befejezve egyébként a C4 több részletén látszik, hogy tervezői olyan autót próbáltak összehozni, ami egy-egy részletével vagy azok összességével el tudja csavarni a vásárlók fejét. Nem hisszük, hogy a programozható indexhang ilyen lenne, de a defektjavítóval akár 408 literes, mankókerékkel 380 literes, kompakt ötajtóshoz mérten egész nagy csomagtér vagy a kellemes atmoszférájú utastér már fegyvertény lehet, s minden bizonnyal a 4,3 l/100 km vegyes fogyasztási érték is sokakat magával ragadhat. Pláne, hogy nem kompromisszumos, a vezethetőséget rontó eco-verzióról van szó. Az e-HDi 1,6 literes, 112 lóerős turbódízele teljesen kielégítően viszi a mai konkurensekhez mérten már könnyűnek számító, 1,35 tonnás ötajtóst. A 270, átmeneti túltöltéssel 285 Newtonméteres csúcsnyomaték nem lórúgásszerűen, turbólyuk után jön, hanem szépen egyenletesen épül fel. A 11,3 másodperces 100 km/órára gyorsulás és a 190 km/órás végsebesség is jelzi, hogy az e-HDi egészen dinamikus. És sokak örömére kézi váltós is lehet, ráadásul hatfokozatú váltója nem is rossz, átlagosan precíz úton kapcsolható, de azért nem egy élményváltó.

Külön változtatható a műszerblokk középső egérmozijának és az óráknak a színe

USB-csatlakozó és szivargyújtó a középkonzol tövében, a könyöktámaszban 220 V-os konnektor is található

Vezethetőség szempontjából nem lehet belekötni a C4-be, végállásai között 2,9 fordulatot író, elektrohidraulikus szervokormányával jól irányítható, 10,7 méteres fordulóköre a 4,33 méteres hosszhoz képest kicsiny, tágas utas- és csomagtere ellenére a C4-gyel könnyű elférni és manőverezni városban. Futáskultúráját meghatározza jó zajszigetelése, motorja halk, pláne, hogy e-HDi-ként alapjáraton nemigen hallani, üresbe kapcsolt váltó és felengedett kuplung esetén már 20 km/órás tempó alatt megáll. Átlagon felüli finomsággal indul, ugyanis önindító helyett az indítómotorként is alkalmazott, nagyobb teljesítményű generátor kelti életre, nem csak halkan, gyorsan is. A Citroën tisztában is van a rendszer komolyságával, s egyenesen mikrohibridnek nevezi az e-HDi-t, pedig a mozgásban nem, csupán a motor elindításában segíti a villanymotor.

Kényelmesek az ülések, de a hátsó-középső hely a magas padlódudor miatt is szűkös

Állítható vastagságú fejtámasz az Exclusive szinten

Haladni mondjuk villanymotor nélkül is jól tud a C4, az autópályás 130 km/órás utazótempó például hatodik fokozatban 2000 1/perc fordulattal gyerekjáték, s a − 68 dB(A) − zajszint még ott is igen visszafogott. Egyértelműen kényelmes autónak készült, futóműve is lágy. Sajnos olyannyira, hogy az elöl egyébként MacPherson, hátul multilink rendszer szó szerint lebegteti a karosszériát. Az úthibák azonban mégis érezhetők, olyankor ugyanis nagyot liftezik az autó. Dől továbbá kanyarban, bólint gázadáskor és fékezéskor is, lágysága ellenére nem mondható komfortosnak a rendszer. Kár érte, mert a C4 amúgy tényleg, ellátmányával is az. Csak a fontosabbakat említve 6 légzsák, ESP, légkondicionáló, tempomat, elektromos első ablakok, központi zár, elektromos tükör már az alapverzióhoz is jár, a csúcs Exclusive pedig már kétzónás légkondit, alufelnit, elektromos rögzítőféket, parkolóradart, USB-csatlakozót és Bluetooth kihangosítót, 220 V-os középkonzoli csatlakozót, LED-es belső hangulatvilágítást is ad. Sofőrsegédből sávváltást segítő holttérfigyelő és sávelhagyásra figyelmeztető rendszer kérhető. Utóbbi nem, előbbi azonban szerepelt és jól is dolgozott a tesztautóban.

Alaphelyzetében is méretes 380 literes, nagyra, 1153 literig bővíthető, de toldva lépcsős padlójú és mindenképp magas küszöbű a csomagtér, melynek világítása zseblámpaként kivehető

Finom járású és takarékos, valamint kellően erős az e-HDi. Önindító nincs hozzá, a generátor indítja

Noha egy-egy hiányosság – például a futómű hangolása – felróható, a még Exclusive csúcskivitellel is 5 839 000 forintért elvihető C4 e-HDi gazdag ellátmányával nem rossz ajánlat. Ilyen ellátmányt a konkurencia csak drágábban adna, s természetesen kedvező a fogyasztás is, a gyári 4,3 helyett nálunk 5,4 l/100 km adódott a teszthét alatt, ami városi és autópályás használattal egyáltalán nem rossz. De vajon jobb lenne-e robotizált váltóval? Igen, gyári érték szerint is 1 deciliterrel szerényebb az MCP6 étvágya, s egyébként a tavalyi tesztátlagunk is pont ennyivel volt kedvezőbb. Noha 200 ezer forintos felárát csak beláthatatlan, de azért mégsem elképzelhetetlen futás, 465 ezer kilométer alatt termelné ki az MCP6 váltó, mi mégis inkább a kuplungmentes üzemre szavaznánk, még érezhető és talán lassú váltásokkal is érdemes lemondani a kuplung nyomkodásáról és általa a vezetés nehezítéséről.