Drága fegyver

Mitsubishi Colt Ralliart teszt

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

A Mitsubishi Colt Ralliart változatáról ránézésre nem sokan gondolják, hogy motorházteteje alatt 150 lovas, turbófeltöltős erőforrás dolgozik.

Nem is olyan rég járt már nálunk egy Invite felszereltségű Mitsubishi Colt, amelynek orrában 1,3 literes motor dolgozott, és leginkább jó ár-érték arányával nyerte el tetszésünket. Mostani tesztpéldányunkkal azonban merőben más a helyzet. Ugyan kívülről a Ralliart alig-alig tér el hétköznapi rokonától, mégis egy teljesen más karakter.
Amit a modellfrissítésen átesett Colt formatervével kapcsolatban anno megfogalmaztunk – miszerint nem vágódunk tőle hanyatt -, az a Ralliártnál nem egészen állja meg a helyét. Persze nem arról van szó, hogy a Ralliart kiheverte volna a ráncfelvarrás okozta sebeket, ám az apró kiegészítők, amelyek a kocsit ékesítik, ezzel az élénk piros fényezéssel megfejelve egy egészen más hangulatú autót eredményeznek.

A Ralliart kivitel része a grafit színű, 16”-os könnyűfém felni, a küszöbök, a hátsó légterelő, a sötétített hátsó ablakok, no meg a Ralliart-emblémák, elöl-hátul. Meglepő, de ezek a csekélységek a Colt esetében valóban lényeges pluszt jelentenek. Kicsit olyan ez, mint egy jó smink, amely egy kevésbé szép nővel is képes kisebb-nagyobb csodát művelni.
Sajnos az utastér berendezésére a komplett make-up helyett legfeljebb egy szemfesték erejéig futotta, így a Colt csúcsváltozata belül ugyanolyan sivár és unalmas maradt, mint az alapverzióknál. Mindezt csak azért nem rójuk fel neki, mert ugyebár ez egy Ralliart, ami éppen a maga puritánságával és egyszerűségével hozza valamelyest a ralihangulatot. Az alumínium pedálok, a sportos műszeregység, a Ralliart küszöbdíszlécek és a sportos ülések ugyan jelzik, hogy mivel is van dolgunk, ám otthonosan érezni magunkat a szerény minőségű anyagok, a szövetet utánzó ronda és kopogós műanyag miatt nem igazán fogjuk. Sportautó ide vagy oda, azért van itt multikormány, mp3-as rádió, manuális klíma, elektromos ablakemelő, négy személynek is kielégítő helykínálat és egy apró csomagtartó is.

Szerencsére a motor beindítása után a beltér milyensége másodlagossá válik. Ami elsőre meglepő, hogy alapjáraton a visszafogottan duruzsoló kipufogó és a halkan mormogó motor csak a vájt fülűeknek jelzi suttogva, hogy nem egy szokványos kisautós erőforrásról van szó. Persze mi tudjuk: 150 lóerő, 210 Nm-es nyomaték, egy 1090 kilogrammos kocsiban - meglehetősen jól hangzik.
A Colt ezzel az 1,5 literes, turbófeltöltős aggregáttal vitathatatlanul kétarcúvá vált: 2500-as fordulat alatt az átlagos kisautók unalmas hétköznapjait éli, nem érezzük valami gyorsnak, de még különösebben erősnek sem. Egyszerű kocsi, mezei képességekkel, normál használatra, elfogadható fogyasztással – állapíthatnánk meg elhamarkodottan. Azonban a Ralliart a turbólyuk átvészelése után kimutatja a foga fehérjét, és a magasabb fordulatszám-tartományokban igazi méregzsákká válik; egyetlen szándéka, hogy maga mögé utasítsa a forgalom többi résztvevőjét. Ez pedig elég sokszor sikerül is neki, akár városban, akár autópályán járunk vele. Az ötajtós Ralliart nulláról 7,6 másodperc alatt éri el a 100 km/h-t, amit ránézésre senki sem gondolna róla. A Colt Ralliart-mivoltát legfeljebb a szakértő szemek szúrják ki, ám a többség egy hangyányit sem veszi komolyan, ezért is képes sokaknak meglepetést okozni. Ez a sztrádán egy ideig jó szórakozás lehet, de amikor már a sokadik, jóval lassabban haladó autós is mérlegelés nélkül indexel ki elénk a belső sávba, az bizony zavaróvá válik.

