Egy különc japán AUTÓ

Alighanem megoldhatatlan feladat előtt álltak az új Legacy tervezői: olyan autót kellett összehozniuk, ami egyrészt kielégíti a márka hűséges híveit, de képes új vásárlókat is elcsalogatni a vetélytársaktól. A műszaki tartalomban nem ismertek kompromisszumot, így a hangsúlyt az autó mindennapos használhatóságára, fogyasztható megjelenésére helyezték, a subarus karakter lehetőség szerinti megőrzése mellett.
A Legacy kombit szemügyre véve még sikeresnek is mondhatjuk igyekezetüket. Igaz, nagyon alaposan meg kell nézni a kocsit ahhoz, hogy megtaláljuk a tucatautóktól megkülönböztető formajegyeket – és néhány Subaru jellemzőt így is hiába keresgélünk. Megvan a motorháztető domborítása a valódi funkcióval bíró légbeömlővel, de eltűntek például a keret nélküli oldalablakok, az üveggel elfedett hátsó oszlopok, és összességében a fazon sem különbözik annyira radikálisan a hasonló vetélytársakétól, mint a korábbi Suba kombiknál. Kicsit formásabb, kicsit cizelláltabb ez a külső, mondhatni, divatos elemeket is ráaggattak tervezői az egyébként vaskos, tömör benyomást keltő kasztnira.

Ránézésre nem igazán ötlik szembe, de nagyot nőtt a Legacy, méretei már a kategória felső határait feszegetik, amit a belső tér tágasságában is sikerült hasznosítani. Minden ülésében, minden irányban van hely bőven, így e tekintetben akár az elismerten legtágasabb ellenfelekkel is felveszi a versenyt a Subaru. A csomagtér is alapból 500 liter feletti, padlója alatt pótkerék helyett tárolórekeszt találunk, a hátulról is oldható üléstámlák ledöntésével szép, nagy, sík rakteret kapunk. Ráadásként a hátsó támlák dőlésszöge is állítható, bár a mechanizmus elég nehézkesen kezelhető, és nem igazán zavarja ugyan a kényelmet, de az ajtó felőli alsó részen egy részük fixen marad. Egyébként csak a hátsó üléspad előre-hátra tologathatósága hiányzik a tökéletes elégedettséghez.

Sajnos az utastér berendezésével már nem sikerült a subarus és az átlagos igényeket egyformán kiszolgálni. Mert érezhető az a leginkább szimpatikus gépszerűségnek nevezhető fíling, de a márkahíveknek alighanem így is sok lesz a cicoma, a finomkodás, más autóktól érkezőknek, akiket kevéssé fog meg ez az érzet, azoknak viszont túlságosan sterilnek, ne adj’ isten bumfordinak tűnhet az összhatás. Bocs, talán túlságosan okoskodósra sikerült így ez az ítélet, megpróbálom inkább elmagyarázni! Szóval, egyrészről az anyagok igazán tartósnak tűnnek, minden, amit látunk vagy tapintunk, az bombabiztosnak érződik, amit működtetnünk kell, az határozottan kattan. Nincs semmi szemfényvesztés, nem kell menürendszerekkel bajlódni, nincsenek idegesítő bimbammok, pittypitty is alig. Ez nem a kütyübuzik, az informatikusok kocsija, ez nem egy guruló szerverszoba, hanem egy GÉPjármű!

