200 ezerért V6-os Merci? Létezik, de meg ne vedd!

Mercedes-Benz C 240, 1999 használtteszt: hogy lehet ilyen jó egy ennyire rossz autó?

Még a mai használtautó-árak mellett is tolhatunk fillérekért csillagot, ráadásul akár automataváltós, V6-os benzinfalóval is. A probléma az állapot, mutatjuk, miért nem szabad a legolcsóbbat venni, még akkor sem, ha tényleg óriási élmény vezetni.

Az okos más kárán tanul, szokták mondani. Akár ennek a mondásnak az iskolapéldája is lehetne az a néhány fiatal srác, akik megvették a képeken látható, közel életveszélyes, de magyar papíros, használható Mercedest, mindössze 200 ezer forintért. Csak éppen itt kárról szó sincs, a fiúk ugyanis jól döntöttek, hogy ezt a konkrét gépet választották. Te viszont még véletlenül se légy ilyen vakmerő, kivéve persze, ha neked is arra kell az autó, amire nekik.
Hirdetés
De még mielőtt belemerülünk a sztorizásba, nézzük meg közelebbről, hogy pontosan mi is ez a rozsdakupac. Mert mára másnak már aligha lehet nevezni ezt a konkrét W202-es C-osztályt. Pedig annak idején gyönyörű és tekintélyt parancsló volt az 1994 és 2000 közt gyártott csillagos, jóval tágasabb és kényelmesebb, mint az E36 vagy a B5-ös A4, ám lényegesen régimódibb és visszafogottabb náluk.

A Mercedes egy generációval később ült fel a német prémiummárkák reformvonatára, ami talán ezen a konkrét típuson látszik a leginkább.

Amíg az Audinál ugyanebben a szegmensben a feszes, mégis kényelmes futóműre és a lehető legjobb légellenállásra összpontosítottak, a BMW-nél pedig a sportosabb kormányzás és a vezetés élménye került előtérbe, addig a Mercedes még ezt a kis szedánt is olyanra csinálta, ahogy az a prémiumautók ezeréves nagykönyvben meg van írva. A lehetőségekhez mérten tágas kellett, hogy legyen, mindemellett zárja ki a külvilágot, valamint adja azt az érzést, mintha egy felhőn lebegnénk a kora reggeli forgalomban. Ennek persze az a hátránya, hogy a végeredmény a gyárilag 1400 kiló alatti össztömege ellenére is egy nagy hajóként viselkedik, ám tagadhatatlan a kényelmi fölénye a vetélytársakhoz képest. Hátul is bőségesen elférni benne, amögött pedig egy a konkurensekénél alig kisebb, 430 literes csomagtartó kapott helyet. Az ülések kellően jól tartanak, de azért kicsit "belesüppedősek" is, az anyagok puhák és mégis tartósak, még a műszerfalon négyzetméterszám tetten érhető, fényes, fahatású műanyag sem zavaró, annyira igényes az összkép. Akarom mondani, igényes lenne, ha nem egy 200 ezer forintért vásárolt bontószökevényről írnék épp, bár a szakadt kormánytól és az egy-két törött műanyag alkatrésztől eltekintve leginkább a mindent vastagon fedő kosz teszi igénytelenné az amúgy visszafogott, a maga korában is régimódian elegáns belteret. Az autó külleme után egyenesen felüdülés volt a beltér, ráadásul ezt követte csak az igazi élmény: útra kelni vele.
Hirdetés
Amikor ugyanis elfordítottam a mai napig megszokott formájú Mercedes indítókulcsot és felmordult álmából a 2,4 literes V6-os, akkor azonnal megértettem, miért ezt a roncsot vették meg az ismerőseim. Előtte fogalmam sem volt ugyanis, hogy ez egy nagyobb motoros példány, erről a külleme sem árulkodott. Lényegében azt sem tudtam, hogy benzines, avagy dízel a tesztalany, csak az izzításlámpa hiányából következtettem az előbbire a duruzsolás előtt. A 18 szelepes, 5900-as fordulatnál 168 lóerőt leadó erőforráshoz egy négysebességes, komótosan kapcsoló, de a motort bátran forgató automataváltót társítottak a német mérnökök. Mindez természetesen a hátsó kerekekkel tekeri fel az aszfaltot, és a mai napig olyan hangélménnyel párosul, amelyet a downsizing-korszak három- legfeljebb négyhengeresei sohasem fognak tudni visszaadni. Csak aztán kiszálltunk fotózni, és összetört az álom: mosáskor a ragasztószalag is jött a kosszal, ami egy-két véletlenszerűen kiválasztott rozsdafoltot volt hivatott elfedni, de persze ott is rohadt az autó, ahol nem próbálták leplezni az előző tulajdonosai. A küllem tényleg siralmas: hólyagot találni hólyag hátán, ezerszámra tarkítják kisebb karcok és kavicsfelverődések, de azért nagyobb horpadásból és horzsolásból is akad minden elemen. Ahogy az a ragasztóval orvosolt lyukakból is egyértelmű lehetett, kókányolástól sem mentes már a kaszni, több helyen is "rájavítottak" hasonló, de nem azonos színű spray-vel, itt-ott pedig gittel próbálták pótolni a vörös porrá enyészett fémet.
Hirdetés
Műszaki szempontból sem hibátlan a verda: bár nem érezni a kezelhetőségén, de a futóművére is ráférne néhány alkatrézcsere. Ezt persze lehet, hogy csak a többi, látványosabb hiba miatt nem vettem észre, jelentősen fogy belőle például a kormányszervo folyadéka, össze-vissza villog a fékkopás-jelző, nem kapcsol be a hűtőventilátor, és nem működik - vagy nincs is benne, nem tudjuk - a termosztát. Nem nyílik továbbá a bal hátsó ajtó és nem hűt a klíma sem, a balos lámpát pedig egy angol, "fordítva világító" egységgel helyettesítette valaki - vagy a látványosan más színű első lökhárítóval egyszerre, vagy sem, senki sem tudja. Itt térnék vissza a teszt elején tett kijelentésre: ez az autó - bármennyire is élmény vezetni - nem alkalmas közúti közlekedésre, és nem is éri meg napi használat céljából, szervizben, szakemberrel megcsináltatni, főleg nem a mai óradíjak mellett.

