Mazda2 1.3 TE Plus teszt

Csak finoman kozmetikázták a karosszériát. Ebből a szögből nézve durván emelkedik az övvonal, emiatt elkeskenyednek a hátsó ablakok, és nem látnak ki a gyerekek. A fényszóró is új, nem csak a lökhárító, ráadásul a TE Plus automata magasságállítós halogéneket kap

Alapáras a 15 colos könnyűfém felni

Hogy rögtön a közepébe csapjunk, a japánok semmit nem vittek túlzásba, pusztán a rájuk jellemző módon, úgymond megbirizgálták a 2-est, hogy rá lehessen fogni a bemutatóteremben: ez már az új változat. Aki rendszeresen olvas autóteszteket, annak kár is leírni, ilyenkor mi történt valójában, de azért essünk túl a kötelező gyakorlaton. Újak a lökhárítók, megjelent az egységes, ötszög alakú légbeömlő, és ehhez a motívumhoz lettek igazítva olyan részletek, mint a hűtőmaszk és a − TE Plus-nál széria − ködfényszóró körüli terület. Ettől függetlenül, ha azt mondjuk, a Mazda2 maradt, ami volt, tulajdonképpen senkit nem vezetünk félre, és ez egyben jó hír is, mert a kisautó korábban a csinosabbak közé tartozott. A 15 colos alufelniért nem kell felárat fizetni, de más nincs, ugorhatunk.

Minimalista hangulat, de a jó kidolgozás kárpótol az átlagos, kemény műanyagokért. A hideg hűtővízre − műszer híján − csak egy kék piktogram figyelmeztet, ellenben külön gombbal kapcsolható, hogy a középső kijelzőn megjelenjen-e a kvarcóra. A fedélzeti számítógép a kormányról kezelhető, akárcsak a CD-s, MP3-as hifi, amely nem kápráztat el a hangminőségével

Színtiszta, kemény plasztik az egész. Most még szép, de kérdés, hogy az ezüst betét mikor kezd el kopni az ajtón, rontva ezzel az esztétikát

Manapság egyre színesebbek, játékosabbak a belsőterek, a legkisebb Mazda azonban megmaradt komor sötétszürkének, ezüstös betétekkel. Az egyedüli színt az üléseken található narancscsíkok jelentik, ami végül is, több a semminél, ám nagyobb baj, hogy minden felület kőkemény műanyag. A minőséggel nincs gond, az összeszerelés precíz, de azért fájó pont, hogy az ajtóra például nem jutott textil. Tároló helyből akadnak kisebbek a két ülés között, és a váltókar mögött is van egy picinyke mélyedés, az ajtózsebek nem nagyok, pohártartóból pedig csak egy jutott középre. A felszerelés gazdag, a TE Plus a legmagasabb komfortfokozat az 1,3-as benzinmotorral, így többek között az ablakokat esőérzékelős ablaktörlő tisztítja, hátul is elektromosak az ablakok, fűthetők az első ülések, automata a légkondicionáló, a tükrök pedig motorosan behajthatók – az 1,5-ös motorral futó GTA-tól voltaképpen csak a tempomat irigyelhető. A Mazda2 nem villog a csomagtartójának méretével, 250 liter már egyáltalán nem bravúr ebben a kisautós szegmensben, ráadásul a támladöntögetésen kívül mással sem lehet bűvészkedni, viszont kárpótlásképpen nagyon kényelmesen el lehet férni hátul is: 180 centis vezető mögött vidáman ücsörög egy hasonló alkatú felnőtt.

Nem túlzottan nagy, és nem is variálható sokféleképpen a csomagtartó. Hátul meglepően kényelmesen el lehet férni. Az első ülésfűtés gombja a műanyag alsó keret elejére került − az ülésben ülve nem látszik, de ez a használhatóság szempontjából nem baj

Autópályán sem képez forgalmi akadályt az 1,3-as Mazda2, 130 km/óránál még 4000-es fordulat alatt pörög a motor, a menetzaj elviselhető

Az 1,3 literes motor az alap CE kivitelek esetében 75 lóerős, míg a TE csomagos 2-esek 84 lóerővel rendelkeznek. Summa summarum, ez is maximum annyira elegendő, hogy átlagos dinamikával mozogjon az autó, ám egy pici dicséret belefér a részünkről. A Mazda vezetése igen kellemes elfoglaltság, az eltalált rásegítésű (nem dodzsemszerű) kormánnyal, a rövid utakon kapcsolható, pontos váltóval, a finom kuplunggal szinte öröm vele a városi pörgés, és ez a könnyedség valahogy fürgébbnek érezteti a kocsit. Autópályára kimerészkedve a 130 km/h problémamentesen elérhető, tartható, a menetzajok az elviselhetőség határán vannak, de szabálytalankodásra nem csábít semmi; mélyebbre nyomott gázpedállal maximum a motor- és a szélzaj erősödik, valamint feljebb kúszik a fogyasztás – féktelen száguldozásra a nagyobb 6-os dízel való, vállalva ezzel a büntetések kockázatát. A kormányzás pontos, a futómű viszont kakukktojás: amint a képeken is látható, kanyarban jelentősen megdől a karosszéria, a veszélyérzetnek azonban nyoma sincs a volán mögött ülve, a „puha fordulás” teljesen kontroll alatt tartható. Ehhez képest úthibákon, egyenetlenségeken keményen zökken a felépítmény, és pattogósnak, feszesnek érződik a rugózás.

Kívülről illeg-billeg, belülről viszont abszolút uralható érzetet kelt az autó. Városban kifejezetten előny a könnyed kezelhetőség, az úthibákkal viszont nem toleráns a futómű

Összességében elmondható, hogy a ráncfelvarráson átesett Mazda2 erőlködés nélkül hozta a kötelezőt. Sallangmentes, letisztult formájával sokak szívét meghódíthatja ez a modell, amely a régi idők japános hangulatát idézi, helyenként egyszerű, de precíz kidolgozású utastérrel, dicsérhető mechanikával, és a TE Plus esetén a hétköznapi élethez szükséges tartalomnál gazdagabban felszerelve. A helykínálat kedvező, igaz, a csomagtér rovására, de ez a kompromisszum még vállalható. A biztonságon nem spóroltak a Mazdánál, az ABS, az ESP, a TCS kipörgésgátló, a front-, oldal-, és függönylégzsákok kivétel nélkül benne foglaltatnak a 4,2 millió forintos alapárban. Aki csak a Mazda legendás megbízhatóságára vágyik, és beéri szerényebb biztonsági, illetve kényelmi felszereléssel, annak a gyengébb CE változat ajánlható 3,37 millió forintért, légkondicionáló nélkül – a hűsítés felára 270 ezer forint.