Hallottál már a Peugeot őskori mutánsairól?

De mit is jelent az extrém hosszú löket? Nos, ebben az esetben a 2,8 literes V2-es motorok 80 mm-es furatához 28 centiméteres löket társult, vagy ami még megdöbbentőbb, a 3,5 literes V4-esek, 65 mm-es átmérőjű hengereiben 26 centiméter hosszan szaladtak a dugattyúk. Emiatt a hengerek hatalmas kémények módjára meredtek az ég felé, persze a karosszéria rejtekében. Ám emiatt igencsak a hatalmasra nőtt az autók orra.
Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy miért építettek ilyen versenyautókat. A válasz ugyanaz, amit a jelenkori versenysportot tekintve is adhatnánk. A mérnökök egyszerűen csak keresik a szabályok adta kiskapukat. Az eredetileg könnyű versenyautók számára kiírt Coupe des Voiturettes géposztályban először 1906-ban álltak rajthoz a csapatok. Viszonylag kis lökettérfogatú, jellemzően egy- vagy kéthengeres motorokkal szerelt autók indultak itt, ám mivel a futóművek fejlesztése képtelen volt lépést tartani az erőforrások gyors ütemű evolúciójával, a szervezők a technikai szabályzat folyamatos módosításával igyekeztek elejét venni a veszélyes túlmotorizáltságnak. Többek között szigorúan meghatározták, hogy mekkora átmérőjű dugattyúkat alkalmazhatnak a motorokban. A mérnökök azonban nem csak a löket hosszával alkottak szokatlant ekkoriban. Hengerenként akár hat szelepet – három szívót és három kipufogót – alkalmaztak a nagyobb teljesítmény érdekében. A kipufogószelepek elöl és hátul helyezkedtek el, ezeket külön-külön, függőleges vezérműtengelyek mozgatták, míg a szívószelepek mozgását egy felül fekvő vezérműtengely vezérelte. Rendkívül bonyolultak voltak ezek a szerkezetek, mégis sikereket értek el velük.
A kipufogócsövet ráadásul gyakran az utasok feje fölött vezették el, máskor teljességgel elhagyták. A Peugeot mérnökei évtizedekkel megelőzték korukat azzal, hogy a leömlő három arasznyi csőben végződött, amelyeket egyszerűen kivezettek a motorházfedélen. A traktorokra emlékeztető keskeny, de magas orr mögött szélárnyékban ült a pilóta és szerelője, az autót jóformán csak oldalt kipillantva lehetett vezetni. Az akkor még Lion-Peugeot névre hallgató márka első sikere többek között Giosuè Giuppone nevéhez fűződik, aki 1909-ben megnyerte a bajnokságot, és bár a következő évben is ő állt a tabella élén, egy halálos versenybalesetet megakadályozta abban, hogy megvédje bajnoki címét. Bravúrját versenyzőtársa, Georges Boillot négy évvel később megismételte, ám addigra már nyugdíjazták az extrém hosszú löketű motorokat Az új szabályok a furat kétszeresében maximálták a löket hosszát, a lökettérfogatot pedig három literre korlátozták. Néhány évvel később aztán maga a géposztály is megszűnt, a Peugeot nevéből pedig elhagyták a Liont.