A nagy sikerű 156 és 159 után az Alfának nem volt egyszerű dolga, ráadásul szemléletváltást is terveztek, ami alatt teljesen lecserélik a palettát. Sergio Marchinone többször is visszaküldte a Giulia terveit, ezért halogatták sokáig a bemutatót, mivel a szemléletváltást inkább visszatérésre tervezték át és az alapból elsőkerekes platformra megálmodott Giluia alá inkább hátsókerekes padlólemezt terveztek. Ez persze magával húzott minden addigi fejlesztést, viszont bátran mondhatjuk, hogy megérte a hosszas tervezés, a Giulia több mint 20 év után ismét hátsokerékhajtású elegáns szedánként jelent meg, hamisítatlan Alfa formatervvel, amibe azonnal képesek vagyunk belezúgni. Nem lett azonban maradéktalan a végeredmény, a kapkodásnak ára van, ami leginkább a minőségen ütött ki az új Giuliánál. A technikára nem lehet panasz, vadonatúj négyhengeres motorokat terveztek hozzá, a 2,2-es dízel is alumínium blokkos, az 510 lovas Quadrifoglio V6-osát pedig a Ferrarival együtt reszelték tökéletesre. Az alap Giuliát leginkább egy olaszosan érzelmes formatervű 3-as BMW-nek hívhatnánk, mozgása nagyon hasonló, ám a technikai tartalom annál valamivel frissebb