40 éves a Fiat kis kockája, a Panda

1980-ban indult hódító hadjáratra a Fiat Panda

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

A legtrendibb Fiat címére valószínűleg az 500-as pályázik a legnagyobb sikerrel, pedig nem szabad megfeledkezni a Pandáról sem, amely már 40 éves múltra tekinthet vissza.

Az 1970-es évek végén kezdődött a fejvakargatás a Fiatnál, hogy kellene a palettára egy olcsó kisautó, amelyben azért elfér négy ember, akiket kellő dinamikával képes eljuttatni a kocsi a célállomásukhoz. A terv maximálisan sikerült, sőt még mérföldkőnek számító innovációkat is bele tudtak pakolni a csöppségbe. A 3,38 méter hosszú autóban tényleg elfértek négyen, miközban maradt némi csomagtér is. Egyszerű, a legtöbb modellváltozatban szinte semmi kényelmi extra nem volt, a műszerfalát pedig végtelenül egyszerűre, de mégis funkcionálisra tervezték. Ráadásul az árát is úgy szabták meg, hogy a kevésbé tehetősek is megvásárolhassák. a Fiat egyébként először alkalmazott házon kívüli dizájnstúdiót a formaterv elkészítéséhez. Nem mást, mint a néhány évvel korábban alapított Italdesign stúdiót és Giorgetto Giugiarót. Az Italdesign néhány hát alatt el is készült a 141-es gyári kódszámú autóval, amely a végül meghatározta a ’80-as évek Fiat formanyelvét a maga sarkos, vonalzóval rajzolt irányvonalával. A technikát viszont többnyire a 127-es modellből örökölte. És akkor itt szemet is szúrhat az autó neve. A Fiat a számkombinációkkal is szakított. Igaz, ahogy fentebb említettem, a 141-es gyári kódszám alatt futott a projekt, ám végül Panda néven dobták piacra, debütálásakor két változatban érhették el a vásárlók. A Panda 30 a 126-os, alias Kispolszki léghűtéses, kéthengeres motorjával és 30 lóerővel kecsegtetett, míg a 45-ös változat a 127-ből ismerős, négyhengeres, 903 köbcentis, 45 lóerős motort kapta. Az autó gyors sikert aratott, az Év Autója választáson a második legtöbb pontot kapta, csak a Ford Escort előzte meg. Két évvel a bemutató után, 1982-ben bővült a kínálat a 45 Super modellel, amelybe már ötfokozatú, manuális sebességváltót szereltek, a hűtőrácsán pedig megjelent az öt ferde csík, amit a többi modell csak 1986-tól kapott meg. Akkor érkezett ugyanis az első frissítőkúra, amelynek során az elavult OHV motorokat felváltották a FIRE-család tagjaira. 765 köbcentiről és 34 lóerőről indult a paletta, a csúcsot azonban a később érkező 1,1 literes, 55 lóerős motor jelentette. Azonban még a frissítés előtt történelmet írt a Fiat a 4x4 változat piacra dobásával. Ugyanis ez volt az első keresztmotoros, összkerékhajtású modell, amit 1983-tól érhetett el a vásárlóközönség, négyhengeres, 965 köbcentis, 48 lóerős motorral, bár hozzá kell tenni, hogy a Steyr műhelyéből érkezett a 4x4 technika. Szintén a Fiat kínált először négy méter hosszúság alatt dízelmotort. 1986-tól az 1,3 literes egység 37 lóerővel állt rendelkezésre. Sőt! 1990-ben villanyhajtású változatot is lehetett vásárolni. A Panda Elettra 18 lóerejével 1150 kilogrammot volt kénytelen cipelni. Az első generáció második frissítése 1991-ben következett, ekkor a fokozatmentes automata váltóval felszerelt változat jelentette az újdonságot, ám ezután már a generációváltás jött. Persze csak 12 évvel később.
Hirdetés
Az első generáció ugyanis 2003-ban köszönt le 4 491 000 példány legyártása után. Az új Panda, bár néhány stílusjegyet átörökített az elődből, többnyire szakított a múlttal, formatervét a Bertone stúdió jegyzi. Az újdonság 16 centivel nőtt nagyobbra, és kizárólag ötajtós változatban készült a lengyelországi gyárban. Eredetileg nem is akarták megtartani a Panda nevet. Majdnem Gingo néven vonult be a történelembe, ám a Renault „megvétózta” mondván nagyon hasonlít az ő csöppségük, a Twingo nevéhez. Maradtak tehát a Panda névnél. Az autó a négyhengeres, 1,1 literes, 54 lovas, valamint az 1,2 literes, 60 lóerős Fire motorral debütált, de az 1,3 literes, 69 lóerős Multijet dízel is megjelent a palettán. A második generáció az Év Autója díjat is megnyerte 2004-ben, egy évre rá pedig érkezett a 4x4 változat, hiszen erről a különlegességről nem akart lemondani a Fiat. Főleg, hogy a szabadidő-autó mánia már akkor kezdett elharapózni, így Panda Cross néven piacra dobták a városi terepjáró hangulatot árasztó modellt. A sportos vérmérsékletűeknek pedig a 100 HP változattal kedveskedtek, amelyben 1,4 literes benzinmotor duruzsolt. Ráncfelvarrást 2009-ben kapott, majd 2012-ben átadta helyét utódjának. A harmadik generációt Roberto Giolito felügyelete alatt rajzolták, házon belül (pontosabban a Centro Stile Fiat dizájnerei). A formaterv „kikerekedett”, a sarkosságnak próbáltak búcsút inteni, ám a 3,65 méter hosszú autó műszerfalán azonban látható egy kis múltidézés. Annak polcszerű kialakítása ugyanis egyértelműen az első generációt idézi. A motorpalettán ismét megjelent egy kéthengeres változat. A 0,9 literes benzinmotor 85 lóerőt préselt ki magából, mellette azért ott van az 1,3-as dízel és az 1,2 literes benzines, illetve napjainkban érkezik az egyliteres, könnyű hibrid hajtáslánc, hiszen a Panda továbbra is a kínálat része.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

  • 2020.04.03. at 13:18
    Permalink

    A feburári Rétromobile-on ez volt a FCA Heritage stand egyik fő tematikája, elhozták a legelső legyártott Pandát és pár egyedi változatot a II. Generációból (http://egzostive.com/retromobile-2020-manufacturers-pt1/ ). Gondolom az első Pandát Essenbe is elhozták volna.
    Érdekes volt látni ennyi cukiságot a sok high end legenda között… Persze az Alfa 110. évfordulójából sokkal többet lehetett kihozni, és az FCA stand (a legelső Alfa 24-essel) még semmi volt ahhoz képest amivel a privát standok készültek, pl a Lukas Hüni standjára elhozták minden idők legbrutálisabb Alfáját, a bimotorét, abból az időből amikor Enzo (még Alfa csapatfőnökként) bepakolt egy-egy nyolchengeres motort elölre és hátulra is. Két motor 16 henger 270LE, persze a virsligumik maradtak… 

Vélemény, hozzászólás?