Mindennek megvan az ára: Peugeot 308 teszt

Szó, mi szó, régen járt nálunk Peugeot 308, ezen csodálkozni azonban felesleges, a sorozat 2008-ban jelent meg, így megújulása idén volt esedékes. Az oroszlános márkánál éppen teljes formai és tartalmi frissítés zajlik, egymást követik az újdonságok, így érthető, hogy a régebbi modellek kissé háttérbe szorultak. Igen ám, de a 308 nagyon is fontos a Peugeot számára, a Golf-osztály a legkeményebb csatatér a gyárak piaci háborújában, ezért az idei évre felfrissítették a típust, hogy az utód érkezéséig megmaradjon iránta az érdeklődés. Mivel alapvetően sikeres modellről beszélhetünk, a drasztikus beavatkozástól (nagyon helyesen) eltekintettek, mint ahogy attól is, hogy az 508-assal kezdett stílust erőszakolják rá egy korábbi konstrukcióra. A végeredmény látványa ennek megfelelően fogyasztható, az új frontrésszel csupán letörölték a széles vigyort az autó elejéről, szolidabbak lettek a fényszórók (egyes kiviteleknél sötét házzal), és mivel mostanság trendi dolog a nappali menetfénnyel való játék, a franciák is szórakoztak – a ködfényszóró mellé feltűnő, bumeráng alakú LED fényforrás került. Hátul csupán egy vékony, az ajtó törésvonalában futó krómcsík jelzi, valami történt a 308-assal.
Az utasteret látva úgy tűnt, a gyárban a bevett csapaton ne változtass elvet követték, és gyakorlatilag mindent változatlanul hagytak. A kellemes környezetről döntően puha műanyagok gondoskodnak, a műszerfal kialakítása logikus, és ma már furcsaság, hogy a kormányon - amelynek az alja ugyan sportosan lapított, de az átmérője kissé eltúlzott - egyáltalán nincsenek gombok. Ennek magyarázata azonban egyszerű, a 308-as a régi iskolát követi, és a kormányoszlopra tett fülekről vezérelhető jobbról a hifi, balról a sebességhatároló, illetve a tempomat. Apropó hifi, az Allure komfortszint esetében 104 ezer forintos opció a csomagtérben mélynyomót is felvonultató JBL rendszer, átlagos hangminőségét megtapasztalva nem követ el baklövést, aki inkább a spórolásra, és ezzel a nagyobb poggyásztérre szavaz. A helykínálat mind elöl, mind hátul elegendő, utóbbinál előny, hogy középen nincs kellemetlen púposság, ellenben a padló nem teljesen sík, és a két hátsó légbefúvó is útban lehet a lábaknak. A csomagtér bővítésénél, a támladöntésnél fel kell hajtani az ülőlapot, de már átlagos emberekre állított első üléseknél is a kivétel a megoldás, máskülönben a támla nem kerül vízszintesen a helyére, egyszerűen nem fér el a felhajtott ülőlaptól.

A 308 kínálatának az Allure a csúcsa, de azért akadnak tételek, amikkel feljebb tornázható az automataváltós 2.0 HDi dízel esetén néhány ezer forinttal hétmillió fölé nyújtózó alapár. Szemezgetve a fontosabb extrák közül, ilyen a hátsó oldallégzsák (73 000 Ft), a kanyarkövető Xenon fényszóró (260 000 Ft), a parkolóradar (52 000 Ft), az ülésfűtés (52 000 Ft), vagy éppen a piros Babylone fényezés, amelyért a Peugeot 140 ezer forintot kér. Gyári navigációs berendezésből kétfélét választhat a megrendelő, az egyszerűbb, de színes, 7 colos kijelzős, Bluetooth kapcsolattal rendelkező RNEG 220 000, a komolyabb, akár DVD filmek lejátszására is alkalmas, Jukebox zenetáras NG4 pedig 640 000 forintba kerül. Akik kedvelik a hatalmas üvegtetőt, azoknak jó hír, hogy a 308 Allure sztenderd tartozéka az elektromosan árnyékolható panorámatető, a közepes Active esetében 130 000 forintos extra, míg a legszerényebb Access felárért sem szerelhető fel ezzel a kiegészítővel.

A kétliteres HDi dízelmotor eredendően 150 lóerővel kerül beszerelésre, de az automataváltós kivitelnél 163 lóerőre emelik a teljesítményt, változatlan 340 Nm forgatónyomatékkal, amely a mai korszerű dízelekhez mérten nem túl alacsonyan, 2000 1/min fordulatszámon ébred. Az erőforrás hidegen zajosabb a vártnál, indításnál sosem támadhat illúziónk azzal kapcsolatban, hogy nem dízelautóban ülünk, ám bemelegedve azért javul a helyzet. A hangszigetelést nem érheti panasz, az 50 km/órás tempó szimpla cammogásnak tűnik, és a csendesség nem becsapás, zajmérésünk alapján is jól vizsgázott a kompakt Peugeot, amely mért értékeivel a nagyobb 508-ast közelítette, annak ellenére, hogy a gördülési zaj, ha nem is tolakodóan, de mindenkor jelen van. A kormányzás a korábbi modellhez képest nehezebb, „húzósabb”, ez nekünk tetszett, a futómű pedig feszesen tartja a karosszériát, a régi idők emlékét, a franciásan lágy felfüggesztést el lehet felejteni, de az biztos, hogy a 17 colos felnikkel rosszabb a rugózási komfort, mint az olcsóbb kivitelekhez járó 15 vagy 16 colos, ballonosabb gumikkal szerelt kerekekkel. Fogyasztásával nem remekelt az automata 308-as, a gyár szerint városban is megelégszik 8 liter körül, nekünk ezt egy literrel sikerült megfejelni, ami azért nem a világ vége, és persze tudjuk, hogy a katalógusértékek hogyan születnek. Maga a váltó sem rossz, de vannak ennél a hatfokozatú, bolygóműves szerkezetnél finomabban kapcsoló egységek, és néha nem értettük, miért pörgeti feleslegesen a motort.

Ahogyan a címben már kijelentettük, mindennek megvan az ára, jelen esetben a kényelemnek is. 7 millió forintért egy erős, meggyőzően kivitelezett, jól felszerelt, dízelmotoros, automataváltós kompaktot kínál a Peugeot, és véleményünk szerint a parkolóradaron és a Xenon fényszórón kívül felesleges más opcióra költeni, így cirka 7,3 millió forintnál csilingel a kassza. Hogy ez sok vagy kevés? Összegszerűen természetesen sok, aki viszont motor és váltó tekintetében hasonló konfigurációban gondolkodik, ilyen gazdag tartalom mellett, az bizony a közvetlen konkurenseknél is hasonló számokkal fog találkozni.