Vélhetően nem is sejtik, hogy a Colt autópályán is mennyire elemében van, főleg a németek korlátozás nélküli szakaszán, ahol ha - ötödikben - 130 km/h-nál rálépünk a gázpedálra, a kocsi gondolkodás nélkül megindul, és egészen 180 km/h-ig intenzíven gyorsul. Kár, hogy az erőátvitelért ugyanaz az ötsebességes váltó felel, mint az 1,3-asnál. Nagyobb tempónál igencsak hiányzik a hatodik fokozat, amelynek közreműködésével a motorhang autópályán sem erősödne fel ennyire bántóan, és a fogyasztás is lényegesen kedvezőbben alakulhatna. Bár ez utóbbira így sem nagyon panaszkodhatunk, hiszen a Colt intenzív igénybevétel mellett is beérte átlagosan kevesebb, mint tíz literrel.
A teljesítmény megzabolázásához - az alapfelszereltség részeként - négy tárcsafékkel szerelték fel a Ralliartokat, amelyekre szükség is volt, hiszen a mezei Coltoknál hátul sima dobfékek dolgoznak. A tárcsákkal a fékerő határozottan jobban adagolható, de keményen kell taposni a pedált, hogy kifejtsék a kívánt hatást.
Nem okozott meglepetést a sportosra hangolt futómű, amelyet már az Invite kivitelnél is dicsértünk, és amely a Ralliart 16”-os könnyűfém felnijeivel, valamint a 205/45-ös gumiabroncsaival társítva gyors kanyarokkal kecsegtetett. Ám maradt egy kis hiányérzetünk, mert a kissé szintetikus kormányzás és a magas építésű karosszéria billegése miatt kanyargós útszakaszokon a Colt nem képes a klasszikus értelemben vett örömautózást biztosítani.
A feszes felfüggesztés legnagyobb ellensége a keresztirányú úthiba, amivel könnyen meggyűlik a kis Mitsu baja. Érdemes odafigyelni a kanyarban ólálkodó bukkanókra, mert a kasztni könnyen elpattoghat rajtuk, és mire feleszmélünk, már egy másik sávban találhatjuk magunkat.
Persze egy ral(l)i(art)-versenyző ettől nem ijed meg, legfeljebb visszavesz egy kicsit a tempóból, és (fejben-lábban) normális üzemmódba kapcsol. A Colt egyik legnagyobb erénye pedig éppen a maga kétarcúságában rejlik. Átlagos igénybevétel mellett egyáltalán nem érezzük a motorban szunnyadó erőt, de ha éppenséggel úgy akarjuk, a Colttal igazi agyalágyultként is közlekedhetünk, akár kiröhögve a jóval drágább és nagyobb presztízsű "ellenfeleket". Azért tegyük hozzá, a Colt sem olcsó mulatság. Sőt!
A Mitsubishinél 4 769 000 forintot kérnek a Ralliartért. Ugyan régebben nagy divat volt a kisautó–erős motor párosítás, azonban jelenleg a Coltnak a japán minik körében nincsen egyértelmű konkurense. A Jazz és a Micra nem a sportosságról szól, ahogy a bevásárlós Yaris sem - amelynek ugyan anno TS néven piacra dobták a sportváltozatát -, jelenleg azonban a Mazda2-höz hasonlóan nincsen igazán nagy teljesítményű erőforrása. A japánok közül így csak a 25 lóerővel gyengébb, de a Ralliarthoz hasonló minőségű, 1,6-os, kizárólag három ajtóval kapható Swift Sport jöhet szóba, amely viszont már 4245 000 Ft-tól elvihető. Ha az európai felhozatalt is megvizsgáljuk, máris több versenyzőt találunk a rajtvonal mögött. Az ötajtós, 1,6 turbós, ugyancsak 150 lóerős Opel Corsa GSi 5 466000 Ft, míg az erősebb, 175 lovas Peugeot 207 1,6 THP akciósan 5 350 000 Ft. De ha csak egy kicsit szabadjára engedjük a fantáziánkat, ott van a Coltnál minden téren markánsabb, 155 lóerős Alfa Romeo Mito 1,4 Turbo 5 190000 forintért. És ha már az olaszoknál tartunk - persze, sokak szerint nyilván szentségtörés egy japánnak talján alternatívát állítani -, itt van az 1,4 T-jet motorral szerelt, ugyancsak 150 lovas Fiat Bravo, amely gazdag és látványos Dynamics felszereltséggel, akciósan mindössze 4 202000 forint, mellesleg a Coltnál lényegesen nívósabb, és nagyobb méretosztályt is képvisel.

Hiába tehát az erős motor és a dögös részletek, a Colt győzelmi esélyei ebben a mezőnyben erősen megkérdőjelezhetők. A Ralliart kizárólag azok számára lehet vonzó alternatíva, akik bikaerős, de kifejezetten feltűnésmentes, japán miniautót keresnek!
Műszaki adatok
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Vélemény, hozzászólás?