30 éves a Mercedes utcai DTM gépe

Ritka ínyencség a Mercedes-Benz 190 E 2.5-16 Evolution II

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

Az EVO név hallatán tuti, hogy a legtöbben a Mitsubishi Lancer sportos változatára gondolnak, pedig a Mercedes történetében is ott van egy nagyszárnyas, erős limuzin ezen a néven.

Néhány napja óriásit versenyeztem egy koromfekete, hatalmas szárnyakkal megáldott Mercivel. Sajnos csak a virtuális térben, bár napjainkban az igazi versenyzők is ugyanerre kényszerülnek. Akkor bele sem gondoltam, hogy már harminc éves a játékban kiválasztott Mercedes-Benz 190 E 2.5-16 Evolution II. Pedig pont az 1990-es Genfi Autószalonon mutatták be, március 8-án. Ám engem lekötött a fantasztikus viselkedése, ami persze egy játékkormányon át nem jön teljesen át, de jó támpontot ad ahhoz, hogy tudjam, a valóságban is nagyszerű gép lehet. Tehát, amikor feleszméltem, örömmel néztem utána annak, hogy miért is született meg ez az utcai versenyautó. Mint sok más társát, a homologizációs kényszer szülte a Mercedes Evót is, amely lényegében a csillagos márka DTM versenyautója, csak éppen utcai használatra is legálissá téve. Ebből kifolyólag nem is készült belőle sokkal több, mint amennyi feltétlenül szükséges a szabályok alapján, szóval már újonnan is ritkaságnak számított, nemhogy napjainkban. Összesen 502 darabot gyártottak belőle (500 darabot követelt meg a szabály), és mindegyik feketés színt kapott, bár a koromfekete jelzővel túloztam, hiszen fényesebb környezetben fotózva azért jóval világosabb annál, mint ahogy az néhány képen látszik. Viszont, ha másról nem is, az óriási hátsó szárnyáról még a laikusok is felismerhetik, hogy különlegességet látnak, amennyiben olyan szerencsések, hogy előttük repeszt el egy ilyen masina.
Hirdetés
Az autó egyébként az 1984-ben debütált 190 E 2.3 16 modellen alapult, ám a Baby Benz motorját 2,5 literesre növelték benne. Az EVO II név ugye azt sugallja, hogy megelőzte őt az első EVO, ami valóban így volt, igaz csak egy évvel, hiszen ugyanúgy a DTM homologizációhoz kellett a ’89-es szezonra. Azon kívül, hogy lehetővé tette a modell benevezését a már akkoriban is népszerű versenysorozatba, az EVO jótékonyan hatott a W201 sorozatszámú generáció hírnevére. Igaz, a limitált példányszámú modellért fájdalmasan sok pénzt kértek. Egészen pontosan 115 259 német márkát. A „polgáribb” 190 E 1.8 harmadannyiba került, igaz jóval gyengébb is volt a maga 109 lóerejével. Ha már a lóerőknél tartunk, még nem is meséltem az EVO motorjáról, csupán annyit, hogy nagyobb hengerűrtartalmat kapott. A négyhengeres, M102 kódjelű motort az EVO I-ben is használták, ám a második kiadáshoz már továbbfejlesztették Dr. Jörg Abthoff, a motorfejlesztésért felelős igazgató felügyeletével. Mellette Rüdiger Herzog, Dag-Harald Hüttebräucker és Rudolf Thom nevét említi még a gyári kommüniké, akiknek köszönettel tartozunk az autó megszületéséért. A továbbfejlesztett motorban csökkentették a lökethosszt 82,8 miliméterre, míg a furatot növelték 97,3 milliméterre. A motor maximális fordulatszáma elérte a percenkénti 7700-at, amit többek között a hajtókarok súlyának csökkentésével értek el, továbbá csökkentették a főtengely ellensúlyainak számát, illetve a vezérműtengely hajtását duplex láncról simplexre cserélték. Végül 235 lóerőt facsartak ki az utcai változatból, ám a versenyautóban tovább növelték a teljesítményt egészen 373 lóerőig. Érdemes megemlíteni még azt is, hogy ez volt az utolsó DTM motor, amit a Mercedes-Benz házon belül fejlesztett. Később ugyanis ezt a feladatot már az AMG kapta. Természetesen nem csak a motorhoz nyúlták hozzá, ahogy az szemmel látható a karosszérián. Amit még merevebbé alakítottak, és a szárnyak tényleg leszorítóerőt termeltek. Elöl 21,2 kilogrammot mértek, hátul pedig 57,1 kilogrammot. Egyesek szerint az 1954-es sirályszárnyas 300 SL ajtajai óta nem alkalmazott ilyen látványos megoldást a Mercedes, de ami még fontosabb, hogy tényleg hatásos volt a Rüdiger Faul (a márka aerodinamikai mérnöke) és Prof. Richard Läpple, a stuttgarti műszaki egyetem szakértőjének közreműködésével kifejlesztett légterelő. Amelynek olyan érdekes részletei is voltak, mint a felső kereszttartó kihúzható csappantyúja, valamint az alsó, dönthető része. Az első légterelőt pedig szintén több fokozatban állíthatóra tervezték, amellyel átmentettek valamennyit a versenyek hangulatából az utcai verzióra. Jogosan merülhet fel a kérdés: hogyan szerepeltek a 190 E 2.5-16 Evolution II alapján épült versenyautók? Nos, az elvárásoknak megfelelően. Az Evo II versenygép először 1990. június 16-án lépett pályára, a legendás Nordschleifén, míg a szezon október 15-én zárult az akkor még jóval hosszabb Hockenheimringen. Természetesen minden Mercedest használó csapat egyből megkapta az új autót. Az első győzelmet már ebben a szezonban megszerezték Kurt Thiim segítségével az augusztusi diepholzi versenyhétvégén. Egy évvel később Klaus Ludwig a második lett vele a bajnokság végén, majd 1992-ben már a bajnoki címig repítette őt. Ráadásul ebben az évben a Mercedes versenyzői 16 győzelmet szereztek a szezon 24 versenyén. Szóval egy szép fejlődési szakasz végén nagy sikert aratott a versenyautó.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

