12 évesen is űrhajó? Ilyen az UFO-Civic használtként!

Magamnak is elfogadnám! Honda Civic 1.8 i-VTEC, 2009 használtteszt

Érdekes eredménnyel járhat 15 évvel a megjelenése után visszanézni valamire, amit szándékosan másnak, direkt futurisztikusnak igyekeztek megalkotni. A 8. generációs Civic ennyi év után sem hat furcsának, megtartotta az értékeit. Vajon a strapát is bírta?

Vannak autók, amikbe beleülsz, és nem akarsz belőlük kiszállni. Ilyen számomra a szomszédom fekete, 1,8 literes benzinmotorral szerelt 8gen Civicje. Ezt persze egészen tegnap estig nem tudtam, a szerelem akkor kezdődött, amikor "átvettem" a lábtörlőm alól a kulcsát, és elvittem lemosni, aztán egy körre a városban, aztán elmentem vele barátnőmért, aztán megnéztük, mit megy egy közeli, szabadon bejárható, jó minőségű magánutakkal beszőtt területen, meg ilyenek. Nem igazán lehetett letenni, és amikor elaludtam, csak azt vártam, hogy keljen a nap, és vihessem fotózni. Érdekes, mert 6. és 7. generációs Civiccel volt már dolgom ez előtt is, előbbiről a legolcsóbb autók mezőnyében használtteszt is készült, de egyik sem fogott meg ennyire. Nyilván nem hibátlan ez a modell sem, de összességében nagyon pozitív irányba billen a mérleg.
Hirdetés
Főleg így, használtként, elvileg 200 ezer kilométerrel, szinte frissen németből behozva. Mert szerintem ez az igazi próba egy konstrukciónak, nem az, amikor egy vatta új autót átveszünk, és egy hét alatt megismerjük. Ott a megbízhatóság teljesen kimarad a képletből, jelen esetben viszont - egy ismeretlen előéletű, biztosan sokat futott, 12 éve az utakon szaladgáló négykerekűben ülve - az a legfontosabb szempont. Ezen a téren pedig nem igazán lehet belekötni, egy- két apróbb kopás van a kormányon és az ajtókárpitok fémszínűre festett műanyag díszberakásain, és kész. Nem lóg továbbá a váltókar sem, feszes a futómű, csodás a motor hangja, jó helyen fog a kuplung, lényegében szinte csak a gyári hifihez tartozó hangszórómembránok állapotával nem voltam megelégedve, hallatszott rajtuk, hogy repedt, szakadt az összes. A beltérben egy árva nyekkenést vagy zörejt nem lehet hallani, soha nem ültem még 5 évesnél öregebb használt autóban, ami ilyen közel lett volna érzésre egy újhoz. Ez persze nem jelenti, hogy mindegyik UFO Civic ilyen állapotban lesz, de legalább biztos, hogy tudja a technika, ha rendesen karbantartották az adott példányt.
Hirdetés
Egyébként ennek a modellnek fontos is, hogy jól öregedjen, hiszen az újonnan futurisztikus autókra hajlamos más szemmel visszatekinteni az ember. Nincs is annál kiábrándítóbb, amikor eltelt 10-15 év, és a dizájn még mindig a jövőbe mutat, a korosodó technika viszont mindezt cukivá és különlegesen egyedivé tenné, csak aztán az állapot lelombozza az egészet. Szerencsére erre az autóra a három állításból csak az első kettő igaz, belülről is űrhajó látványát kelti ugyanis a "8gen" Civic, és tényleg csak aranyossá teszi az itt-ott múltba tekintő eszköztár. Efelett viszont gond nélkül átsiklik az ember, amikor rájön, hogy mindent elérni a kormánytól alig pár centire, minden információt ott és úgy látsz, ahogy kell, és akkor még szóba sem került az ülés, amit nem értek, hogy miként sikerült ilyen kényelmesre. Mindemellett az egész autó tágas és praktikus, az amúgy is korrektnek hatalmasnak tűnő csomagtartó pedig még egy extra meglepetéssel is szolgált, amikor ledöntöttem az üléseket. Ekkor ugyanis nem csak a támla dőlt előre, hanem az ülőlap is becsukódott alá, egyetlen mozdulattal. Így sík padlót és hatalmas rakteret kaptam, az ülés támlájának hátulja pedig a nyitva hagyott másik ülőlap vonalába került. Zseniális, ahogyan az is, hogy az összehajtott ülés fel is állítható, így a második sor helyén több mint 1 méter magas rakodófelületet kaphatunk. Az első sorban szintén tágas minden, jobb oldalon még inkább, mert ott nem zsúfolódik az ember köré pilótafülke-szerűen a műszerek hadserege. A hátsó lábtér is elegendő, bár itt a fejtér már kérdéses lehet 185 centi felett. Én a magam 173 centijével kényelmesen elférnék hátul akár hosszabb utakra is, pohártartós könyöklő van itt is, de sajnos szellőzőnyílás nem jutott. Kategóriájához és külső formavilágához képest tehát még a mai autók mezőnyében is korrektül tágas.
Hirdetés
Kívülről sem tűnik kicsinek a gép, ellenben vezetve minden, csak nem nagy: könnyű, agilis autónak érezni, kemény futóműve mellé pontos, jó visszajelzést adó kormánya van, a hétköznapi, városi fotelek pedig egy-két sportosabbnak titulált modell üléseinél is jobban tartanak.

