Tökéletes plasztikai műtét – Kia Picanto teszt

Egyre nagyobb lendülettel halad előre a Kia. A kezdő lökést egyértelműen a cee’d adta meg, de a Venga, a Sportage és a Sorento bizonyítja, nem pusztán véletlenről volt szó, a hamarosan érkező Rio pedig folytatja az offenzívát. Ennek tudatában nagyon vártuk a teljesen új, de alapvetően a régi padlólemezre épülő Picanto kisautót. A tesztgép nem ígért „fullextrás” kényeztetést – az LX Cool csupán a legolcsóbb klímás verzió, a tesztautót pedig a 100 ezer forintos „P1” csomaggal, azaz néhány olyan hasznos aprósággal (CD-rádió, USB és iPod-csatlakozó, elektromos első ablakok, magasságállítós vezetőülés, fényezett külső tükrök és kilincsek) is megtoldották, amit a vásárlók vélhetően megrendelnek majd a kocsihoz.

A külső vidám, de harcias. A Picantónak „hatalmas arca van”, alul akkora légbeömlővel, hogy kis híján a Ford Focus RS is tiszteleghet előtte, szintén méretesek a magasra tett fényszórók, és ahogy várható volt, erre a modellre is felkerült a Kia márkaarculatáért felelős, tigrisorr motívumként definiált hűtőmaszk. Oldalt határozott, meredeken emelkedő övvonal fut végig a kilincseknél, hátul pedig a bumerángos lámpák irányítják magukra a figyelmet. Summa summarum, 3,6 méteres hosszúsága (vagy inkább rövidsége) ellenére az új Picanto nem szürkül bele a tömegbe, mint elődje tette azt. A hibátlanul vagány külső érdekében már csak nagyobb felnikre lenne szükség, de a gyári, dísztárcsás 14 colosokkal sem tűnt csenevésznek az autó – nagyobb vagy könnyűfém papucs egyébként nincs az opciós listán. Műanyag védőbetétek nem jutottak sehova, így elvétett parkolásnál rögtön a karosszéria horzsolódik, kár a hiányért, mert a Picanto élete java részét vélhetően városban, sok parkolással fogja tölteni.

A vidám külső vidám belsőt, és nem utolsósorban a külső méretekhez képest temérdek férőhelyet rejt. A sarkokra kitolt kerekek miatt közel 2,4 méteres a tengelytávolság, és a tervezők nem gazdálkodtak rosszul a térrel. Négy személynek elegendő kényelemmel szolgál a Picanto, például 180 cm-es vezető mögött 190 mm térdhely marad, és három helyett öt ajtóval a hátra beszállást sem nehezíti meg az autó – egyébként, aki jobban kedveli a sportosabb fazont, már rendelheti három ajtóval is. Mivel a tető nem lejt hátrafelé, a frizura sincs veszélyben, és a miniautók körében a csomagtér is korrekt. A 200 literes, az ülések hajtogatásával 800 literre bővíthető poggyásztér küszöbe magas és bővítve a padlója sem sík. Mindezek ellenére a 2/1 arányban osztott támlás bővítés lehetősége még kiadhat olyan kompromisszumot, hogy családi autóként funkcionáljon a legkisebb Kia.