  • 2020.03.31. at 11:19
    Permalink

    Minden idők egy legszebb, legeltalátabb, legkívánatosabb Mercedes-Benz 190-ese. Az EVO pedig egy álom. Ennyire sikerült és időtlenül szép Mercedes azóta csak az első szériás CLS lett szerintem. A többi típus, majdnem a legtöbb (a kupékat leszámítva) az időtlenül elegáns és az unalmas között lavíroz.

    Köszönöm a cikket!

  • 2020.03.31. at 12:19
    Permalink

    Emlékszem Ferjáncz Attilát láttam egy ilyenben a Margit hídon araszolva a 90-es években. Nagyon tetszett ez az autó. Még mai szemmel is pazar!
    Persze “leelőztem” a Suzuki GTI-mel, mert az én sorom gyorsabban ment. 🙂

  • 2020.04.01. at 21:27
    Permalink

    Jó lett volna ha megtartják a Techno Classicát, 2017-ben Senna EVO-ját hozták el a Merci gyári standjára, utána meg Lauda verdáját. Nem lehetett semmi a korabeli pilóták élete, amikor az F1 széria mellett még két-három versenyt bevállaltak.

  • 2020.04.02. at 08:55
    Permalink

    Az F1-en kívül még manapság is sokan megteszik a vérbeli versenyzők 🙂
    Pontosabban manapság éppen nem. De az elmúlt években és remélhetőleg az elkövetkezőkben is.

    • 2020.04.02. at 20:34
      Permalink

      Talán a Grand Touron volt egy rövid összefoglaló Jim Clark életéről, a halála évében valami három szériát tolt egyszerre.
      Akkoriban az F1 primátusa nem volt annyira egyértelmű. Viszont manapság Jacky Ickx pl közel sem annyira ismert mintha beickxelt volna egy F1 koronát is (pedig attól sem került messze)…

  • 2020.04.02. at 18:33
    Permalink

    A két utolsót (501-502) ezüstre fújták, nem feketére, de lehet csak urban legend, kb. az a kategória mint a V8-as E46 GTR-ek, hivatalosan kijött pár darab, de halandó nem látta még…

Vélemény, hozzászólás?