Két motorral hódította meg az Atlasz csúcsait a Citroën Kacsa

Végtelenül egyszerű és olcsó kisautónak készült a 2CV, ami nemcsak a francia gyarmatok mostoha körülményeit tolerálta, hanem az eleve rossz utakra tervezett futóművével ralipályákon is megfordult. A strapabíróság és az imbolygó, de szinte mindent kirugózó futómű nem a gyorsasági szakaszokon, hanem inkább olyan helyeken jelentett előnyt, mint a Dakar Rally, ahol szintén indult a Citroën kicsi autója. A marokkói Atlasz hegységben rendezett verseny viszont a gyárinál jóval komolyabb technikát igényelt, így kapott összkerékhajtást és két motort a 2CV. Az autó csak nagy vonalakban emlékeztet a Kacsára, az alap is két Citroën Ami összehegesztéséből született. Az összkerékhajtást két motor valósítja meg: a frontmotor az első kerekeket hajtja, a farban elhelyezett erőforrás pedig a hátsó kerekek forgatásáért felel. Mindkét blokk négyhengeres és boxer felépítésű, a származási helyük két hajdani Citroën GSA motortere. A motoroknak külön váltójuk és kuplungjuk van, de az egyszerűség kedvéért egy pedállal, illetve karral kezelhetőek. A teljesítmény 130 lóerő, ami nagyjából megfelel a GSA motor korabeli értékének, persze ez esetben duplán számolva. A 2CV független felfüggesztést kapott, hasmagassága 30 cm. Az átalakítás sikerét bizonyítja, hogy a kétmotoros 2CV telesítette a bő 2800 kilométeres marokkói Rallye de l’Atlas versenyt. A háromezer munkaórát igénylő modell jócskán eltávolodott az eredeti autótól, ám a koncepció nem teljesen új a 2CV esetében. Az elsősorban Afrikába szánt gyári Citroën 2CV Sahara 4x4 szintén két motorral valósította meg az összkerékhajtást. Ebben az esetben nemcsak az összkerékhajtásra miatt volt szükség két erőforrásra, hanem egy sivatag közepén történő lerobbanásnál is jól jött a tartalék motor. A Sahara kivitel egészen fürge volt, egy motorral 65, kettővel viszont 105 km/h-ra nőtt a végsebesség. A négykerékhajtású 2CV nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, csupán 694 példány hagyta el a gyárkaput.