Tipikus példa ez arra, hogy nem kell 300 lóerő egy sportos autóhoz, az 1,8 literes, turbó nélküli, de változó szelepvezérléssel szerelt 140 lóerős motor már bőven elég ahhoz, hogy egy vicces, városi pörgős-pattogós autót adjon ki az összkép.

Két problémám akadt csak a vezethetőség szempontjából. Az egyik a váltókar, ami ahhoz képest, hogy milyen sportosan néz ki, és hogy mennyire feszesen vezeti a sofőr kezét, igen hosszú úton jár, ezért nehéz hirtelen dobálni egymás után a fokozatokat egy vehemensebb állórajt után. A másik a középső tükör teljesen felesleges mivolta. Hátul ugyanis egy különleges szárny osztja két részre a felülről nézve hosszú, de magasságát tekintve alacsony üvegfelületet: ezzel bizony az oldalsó tükröket használva kell tolatni. Ha felkeltettem az érdeklődésedet, akkor jó hírem van: bár még nem a legolcsóbbak mezőnyében kullog, de már igencsak esik az ára az újabb modellekhez képest az UFO-Civicnek, így valószínűleg számodra is elérhető alternatíva lehet. Ezt a konkrét autót most vette a szomszédom (aki amúgy egy V6 TDI Audi A5 Sportbacket cserélt le erre a Civicre). A kiváló műszaki és esztétikai állapot, plusz a kilométer-félőknek is lenyelhető 200 ezres óraállás ellenére mindösszesen 1,7 milliót hagyott ott érte, de az igényeidtől függően ennél akár jóval olcsóbban is hozzájuthatsz egy hasonlóhoz.

A Használtautó.hu kínálatában 230 magyarországi darabot találni érvényes műszakival, általánosságban 1 és 2 millió forint közötti áron.

Motorválaszték terén sem kell szerencsére túlaggódni a dolgot, megbízhatóság szempontjából mindegyik erőforrás egyformán jónak számít. Az ideális szerintem épp a tesztautóban morgó 1,8 literes változat, épp elég bármire mai szemmel is. A jelenlegi legolcsóbb eladó példány orrában is ilyet találni egyébként, 400 ezer kilométerrel, 900 ezer forintért, ránézésre nem is katasztrofális állapotban. Persze ezen az áron komoly fenntartásokkal kezelendő, hogy állítólag tényleg semmi baja sincs. Összességében tehát tisztességgel öregszik a 8. generációs Civic, és ahogy azt a szomszédom esete is mutatja, nem lehetetlen egy remek állapotú példányt, értelmes áron kifogni az amúgy igen nagy létszámú választékból. Szerintem a külső és a belső dizájn terén is jó irányba tapogatózott a Honda ezzel a formavilággal, a lökhárítóba integrált, motorváltozattól függően kamu vagy igazi kipufogó például közel sem 2005-ből ismerős, akkor ez egy merész újdonság volt. Lényegében akkor is tudom ajánlani, ha egy agilis, mozgékony autót keresel játszani, és akkor is, ha egy elfogadható praktikumú kompaktba szeretnéd bepréselni a családot, és ehhez csak egy megbízható igáslovat keresel, elérhető áron.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Vélemény, hozzászólás?