Apró ablakok, hatalmas tengelytáv és áramvonalas forma jellemzi a Stout Scarab-ot, tervezője repülőgépekkel is foglalkozott, ez meg is látszik az egyterűn
Stout Scarab névre hallgat ez a furcsa jármű, melyből mindössze kilenc darab készült. Az egyterű megálmodója William Bushnell Stout volt, aki mérnökként és újságíróként kereste a kenyerét, majd Stout Motor Car Company néven céget alapított. Az alapító az autók mellett repülőgépek tervezésével is foglakozott, így az áramvonalasság igen kiemelt szerepet kapott a Stout Scarab tervezésekor, az innovatív jármű megjelenése is erősen emlékeztet egy repülőgépre. Az ajtók tekintetében is van repülős hasonlóság, ugyanis az utasoknak egyetlen ajtón kell osztozniuk, a külön bejárat csak a sofőr kiváltsága.
A farmotor és a hátsókerékhajtás miatt nincs szükség kardánalagútra, a független, tekercsrugós felfüggesztés kényelmet és könnyű irányíthatóságot hozott (Forrás: en.wheelsage.org)
Míg a korabeli gyártmányok különálló sárvédővel, merev tengellyel és laprugóval készültek, addig a Stout Scarab korát megelőzve teljesen más elven épült fel. A helykínálat maximalizálás miatt a ponton karosszériára esett a választás, így nem csökkent az utastér mérete a külön egységet képező sárvédők miatt. A laprugók helyett minden kerékhez csavarrugók kerültek, így sokkal jobb vezethetőséget és kényelmesebb utazást biztosított a független felfüggesztés. A kortárs modellek a hosszmotor és hátsókerékhajtás elvén épültek, ám így a kardántengely az utastérből vett el helyet, ami ebben az esetben megengedhetetlen volt. A jó helykihasználás miatt a tengelytáv igen méretes, 3,43 méteres lett, a kormány szinte az első tengely fölé, a motor pedig a hátsó tengely mögé került, a kardántengely hiány miatt pedig sík lehetett a padló. A 2-1-3 elrendezésű utastér középső- és anyósülése teljesen mobil, így az utastér tetszőleges pontjára tehetők az ülések (akár tárgyalóbusznak is alkalmas), továbbá maradt hely egy kinyitható asztalnak is. Az egyterű mozgatásáról egy Ford eredetű V8-as blokk gondoskodik, mely egy háromsebességű manuális váltón át hajtja a hátsó kerekeket.
A szkarabeusz név találó, a külső hasonlít egy bogárra, hátra egy Ford V8-as blokk került, összesen 9 példány készült a Stout Scarab-ból, a korát meghaladó megoldásokat nagyon drágán kínálták
A Stout Scarab lényegében nem tudott kilépni a prototípus stádiumból 1932 és 1946 között összesen 9 példány készült, ám szinte minden legyártott modell más, ugyanis folyamatosan igyekeztek tökéletesíteni a típust. A kívül-belül lenyűgöző modell bukásában az ár is jócskán közrejátszott, ugyanis akkori áron 5000 dollárt kértek érte, ami mai árfolyamon számolva 30 millió forintnak felel meg, összehasonlításképpen egy Chrysler Airflow ennek ötödébe került. Műszaki téren sem volt problémás a típus, mivel William B. Stout a saját példányával 400 ezer kilométer tett meg. A különleges négykerekűből 5 darab maradt fenn az utókor számára.