38 évébe telt, de visszaszerezte édesapja autóját

Egy régi autó történetét felkutatni sokkal nehezebb feladat, mint ahogy azt később elmesélik. Sokszor hosszú évek kutatómunkája is kevés ahhoz, hogy megtudják, mi történt egy kocsival vagy hogy éppen felkutassanak egy adott példányt. Az autók az évek alatt akár egy tucat tulajdonost is kiszolgálhatnak, akik el is felejtik, hogy mikor és kinek adták az autót, a papírok pedig – ha voltak egyáltalán -, rég elvesztek.
A minnesotai Lynn Pfenningnek valamivel könnyebb dolga volt, mivel az általa vágyott autót még édesapja, Marvin vásárolta 1967-ben. A Type 3 Fastback egy 1965-ös Beetle-t váltott, amit totálkárosra tört, mikor elütött egy tehenet. A Volkswagen 2200 dollárt kért az új Type 3-ért, ami mai árfolyamon kb 17 ezer dollár, megközelítőleg 5,6 millió forint lenne. A ’70-es évek közepéig napi használatban volt, de aztán eladták egy helyi gazdának, aki néhány év után a tizenéves fiának adta. A történet itt akár véget is érhetne, azzal, hogy addig hajtották az autót, amíg el nem porladt teljesen vagy totálkárosra nem törték, de ezúttal nem így lett.
A gazda fia egy idő után új kocsira váltott, de a Type 3-at nem adta el, hanem egyfajta rögtönzött teherautóként használták a gazdaságban. Bár a Volkswagen mérnökei biztosan nem erre tervezték, a kicsi kocsi derekasan helytállt, mígnem hosszú évek múltán rozsdásan és megannyi horpadással a testén leparkolták egy pajta eldugott zugában.
Lynn Pfenning soha nem feledte el a Type 3-at, és mivel tudta, hogy hol találja, többször el is látogatott az akkori tulajdonoshoz, hogy visszavásárolja a kocsit, de az nem állt kötélnek. Az évek közben csak teltek, és a kocsit a pajtában már belakták az állatok is. Elfoszlott ülései és tetőkárpitja remek búvóhelye lett az egereknek, akik a legnagyobb lelkesedéssel bontották tovább az amúgy is szétesni készülő maradványait az autónak. 2013 aztán fordulópontot jelentett, mivel Lynn unszolására a tulajdonos úgy döntött, hogy megválik a kocsitól, aminek közben már a motorja is tönkrement. Úgy tűnt, hogy nem éri meg foglalkozni az autóval, annyira rossz állapotban volt. Lynnt viszont hajtotta a Type 3 iránti lelkesedése és 5 év alatt 40 ezer dollár (13,1 millió forint) ráfordítással újjá varázsolta a kocsit. Visszabontották teljesen az egészet a padlóig, kivágtak mindent ami rozsdás volt, és felépítették az egészet új lemezekkel, alkatrészekkel. Az 1,-os motort átépítették, és most már 1,8 liter repíti a könnyű kasznit. A koronát a teljesen új konyakszínű festés jelentette, amivel visszakapta eredeti csillogását az autó.
A helyreállítás olyan jól sikerült, hogy több díjat is bezsebelt autókiállításokon. Ám a legfontosabb elismerést Lynn mégis apjától kapta, aki széles mosollyal ülhetett be újra az egykor saját autójába.