Ami 2010-ben kell egy ekkora (és ennyibe kerülő!) autóba, az azért nagyrészt megtalálható a stafírungban. Van ESP emelkedőn indulást segítővel, van elektronyos kézifék (ennek a működésének a rigolyáit nem igazán sikerült kiismerni), minden irányban elektromos mozgatású-deréktámaszú vezetőülés, ülésfűtés, tetőablak, kétzónás klíma, tempomat… A hátsó utasoknak viszont nem jutott szellőző, az ajtók behúzásához nincs függőleges fogantyú, és nagyon nincs tolatóradar. A hiperműanyag szövetek pedig, amikkel érintkezésbe kerülünk, kellemesnek vagy barátságosnak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetők. A karosszéria és az utastér tehát, ha kissé erőlködve is, de megfelelhet mindkét célcsoportnak. Következzék hát a lényeg: mozog-e úgy a dízel kombi, nyújt-e olyan vezetési élményt, amely mindenkit képes meggyőzni?
Ha csupán az erőt és a gyorsulást tekintjük, biztosan nem. Ma már a családi-biznisz nagykocsik dízeleiből a csúcsváltozatokban több erőt-nyomatékot szokás kihozni, mint a Subaru 150 lóereje, 350 Nm-es nyomatéka, így akinél ezek a brutális dízelek jelentik a mércét, az rossz helyen jár. DE! A Legacy hozza a számomra a szuverén mozgást jelentő bűvös 200/10-et (végsebesség: 203 km/h; 0-100 km/h: 9,6 s), és ehhez az erőt nem hátbavágásszerűen, hanem harmonikusan, egyenletesen építi fel, miközben szokatlanul jókedvűen pörög a maximális fordulatszámig. Eközben a dízelek között egyedülálló boxer építésmódjából adódóan sokkal szebb hangon szól a sornégyeseknél, és ellentétben azokkal vibrációmentesen dolgozik. Ennek ára a vetélytársaknál némileg nagyobb fogyasztás, ami jó literrel lehet a kategóriatársak átlaga felett. Persze, van fogyasztási tendenciát jelző műszer, meg váltásra figyelmeztető nyilacskák, de a nem automata váltós kocsiban alighanem subarus hóbort az aktuális sebességfokozat kijelzése.
A motorral szemben kizárólag elismerésre szolgál rá a Subaru-védjegy állandó összkerékhajtás – legalábbis azok körében, akik szerint egyáltalán kell ilyen egy autóba. Márpedig aki egyszer is megtapasztalta egy összkerekes kocsi stabilitását, az nehezen mondana le róla. A Legacy rendszere is észrevétlenül biztosítja a tapadást a fizikai határokig akár csúszós úton muszájból, akár száraz úton örömből autózás során – az ESP-vel szerencsétlenkedő kétkerekes többség értetlen ámulata közepette.
Ám a kellemes motor és a kifinomult összkerékhajtás ellenére a cikk elején emlegetett kompromisszumkényszer miatt a Legacy mégsem lehetett álomautó. A futómű hangolásánál az átlagautós kiszolgálása mellett döntöttek, így az autó gördülési komfortja, a rugózás nagy elnyelőképessége igazán kényelmes kocsivá teszi a Subarut. Sportosabb autózáshoz viszont ez a futómű - a kissé túlszervózott kormánnyal - nem igazi partner, kicsit jobban elszigetel a kívánatosnál, a dinamikusabb stílusú vezetők fájdalmára húzós kanyarokban a karosszéria billen, bólint. Az átlagos igényű vezetők viszont a stabilitásból nem sokat vesznek észre, ám őket annál inkább zavarhatja a váltó és a kuplung nagy erőszükséglete - a subarusok számára szimpatikus gépszerűséget ők alighanem darabosságként, rakoncátlanságként, tehát negatívumként élik meg.
Visszatértünk tehát az alapkérdéshez: kinek jöhet be az új Subaru Legacy Kombi? Akinek tényleg összkerekes dízel kombira van szüksége, és szimpatikus a kocsi karaktere, az elgondolkodhat a tesztautó 9,3 milliós árának kifizetésén – ilyen összeállítást más sem kínál ennél olcsóbban. Hasonló erejű és felszereltségű, de összekrékhajtás nélküli kombikból viszont már bőséges a kínálat, és bizony nehéz igazán nyomós érveket felsorakoztatni a Legacy mellett. De ami a Subaru számára még nagyobb baj lehet, a márkahű vásárlók reakciói sem egyértelműen pozitívak, közülük sokak szerint túlságosan átlagos, nem eléggé subarus ez a derék Legacy.