Formás popsival mindent visz: Peugeot 508 SW teszt

Bár vadonatúj típus, a Peugeot 508 már régi ismerősünk. A magyarországi bemutatón rögtön az e-HDi mikrohibridhez volt szerencsénk, aztán vegyes összhatásával némiképp meglepett minket a 2.0 HDi, és kétség sem férhet hozzá, hogy a legelőnyösebb arcát eddig az 1.6 THP benzines turbó mutatta. Van még új a Nap alatt? Van bizony, az SW elnevezésű kombi. Nem titok, hogy a lépcsőshátú karosszériájával sokan első pillantásra nehezen barátkoznak meg, az új formanyelvnek még kicsit érnie kell, de az SW egyértelműen harmonikusabb jelenség – legalábbis hátulról nézve. Meglepő, de leginkább a két generációval korábbi 406 Break folytatásának tűnik, mintha a 407 nem is létezett volna, de ismerve az utóbbi modell erőltetett arányait, ez inkább előny, mintsem hátrány. A hátfal nem volvós meredekséggel csap le, ha mindenképpen a konkurenciával kell párhuzamot vonni, akkor talán az Audi A4 Avant említhető, persze, a Peugeot célja, hogy az 508 önmagában legyen sikeres, egyben kívánatos a vevők számára.

A B, azaz középső tetőoszlopig igazából nincs számottevő változás. A csomagtérajtó a távirányítós kulcsról is nyitható, és pótkerékfüggő, mekkora a raktér. Alaphelyzetben - amikor teljes értékű pótkerék van a padló alatt - 518 literrel lehet gazdálkodni (ez számottevő különbség a limuzinhoz képest, amely 473 litert kínál), defektjavító szettel pedig 560 literre bővül a kapacitás (limuzin: 515 liter). A csomagokat bő fél méter magasra kell emelni a rakodáshoz, és egy méter szélességű pakknál még nincs gond, mert 1110 mm a raktérnyílás szélessége. Ha le vannak hajtva a hátsó ülések, és elől 180 centis utasok ülnek, akkor még két méter hosszúságú tárgyak elfuvarozására képes az 508 SW. Figyelmes apróságokból nincs hiány. A kalaptartó rolója mögött még egy rúd található (50 ezer forintos opció), amelyből a mennyezethez rögzíthető háló húzható ki – kutyásoknak ez jó hír, de plafonig pakolva is rendkívül hasznos, nehogy hirtelen fékezésnél előre repüljenek a holmik. A hátsó ülések lehajtásához nem szükséges körbejárni az autót, a támlák reteszelése kényelmesen, egyszerűen a csomagtérből is elvégezhető. Ami nem tetszett, hogy a kalaptartó nehezen járt, szinte mindig beakadt, amikor el szerettük volna tüntetni.

Az utastér gyakorlatilag csak felszerelésében tért el a korábban kipróbált 2.0 HDi modellétől, amely a komfortskálán a harmadik (Allure) szinten állt, míg a most próbált SW csupán a második (Active) ellátmányban részesült. Igazából, amit elvárunk egy ilyen, listaáron nyolcmillió forintos modelltől, az döntően már benne foglaltatik a szerényebb csomagban is. A klíma automata és kétzónás, a friss levegő külön rostélyokon jut hátra is, a bőrözött, sportosan lapított karimás multikormányon ott vannak a 8 hangszórós, térhatású hifi, valamint a tempomat és a sebességhatároló gombjai, minden ablak elektromosan mozog, a fényszórókapcsolás és az ablaktörlő automata működésű, és nem kell külön fizetni az SW talán legnagyobb vevőbolondítójáért, a panoráma üvegtetőért sem, amely elektromosan árnyékolható. A biztonság teljeskörű, ezt hangsúlyozni azonban felesleges, mert az 508 az utóbbi évek egyik legjobb szereplője volt a Euro NCAP töréstesztjének, ahol maximális 5 csillagot kapott.

A korábban tesztelt, dízelmotoros limuzin menet közben nem volt túlságosan meggyőző. Akadozós váltója, kissé érzéketlen kormánya, és francia autótól szokatlanul feszesre vett futóműhangolása, rugózása meglepett minket. Ehhez képest az SW jobb formát mutatott, a hatgangos váltó, ha nem is japános egzaktságot, de határozottabb kapcsolhatóságot mutatott, és a futómű is picivel kellemesebbnek tűnt, egyedül a kormányzás idézte a régi emlékeket. Igazából sima úton van otthon a jelenlegi legnagyobb Peugeot, a burkolati hibákat a vártnál keményebb ütéssel közvetíti az utastérbe. A kétliteres dízelmotor nem hangoskodik, és a kombi is hasonlón csendes futású, mint a limuzin – a 130 km/óránál mért 67 dB (A) zajszinttel a benzines Volvo S60 T4 szintjén áll az 508 2.0 SW HDi, ami dicséretes. Fogyasztásmérésünk döntően városra korlátozódott, így az 5 literes gyári átlagot nem tudtuk reprodukálni, de a 6,7 literes városi, katalógusbeli gázolajigény nem átverés, mert nálunk is 7 liter környékén táncolt a fedélzeti számítógép, és a végén 6,8 literrel zártuk a tesztkört – az autó méreteit, teljesítményét figyelembe véve ez messze nem rossz eredmény.

A Peugeot 508 SW 2.0 HDi Active 7,97 milliós alapárával a hihetetlenül sűrű, középkategóriás mezőny kellős közepén található, olyan konkurensekkel, mint a Ford Mondeo, a Volkswagen Passat, az Opel Insignia, a Mazda6, a Citroën C5, vagy éppen a Renault Laguna. Vannak nála erősebbek és nagyobbak, illetve gyengébbek és olcsóbbak, de a francia modell tudása hibái ellenére is van annyira meggyőző, hogy ne csak alternatívaként jöhessen szóba, hanem célirányos választásként is említhető legyen.