Az utastérben használt plasztikok kőkemények, a kárpit sem a legfinomabb, tapogatni semmit nem érdemes, az összeszerelés azonban tisztességes (egyedül a kormány betétjénél találtunk pici illesztési hibát), a Picanto nem zörög, és a feketeség ellenére sem nyomasztó benne a légkör. A csövek mélyére tett műszereknél hátrány, hogy fényerejük este nem csökkenthető, de legalább nem kékben derengenek, mint az anyagyár Hyundai típusaiban. A bajuszkapcsolók mintha a 90-es évek japán modelljeiből csöppentek volna a Kiába, itt is tetten érhető a spórolás, de mindent egybevetve vállalható a Picanto belseje. Az első ajtókon kicsik a zsebek, bár van palacktartó, míg arról a használók döntenek, hogy pohártartónak, vagy kacattartónak nevezik ki a középkonzol alatti, illetve a váltókar előtti placcot – előbbi funkcióhoz ötletesen, gombnyomásra ugranak elő a tartófülek. A felszerelés nem fapados, az LX Cool alapáron adja a manuális légkondit, a kulccsal kezelhető központi zárat, az ABS-t, a front-, oldal-, és függönylégzsákokat, a szervokormányt, a fedélzeti számítógépet, és még sok apróságot, de a 100 ezres P1 csomag nem ablakon kidobott pénz. Ezzel kerül az autóba 2 hangszórós, MP3 olvasós CD-rádió, USB és iPod csatlakozó, első elektromos ablak, fordulatszámmérő, valamint magasságában állítható vezetőülés – csupa hasznos dolog.

Az 1,0 literes, változó szelepvezérléses, háromhengeres benzinmotor új fejlesztés, és plusz 100 ezer forintért start-stop elektronikával is felvértezik. A tesztautóban ilyen nem volt, ellenben élveztük, a jellegzetesen háromhengeres, amúgy kissé barkasos motor hangját és élénkségét. Igazi női autó, könnyű (és nagyon hosszú úton, legfelül lötyögéssel járó) kuplungjával, pontos váltójával, valamint az útról szinte semmilyen visszajelzést nem adó, ám dodzsemes könnyűséggel forgatható kormányával vezetése gyerekjáték, de élménynek aligha nevezhető. A gazdaságos autózásban segít a váltásesedékesség-jelző, de a számítógép sokszor túlbuzgó akart lenni: akkor is feljebb kapcsolást javasolt, amikor a parányi motor hegymenetben, alacsonyabb fokozatban sem brillírozott. Az elől MacPherson, hátul csatolt lengőkaros futómű hangolását egész jól eltalálták a dél-koreaiak, a Picanto koránt sem annyira pattogós, mint azt sokan hinnék, a lágy rugózással persze felejtős a sportos stílus, de a fékekre szerencsére lehet számítani. Autópályán erőből előzni kalandos kihívás, lendületből viszont lehet vele autózni, hosszú távon a motorzaj mondjuk fárasztó, 130 km/óránál 74 db(A) a saját mérésünk. A Picanto élettere egyértelműen a város, 14,4 másodperces 100 km/órára gyorsításával nem kell szégyenkeznie, fogyasztása ugyanakkor a gyár szerint még lakott területen belül is 5,4 l/100 km, vegyes üzemben pedig optimális esetben 4,2 liter is elég lehet 100 kilométerre. Mi is igen óvatosan hajtottuk, de így is 6,8 l/100 km adódott, ami egy hajszálnyit azért több annál, mint amit egy 1,0 literes motortól jónak tartanánk.

Noha a Picanto formája tetszetős és tudása már közel alapszinten is elegendő, 2 599 000 forintos árával azonban a klímás LX Cool a háromhengeres alapblokkal nem a legnyerőbb, a konkurensek közül például (hasonló ellátmánnyal) a Chevrolet Spark és a Suzuki Splash is olcsóbb nála. A Kiának mégis van még ütőkártyája: egyedien hosszú, 7 év/150 000 kilométeres garanciája. Az 1,0 literes háromhengerestől tapasztalt fogyasztással nem voltunk elégedettek - jó hír viszont, hogy rögtön két gyári lehetőséggel apasztható az étvágy. A már említett start-stop rendszerrel hosszú távon jelentős megtakarítást eredményezhet, hogy a dugóban állás nem jelent pazarlást, a még spórolósabbak pedig 300 ezer forint felárral gázüzemű MONO-FUEL változatban is megvásárolhatják az 1,0 literes, 69 helyett 82 lóerős (!) erőforrást. Utóbbi pedig már teljesen egyedi ajánlat a miniautók körében.