Renault Laguna 2.0 dCi Grandtour

Szerepváltó utazó

Ismerte a régi Lagunát, ismerni fogja az újat is? Hatalmas tévedés! Formailag hiába eltéveszthetetlenül Laguna, az új generáció elődjétől nagyon eltérő karakterű autó.

Esetleg teszt helyett marketingelemzés írásán gondolkodtam az új Laguna kipróbálása után. Általában egy új modell ugyanis az evolúció során az előd karakterét megőrizve igyekszik fejlődést felmutatni, ritkán van akkora átrendeződés egy típus két generációjának hangsúlyos jellemvonásai között, mint az aktuális és a korábbi Laguna esetében. Már az autó formái is gyanúsak. Bár megőrizték a Laguna megszokott vonalait, különösen az előd formai játékai mellett szinte már unalmasan semmilyen a kocsi megjelenése, sokan a hátulját kifejezetten bénának látják − szerencsére hozzám egy kombi került, így nem kell állást foglalnom a kérdésben. Sőt, ez a Grandtour szerintem oldalnézetben és hátulról is elegáns, igazán harmonikus megjelenésű autó! A külsőhöz képest az utastér már több izgalmat tartogat. A lendületes formájú műszerfal egyszerre könnyed, mégis érzékelteti a kocsi nagy méretét, a talán a Forma-1-re utaló, alul lapított körívű kormány pedig csipetnyi sportos hangulatot ébreszt. A kapcsolókat formás csoportokba rendezték, amik kétségtelenül nagyon jól néznek ki, de a rádió esetében ez a használhatóság kárára ment. Némi kárpótlásként a rádióadók memorizálását jópofa füttyentés jelzi, ám ezen kívül is sokféle, nem feltétlenül idegnyugtató figyelmeztető hangjelzést képes kiadni a kocsi. A szellőzőrendszer vezérlése viszont kifejezetten logikus, választhatunk kevésbé huzatos „soft" klímaüzemmódot, de érdekes módon a két oldal hőmérsékletét a szinte egy egységbe összeolvadó gombjaikat egyszerre mozgatva sem lehet egy időben állítani, ehhez a két gombot külön-külön kell lökdösni. Egyébként az elektronikus extrák is logikusan, könnyen kezelhetők, talán csak az elektromos kézifék igényel a kelleténél több megszokást, no meg a tempomat. A kormányon lévő gombok jól elérhetők ugyan, de a rendszer elég durva működésű, kellemetlenül erőteljesen adja rá és veszi el a gázt, bekapcsolása a két ülés között elhelyezett főkapcsolóval nehézkes. A sebességhatároló pedig átgondolatlan beállítással − például ha országúton elkalkulált előzésnél menekülő-gyorsításra van szükség − akár veszélyforrás is lehet! Inkább ne próbáljuk ki a élesben a Laguna példás ütközési teszteredményét, jobb elfelejteni ezt a funkciót!

Semmi kritizálható nincs az anyagok minőségén, sőt, sokkal igényesebbek, jobban kidolgozottak, mint a korábbi Lagunában, minden stabilabbnak is érződik. A kombinált bőr-alcantara ülések nem csak kényelmesek, hanem már-már luxusérzetet is keltenek, legalább is elöl. Hátul azonban jön a kellemetlen meglepetés: itt nem csak kosárlabdázóknak, hanem átlagos testalkatú felnőtteknek is szűkösnek érződik a fejtér, és a lábaknak sem jut sok hely, ami különösen az autó méretei mellett meglepő. Úgy látszik, a családi kombikba a hátsó ülésre kamaszoknak elegendő helyet kérnek az eladhatóság szempontjait meghatározó marketinglátnokok. Fontosabb szempont lehet a csomagtartó mérete és használhatósága, az 510-1600 liter becsületes érték, a használatot megkönnyítő praktikus részletekben pedig tényleg nincs hiány. Igaz felárért, de külön felnyitható a hátsó ablak, az 1/3-2/3-ban osztható hátsó ülést nem csak a támla melletti gombokkal oldhatjuk az előredöntéshez, hanem a csomagtartó oldalfalán elhelyezett nyomógombokkal is. Mellettük találunk egy 12 voltos csatlakozót meg akasztókat csomagrögzítéshez − ezekhez hasonlókat takarnak a tetőkárpiton lévő ajtócskák is, és vannak fedeles oldalrekeszek, a hátsó peremre fémkoptató került.

A kocsi hátulsó részének elismerő bemutatása után következzen az eleje, vagyis a motor. Itt sem kell csalódnunk, a kétliteres dízel már alapjáraton is kulturáltan és csendesen jár, ereje kis fordulattól finoman épül fel, és bőségesen elég a megpakolt kombi dinamikus mozgatásához. Bizony már kétezer alatt is hatalmas nyomatékkal gazdálkodhatunk, a műszerfalon a kapcsolássegítő jelzése is szigorúan 1500-2000 közötti fordulatszám-tartományba parancsol − csak ha a gázpedállal nagyobb sietségre adunk parancsot, akkor jelenik meg egy kicsit magasabb fordulatszámnál a nyilacska. A motor jól harmonizál a könnyen kapcsolható hatfokozatú váltóval, ám a váltókar labilis gombja sehogyan sem illik a képbe. Ez persze nem csökkenti jelentősen a vezető elégedettségét, aki örömét lelheti a kezes, kellő visszajelzést adó kormányzásban, amivel nagyon precízen irányítható a kocsi, ráadásul gyakorlatilag semmi oldaldőlés a kanyarokban, közben még nagyobb gázadás mellett is jól tapadnak a kerekek. Van tehát eredménye az igényes műszaki megoldásoknak, az elektrohidraulikus szervóval segített kormányműnek, a spéci, progresszív első rugóknak meg a kétcsöves hátsó lengéscsillapítóknak. Bizony a vezetési élményt ezekkel a megoldásokkal biztosítani tudják, ám a méltatlanul primitív csatolt lengőkaros hátsó futómű gyengéit összességében nem sikerült eltakarni. Visszalépést jelent ez a kategóriában szokatlan minimálmegoldás, amivel már az átlag magyar utakon elpárolog, pontosabban kirázódik fejünkből a kényelmes francia nagykocsiról alkotott álomkép. Az úthibák ütések, lökések formájában átjönnek, a peres gumik tovább rontják a gördülési komfortot, de még autópályán is méltatlanul sokat mozog függőleges irányba a Laguna, hullámos harmadrendű utakon pedig végképp túlterhelt a futómű.

Átrendezték tehát a fontossági sorrendet a franciák. Adott a jó használhatóság, de híre-hamva sincs a franciás kényelemnek, a tágas hátsó üléseknek, van viszont rengeteg vezetési élmény. És minőség − a kétkedőket 150

Kiss Ferenc

Ez is érdekes lehet:

Itthon vezettük: Renault Kangoo Z.E.

Nyugat-Európában már kapható a nemrégiben ötezredik példányával ünnepelt Renault Kangoo Z.E. Itthon őszre várhatjuk, de egy korai fecskét már most vezethettünk.

A cikk galériája