A fekete ciklon – Alfa 147 1.6 TS használtteszt

Meghálálja a törődést - Alfa 147 1.6 TS használtteszt

13 évesen egyelőre hibátlanul szolgálja gazdáját az Alfa 147-es, igyekezve rácáfolni az olasz márkát körbelengő sztereotípiákat.

Városi legendákból és néhány tulajdonos vallomásaiból olyan kép alakult ki bennem az Alfa Romeo modelljeiről, mint amit talán Evelyn Westonnal kapcsolatban érezhet sir Bannister. Rejtő Jenő regényében ugyanis mindig hirtelen, magával ragadó módon érkezik a szőke ciklon, de rengeteg galibát okoz. Mégsem tudunk rá haragudni. Azonban ez a 2007-es évjáratú Alfa 147-es mentes a galibáktól! Egyúttal jól mutatja, hogy egy szerető gazda gondoskodását meghálálja az autó, szülessen az bármilyen zászló alatt.
Hirdetés
Akik ismerik a típust, egyből felismerhetik, hogy a ráncfelvarrott verzió, illetve az évjárata is elárulja, hiszen a 2000-ben bemutatott 147-est 2004-ben frissítették. Formatervének megrajzolásában Walter da Silva keze is benne volt, szerintem bátran kijelenthetem, hogy még hosszú ideig csinosnak fogjuk látni az időtlen dizájnt. Főleg a frissített változatot a 159-re hajazó, hármas tagolású fényszórókkal. Kérdés, hogy meddig marad velünk a típus, megeszi-e a rozsda vagy sem. Bírja-e a technika vagy sem. Egy kis odafigyeléssel bizony sokáig kitart.
Hirdetés
Habár már 13 éves a fekete ciklon, karosszériája makulátlan! Semmi karc, semmi horzsolás. Sőt, egy deka rozsda nincs rajta! Az oxidáció csak a kipufogót ette meg, azt a vásárlás után cserélték. A tulaj rendszeresen ellenőrzi a padlólemezt és a kényesebb pontokat, így amint szükséges, be fog avatkozni, hogy a lehető legtovább megmaradjon ez az állapot. Jó, az emblémák már cserére szorultak, de jelenlegi formájukban még jobban illeszkednek az éjfekete összképbe. Az utastérre ugyanez az igényesség jellemző. Amennyire csak lehet, patika állapotú. Igaz a kormánykeréken és a váltógombon nyomot hagytak az évek, illetve az ajtók kapaszkodóiról is látványosan kopik a burkolat. LED-fényes belső világítással kicsit feltuningolták a hangulatot, de ezen kívül minden gyári, ezért kellemes meglepetés az ülések szövetkárpitjának kiváló állapota is elöl és hátul egyaránt. A csomagtérbe kukkantva szintén ugyanez az ápoltság köszön vissza, még a padló alatt is, hiszen a pótkerék és környéke folyamatosan tisztított, nem feledkezik meg róla a tulaj.
Hirdetés
A motortér is ugyanolyan figyelmes gondozásban részesül, így akár enni is lehet a motort takaró műanyag lemezről. A figyelmet pedig maximálisan meghálálja az autó. Semmi, de tényleg semmi váratlan probléma nem adódott még vele a jelenlegi tulajdonosnál. Egy év alatt körülbelül 10 ezer kilométert megy vele, most 123 000 kilométernél jár a mutató. A szokásos karbantartási munkákon és a kopó alkatrészeken kívül nem kellett rá költeni. Kutakodva kicsit a felhasználói vélemények között, többnyire ugyanezt tapasztalják a tulajdonosok az 1,6 literes benzinmotorral kapcsolatban. Tehát nincsenek váratlan, drága hibái, amennyiben megfelelően karbantartják. Létezik 105 és 120 lóerős változata is, a fekete ciklonban a gyengébbik dolgozik, de az autó mozgatásához ez is elég. Nem lesz tőle sportautó, pörgetni kell rendesen, hogy előcsalogassuk azokat az olasz paripákat, ám a körítés kárpótol, mert tényleg hordozza magában a márka sportos génjeit. A kormány rendkívül közvetlen, a váltó még most is pontosan mozog a kulisszákban, bár a kar már érezhetően lötyögős kissé. A futómű pedig egyértelműen feszes, inkább sportosra hangolt, minden úthibát erősen érezni, de hát el is várható, hogy minden visszajelzést megadjon, ami egy jó kis kanyarvadászathoz kell. Átlagfogyasztása is teljesen elfogadható. Sok autópályázással 6,9 liter 100 kilométeren. Városban képes benyakalni 8-11 litert is évszaktól függően, de országúton 5-6 liternél nem fogyaszt többet. A használtpiacon 650 ezer forinttól indulnak a hasonló évjáratú és 1,6 literes benzinmotorral felszerelt 147-esek. Egymillió forintért még szebb állapotú példányok keresnek új gazdát, másfél millióért pedig kimondottan megkímélt példányokat is találni a Használtauto.hu felületén. Tökéletes belépőnek tűnik az utánozhatatlan olaszautós hangulathoz, csak tényleg oda kell rá figyelni, hogy hosszú ideig, hibamentesen szolgáljon. Valamint ügyelni a rozsda megjelenésére, hiszen időben kezelve a problémát a kasztni is sokáig bírhatja, annak ellenére, hogy a ráncfelvarrás előtti 147-eseknél bizony jóval sűrűbben találkozhatunk ilyen problémákkal. Apropó ráncfelvarrás. Kíváncsi vagyok a kedves olvasók véleményére, hogy melyik változat tetszik nekik jobban. A frissítés előtti, vagy utáni? Írjátok meg a kommentek között!
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

