Fényezéskímélő autómosás

Kézzel vagy géppel?

Két, nehezen összeegyeztethető elvárásunk van az autómosással kapcsolatban: az autóról tűnjön el az utolsó porszem, de a fényezést se strapálja a kelleténél jobban. Lássuk, mire érdemes ügyelni a kézi és a gépi autómosásnál.

Sokan esküsznek a kézi mosásra, mondván, ez az igazán alapos és kíméletes tisztítás. Való igaz, egy gondos kézi mosás után tényleg ragyog a tisztaságtól a karosszéria utolsó szeglete is, ám a kíméletességgel már lehetnek gondok! Első lépésként ugyanis fel kell lazítani a szennyeződéseket, ehhez nem csak hatásos sampon, hanem rengeteg víz is szükségeltetik.

Aki csupán egy-két vödör vízzel oldja meg a kocsimosást, az mély és szabálytalan irányú apró karcolásokkal barázdálja szét a fényezést − néhány ilyen akció után már a polírozás sem biztos, hogy vissza tudja adni a lemattult festés régi fényét. A gépi mosás ellenzőinek tehát nincsen feltétlenül igazuk, amikor a pörgő kefék karcolásaitól féltik a fényezést. Egy jól működő mosóutcában ugyanis kellő mennyiségű vízzel és hatásos vegyszerekkel fürdetik a kocsit, a kefék karcoló hatása így minimális − főleg a modernebb, sörték helyett csíkokkal működő kefék esetében.

A fényezést elcsúfító karcolásoktól valójában csak a technológiai utasításokat be nem tartó, rég csereérett, kopott keféket használó gépi mosóknál kell tartani. Aki mégis ragaszkodik a saját kezű kocsimosáshoz, legjobban teszi, ha elfelejti a vödrös-slagos módszereket, ehelyett rászán néhány százast, és egy benzinkútnál a kézi mosóban takarítja le autóját. De ne essünk neki csak úgy a gőzborotvával a sárgombócoknak! Először bőséges vízzel lazítsuk fel és tüntessük el a szennyeződés javát, majd a mosókefés szerszámmal alaposan takarítsuk le a karosszériát, végül következzen az öblítőszeres, vízlepergető utómosás. A mosás megkoronázásaként a végén nem árt erre szolgáló bőrrel szárazra törölni a kocsit.

Kiss Ferenc

A cikk galériája