Veled Lacháza is Monte Carlo: Mini Cooper JCW

A kiskunlacházi reptéren hajtottuk meg a vadonatúj, 231 lóerős Mini Cooper JCW-t

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

Mit mond 231 lóerő? Semmit. De, ha az új Minibe csomagolják, és mindenét olyanra reszelik, hogy a Monte Carlo ralin érezd magad, az már döfi.


1959-ben az akkori BMC konszern a zseniális Alec Issigonis tervezte Minivel sikeresen kitolta pár évtizeddel az önálló brit autógyártás várható élettartamát. A Mini a hatvanas évekre olyan népes modellsorozattá nőtte ki magát, amihez képest a ma kínált tucatnyi változata kismiska. Mindegyik közül mégis az igazira, a régi Minire emlékszünk a legszívesebben, meg természetesen a gyári sportváltozatra, a Cooperre. Az első, 1961-es, ezres Cooper még alig 55 lóerős volt, ami a mai fogalmaink szerint már nagyon kevés. Persze a sima 34 lóerős és úgy is elég fickós alapváltozathoz képest viszont kifejezetten sportkocsis lett. Pláne a még erősebb Cooper S, ami 1.1-es ősmotorjával és két SU karburátorral kerek 70 lóerőt tudott.
Hirdetés


Több más sportsikere mellett a legnagyobb eredmény, hogy ralikarrierje során az eredeti Minivel háromszor is megnyerték a Monte Carlo ralit. Paddy Hopkirk, Timo Mäkinen és Rauno Aaltonen ráadásul úgy lettek mind győztesek, hogy 1966-ban az első három helyről kipöccintették őket egy súlyosnak ítélt szabálytalanság miatt. A lobbi már akkoriban is komolyan ment az autósportban; a többi gyártó csak a kiegészítő lámpasor bekötésével tudott a Minin fogást találni. Aztán a brit autógyártásnak különösen sötét hetvenes, nyolcvanas évek elmentek azzal, hogy bár akarták, de nem tudták leváltani a Minit. A kisautó utolsó kiadása már Rover névvel futott még egy búcsúkört: Kevés kiskocsi vált gyártása idején már legendává. Ezzel nagyjából csak a Volkswagen Bogár és a Citroën 2CV konkurálhat.

1994-től működött az egykori Rover-BMW fennhatósága alatt, de a Mininél az igazán látványos változásra az évezred légvégéig kellett várni. Az első új Minit 2000 és 2006 között készítették, háromajtós ferdehátúként és kabrióként. A második széria aztán kiteljesítette a kínálatot. Lett Countryman és Paceman néven crossover, a mindent beleszámolva 4,5 ajtós bulikombi Clubman, sőt még roadster és kupé is, bár utóbbi kettő gyártásával időközben leálltak. Közben kijött a harmadik széria, amiből már a nagyobb kisautók méretére növesztett ötajtóst is lehet kérni.

Az itthon kínált alapváltozat a 136 lóerős Mini Cooper. Egyrészt remek a neve, - nagyon sokan minden minit Mini Cooperként illetnek - másrészt erejével és kivitelével jobban illeszkedik a márka abszolút prémium imidzséhez. Hiába, egy nyugat-európai fiatal szívesen beül a 102 lóerős Mini One-ba is, de akinek itthon ilyenre futja, az már a sportos Cooperre vágyik. Mint megtudtuk, tavaly elég jó, sőt rekord évet zárt itthon a Mini: 148 autót adtak el, ami egy hozzá hasonlóan relatíve drága, lifestyle termékhez mérten szép eredmény. Idén a tavalyinál is többet szeretnének eladni, amihez már a sorozat csúcsát jelentő legerősebb változat, a Mini John Cooper Works (JCW) is hozzájárulhat.

John Cooper nevét a Minivel ralizók és a hétköznapi autósok is aranyba foglalták. Az idős mester elhunyt, mielőtt az új Minikből megjelent volna a nevét hordó sportkiadás, de a stafétát a fia, Mike viszi tovább. A Mini kapcsán gyakran lehet olvasni különböző véleményeket, hogy túlnőtt az eredeti mérethez képest, meg túlzottan a prémium irányba vitte el a BMW, de szerintem ez felesleges károgás. Bajor irányítás alatt a legjobban halad a márka, és aki a crossover, meg a többi puhább modell miatt pampog, az próbálja ki a Countryman vagy a Paceman JCW változatát.

De most a legnagyobb király az új háromajtós Mini JCW, ami erősebb és mindenben jobb is elődjénél. És a legjobb, hogy direkt nem lesz belőle ötajtós. Az első John Cooper Works kiadású új Mini 2008-as megjelenése óta összesen több mint 43 ezer JCW modell talált gazdára világszerte, amiből közel 20 ezer volt a háromajtós. Az új a korábbi 1.6-os helyett már a Cooper S-ben is használt 2,0 literes BMW eredetű motorral készül. A JCW egyedi külsejéről egyből felismerhető, de ezen felül javul a légellenállása is. És, hogy a hanghatás ne maradjon el, a motort gázelvételkor pimaszul visszadurrogni hagyó sportkipufogót is kapott.

A JCW-hez továbbfejlesztve 231 lóerős lett, amit 5200 és 6000 közötti fordulaton ad le, nyomatéka combos 320 Nm, 1250 és 4800 között. A motoron kívül keményebbre hangolt a futómű, és nagyobb teljesítményű Brembo fékeket is kapott az autó. A végeredmény számokban: 246 km/h végsebesség és 6,3 másodperces gyorsulás százig. A hatfokozatú és egyedi dizájnú kéziváltó alap, a szintén hatos Steptronic automata rendelhető, és a legtöbb vevő meg is rendeli. A vicc az, hogy vele gyorsabb a JCW: 6,1 alatt máris százon van. Sőt, ahogy ez lenni szokott, a modern automata még spórolhat is, az átlagfogyasztás vele 5,7, nélküle 6,7 liter.

A futómű a keményítés ellenére is jó kompromisszum lesz még a pesti utakra is. Hogy ez mit jelent? A JCW sofőrje el fogja nézni ezt a kis kellemtelenséget, mert a kocsi karaktere megér ennyit. A kiskunlacházai reptér poros kifutópályája ideális hely volt az autó képességeinek a kipróbáláshoz. Egy nagy sebességű tesztkör után kikerülés és szlalom volt a feladat, amit Palánkai Gellért és Tóth Zoltán instruktorok vezényletével, nagy mosollyal az arcán teljesített a hazai autós sajtó. Aztán kiegészülve a Mini nemzetközi tréningcsapatával, megmutatták ugyanezt másfélszeres tempóval. Az élményt nehéz számszerűsíteni: az új, háromajtós Mini John Cooper Works alapára 8,225 millió forint.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?