  • 2020.06.19. at 11:33
    Permalink

    Ebből a modellből kettő is volt nekem, az első egy 2006os JTD újonnan vásárolva, a másik egy használt 2002-es 1.6 TS, imádtam őket. A belső nagyon hangulatos, bármelyik változatban, remek anyagokkal és nagyon jó formákkal. A Distinctive pedig olyan dolgokat tartalmazott ami egy kategóriával feljebb sem volt megszokott (pl 2 zónás klíma).

    A kormány nagyon közvetlen, a futómű nyugati utakra tökéletes, a JTD-vel pedig forradalmasította a Fiat konszern az autóipart (akkoriban pedig az Alfákba kerültek a konszern legkorszerűbb motorjai, mint a 150LE JTD).

    A 147 volt az egyik legelső ízig vérig prémium autó a kompakt kategóriában, maximálisan meg tudom érteni az újságírókat hogy bedőltek az olasz csábító fellépésének, a tesztutakon legalább annyira meggyőző volt, és amikor az utódot kerestük 2006-ban az újonnan érkezett konkurensekkel szemben is nagyon versenyképes volt.

    Persze a csábító nem volt teljesen őszinte, mint utólag kiderült volt egy pár komoly gond a konstrukcióval, a legnagyobb (komoly és gyakori ) hiba a TS motorokkal volt, és ezt az Alfa meglehetősen cinikusan kezelte (ha van olyan modell ahol a dízel minden szempontból jobb, a 147 az lesz).

    Az év autója szavazáson még nem tudhatták hogy csak 33 csillag jön össze az NCAPnál, és 2006-ban ezért nem is jött nálunk szóba, igaz akkor már kész volt az új 159 ami családi méret és szuperbiztonságos is .

    A fenti hibák mellett a prémium megoldások bizony drágán karban tarthatóak, így a remek futómű is. Ez utóbbi jó minőségű úton egyszerűen zseniális, szinte mindent érez az ember ami a kocsi alatt található, de nem a futómű hanem a kormány révén. A 147 nem ráz vagy zörög, a kocsi simán gördül, de közben a kormány rengeteg visszajelzést ad, a kormányozgatásra pedig élénken mozdul. Egy alpesi szerpentinen remek ezzel a kocsival menni. Mondjuk a 2010 előtti budapesti kátyúrengeteg eléggé frusztráló volt az Alfával.

  • 2020.06.19. at 17:09
    Permalink

    Rossz nyelvek szerint a Twin Spark motor a Magneti Marelli vezetőség ötlete volt, hogy 2x annyi gyújtógyertyát tudjanak eladni az Alfa tulajdonosoknak. Akárhogy is, ez a műszaki megoldás sajnos szakmai körökben inkább nevetség tárgyát képezi, gyakorlatilag semmi értelme, a homogén égést inkább nehezíti, a 16 szelepes hengerfej meg úgy néz ki tőle, mint egy lyukacsos sajt. Bajban is voltak a gyáriak, mikor ki kellett magyarázni, hogy ennek mi értelme, ha jól tudom ezeknél már az volt az indoklás, hogy a második gyertyára nem is a lángfront optimalizáció miatt van szükség, hanem hogy megfeleljenek az emissziós céloknak (ez mondjuk legalább akkora humbugnak tűnik, mint hogy a Twin Spark növeli a teljesítményt).

  • 2020.06.20. at 16:16
    Permalink

    Na tessék. Ennyi az előítéletekről… Csodaszép ez a konkrét autó, imádom az Alfákat! A MiTo és a Stelvia mondjuk hatalmas tévedések, ezek szégyenfoltjai a patinás márkának, na de kérem, az Alfa Romeo mögött is gyarló emberek vannak, nem gépek, robotok. Szerencsére.

    Egy kiszerelt Alfa-féltengellyel okoznék 8 napob belül gyógyuló vérömlenyt az összes előítéletes, szarolaszautózós vadgecinek! CUORE SPORTIVO!!!

  • 2020.06.23. at 22:56
    Permalink

    Egyébként ennyi harmonikus, időtállóan szép, jól vezethető, kívül-belül stílusos autó egy jut eszembe még: a francia, de Pininfarina-tervezte Peugeot 306-os. 3 és 5 ajtósból is csodásan arányos, nagyon szerethető autó. És NEM rohad!

    • 2020.06.23. at 23:23
      Permalink

      Egyébként ennyi harmonikus, időtállóan szép, jól vezethető, kívül-belül stílusos autó egy jut eszembe még…
      AKAROM MONDANI:

      Egyébként harmonikus, időtállóan szép, jól vezethető, kívül-belül stílusos kompakt autó egy jut eszembe még…

      (Elnézést.)

Vélemény, hozzászólás?