Éppen ezért tökéletes vétel a srácoknak, akik összedobták rá a már említett 200 ezer forintot.

Ők ugyanis azért vették, mert saját kézzel szeretnék feltámasztani, hobbiból. Maguk fogják megpróbálni a csavarozható elemek cseréjét, az autó lakatolását, szervizelését és javításait, majd ha minden megvan, és üzembiztos a Merci, akkor szintén saját kézzel folytatnák a mókát az autó átépítésével. Ha minden jól megy, a lomha automata helyére kézi váltó kerül majd, a difi sem marad gyári, és hasonlók. Őrült vállalkozás, de én szurkolok nekik, hiszen magam is jártam már hasonló cipőben, egy autót feltámasztani rengeteg munka, de ugyanannyi örömöt is adhat. Ha te inkább napi használatra vágnál bele egy ilyen Mercedes vásárlásába, akkor annál azért mélyebbre kell nyúlnod a zsebedbe, mint amennyire a srácok tették. A C-Klasse adott generációjából összesen 43 találatot dob fel a Használtautó.hu adatbázisa, ám jelenleg még a legolcsóbb magyar papíros darab - egy 1,8 literes benzinessel szerelt, hasonlóan porladó példány - is többe kerül, mint amennyiért ezt az autót vették. A jelenlegi kínálatban félmillió alatt nem igazán éri meg keresgélni, ám még afelett is akadnak durván hólyagos példányok.

Aki ilyen korú Mercedest keres, annak a rozsda a legnagyobb ellensége, és nem, ez közel sem csak esztétikai hiba.

Bármennyire is jól megy és feszesen fogja az utat egy porladó autó, a lakatolás és festés biztosan többe fog kerülni, mintha kifizetnéd a 700-800 ezret egy tényleg leműszakiztatható darabért. A kínálat teteje valahol egymillió forint környékére tehető, azon felül már csak a különleges, illetve a gyűjteménybe szánt, veteránvizsgára készülő W202-eseket hirdetik. Hogy megér-e ennyit a huszonéves csillag a motorháztető hegyén, azt mindenki döntse el magának. Az biztos, hogy ezek a C Mercik - kompaktnak mondott, persze valójában középkategóriás méretük ellenére - mai szemmel is kiemelkedő, tényleg prémiumautós kényelmet nyújtanak. Ráadásul egyes motorokkal, mondjuk a 75 lóerős 200D szívódízellel elpusztíthatatlanok, 6 vagy 8 hengeres benzinessel pedig valódi élményautóként is nyugodtan tekinthetünk rájuk. Az évek viszont nem hazudnak, kizárólag a bátraknak, közel vakmerőknek tudom nyugodt szívvel ajánlani ezt a modellt 2022-ben. Hogy a srácoknak sikerül-e házilag feltámasztani és átépíteni a sajátjukat, az még bőven a jövő zenéje, így hát már csak egyetlen kérdés marad: te bevállaltad volna a helyükben?
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

      • 2022.03.05. at 15:55
        Permalink

        Úgy látom, te is tartasz Holy Mother of Germany haragjától, ezért próbáltál finoman fogalmazni… Hagyjuk már ezt az agymenést. Elcseszték. Hogyne. A Sprintereknél meg a Vitóknál meg már lassan 30 éve elcseszik. Ha valami német, akkor mindig van valami primitív kamumagyarázat az ordas szemétládákkal kapcsolatban…

        • 2022.03.06. at 15:17
          Permalink

          Ahogy szoktam írni, minden gyártónak vannak jó és rossz éve. Szerintem pont te vagy az aki nem képes ezt elfogadni. A brutális rozsdásodás egy bő generációt érintett (amúgy a Vitóknál tényleg nagyon látványos volt), ami (ha jól tudom) egy időben fel nem fedezett konstrukciós hiba eredménye (rossz festék).

          A Mercedes brutálisan erős pedigrével bír. Ettől függetlenül sosem vettem új Mercedest (vagy talán pont ezért).

          Pont a 90-es években volt a legerősebb a reklámja a Mercedes 30 éves rozsdargaranciájának, ami párosítva a strapabíróság mítoszával rendesen félrevezethette az előítéleteken alapuló vásárlókat.
          De így mindenki járhat, legyen az japán vagy német autó tulaja.

    • 2022.03.05. at 22:10
      Permalink

      Bármilyen márkájú autó így jár amelyiknek nem volt gazdája, csak tulaja.
      Simán menthető és sok sikert hozzá.Itt a munka és a végeredmény öröme a lényeg.Hajrá fiatalok!!
      Azért ez egy V6, és nem egy 3 hengeres varrógép.

Vélemény, hozzászólás?