A japán autóipar történelméről nyílik kiállítás

Los Angelesben mutatják meg a japán autóipar múltbeli remekeit

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

Szeretnék most Los Angeles közelében lakni! A Petersen Automotive Museum májusban nyitja meg a japán autóiparról szóló kiállítását, ahol rengeteg érdekes masinát megmutatnak.


Egészen pontosan két tárlatot is szentelnek a japán autóknak a világhírű Petersen Automotive Múzeumban. Az egyik a „The Roots of Monozukuri”, amely az 1970-es évek előtti japán autóipar érdekességeiben mélyed el. A formatervezési irányzatok bemutatása mellett rendkívül érdekes kérdéseket feszegetnek a múzeumban. Például a japán autók dominanciáját vizsgálják az amerikai utakon, különös tekintettel arra, hogyan kerültek szimbiotikus kapcsolatba az olyan eltérő kultúrájú országok és gazdaságok, mint az USA és Japán. Mindeközben olyan járműveket láthat a közönség, amelyeket az USA-ban soha nem mutattak meg. Ezen a kiállításon többek között egy 1966-os Nissan Silvia, egy 1967-es Toyota 2000GT, egy 1968-as Honda N600, egy 1969 Mazda Cosmo és egy 1936-os Toyoda AA replika is helyet kap.
Hirdetés

A kiállítás másik része a tuningról szól („Fine Tuning”). A japán autóátalakítások, ahogy természetesen más országoké is többféle stílusirányzatot is képviselnek. Klasszikus, vad, vagy épp egészen eszement ötletekkel is próbálkoztak már a japán tunerek. Ezek közül a legtöbbet még soha nem állították ki múzeumi környezetben. Most viszont lehetőség nyílik rá, hogy szélesebb körben is megismertessék a különleges masinákat. De a kiállítás nem csak erről szól. Szeretnék megmutatni az USA nyugati partjának tuningmesterei és a japán tunerek közötti ideológiai különbségeket, illetve hasonlóságokat. Ezen a kiállításon többek között ott lesz egy 1973-as Nissan Skyline 2000 GTX „Kenmeri”, egy 1991 Toyota Cresta „Kaido” Racer, egy gyorsulási versenyekre épített 1998-as Honda Civic, valamint egy 1974 Mazda RX-3 is.

A kiállítás május 24-én nyílik és egészen 2019. április 14-ig tart. Szóval, aki a következő egy évben Los Angeles közelében jár, beiktathat a programjába egy kis múzeumi sétát is.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

  • 2018.05.22. at 09:49
    Permalink

    ” japán autóipar múltbeli remekeit” az így nettó történelemhamisítás.
    Remekeket valamikor a 80-as években kezdtek el gyártani, egy hihetetlen évitized után, amikor 3-4 évente cserélték a modelljeiket teljesen újra, és a folyamat végére (90 körül) tényeg elértek a csúcsra (ahonnan többségük mellesleg hatalmasat zuhant pár év alatt).

    A japánok eleve nem is értik ezt a retro dolgot, ők a modernség vagy sokáig valami más sikeres európai/amerikai konkurens “jobban megcsinálása” révén értek el sikereket (utóbbi miatt ragadt rájuk a másoló billog a 80-as években), a 240z, Miata vagy Lexus LS mind úgy született hogy akartak egy “jobb” Mustangot, Triumphot vagy Mercedest.

    Volt egy nagyon jó cikk, TC-n arról hogy a legrégebbi Toyotát hogy szerezte be Louwman úr (és nem a japánok), ezt a kocsit volt is lehetőségem megtekinteni Hágában ( http://egzostive.com/2017/07/12/louwman-gyujtemeny-2017/ ). Ez nem replika, és nem is restaurálták.

    Amúgy nem kell amerikába menni egy ilyen élményért, a Kontinensen a japán márkáknak van 3 nagy zarándokhelye (mind a három kipipálva 🙂 ), de a Louwman Muse3um az egyetlen amibe “valamit” beleadott a gyár (egy íróasztalt 🙂 ), miközben a nemrég felavatott Toyota gyűjtemény vagy a Mazda múzeum minden gyári támogatás nélkül jött létre és üzemel.

    • 2018.05.22. at 12:35
      Permalink

      Lehet, hogy neked nem dobogtatják meg a szívedet a japán autóipar “ősrégi” autói, de attól ez még nem történelemhamisítás. Elutasítom a vádat!

      • 2018.05.22. at 14:20
        Permalink

        Itt nem a korra utaltam. Ha képes voltam 4-500km-es rádiuszban felfedezni ezeket a múzeumokat, akkor azért nem hagy hidegen, ezt elhiheted nekem.

        De egyszerűen voltak jó és rosszabb korszakai a japánoknak, és a képen szereplő autók többsége nem a legjobb korból van. Érdkekes és egzotikus darabok, de nem kiemelkedőek, ekkor tanultak meg autót tervezni ezekben a kategóriákban. A 2000GT pl csak egy próbálkozás volt, a szögletes Suprák már komoly ellenfelek piaci sikerekekkel a az utsó kerek suprák pedig valóban kiemelkedőek voltak (bemutatásukkal alighanem a Porschénál vagy a Ferratrinál is neiálltak reszelni a tervasztalon szereplő modelljeiken).

    • 2018.05.22. at 14:08
      Permalink

      Zöldike, olyan vagy, mint egy dohányzás ellen ágáló illető, aki néha azért rágyújt, vagy egy stikában csajozó pap. Tele van ideológiákkal a kommented, de elmondásod szerint pont ez ellen lázadsz. Honnan szalajtottak téged, milyen speciális fajta troll vagy te? 🙂

      • 2018.05.22. at 14:32
        Permalink

        Ha nem tudod megkülönböztetni az ideológiát a tapasztalattól az a te bajod… Én már akkor is vezettem amikor még a magadfajta idológusok csak rizsfőzőnek tekintették a japán autókat és el ugyanúgy idológia alapons zólták le őket mint te most más márkákat. Itthon divat az előítélet tapasztalat nélkül…

          • 2018.05.22. at 15:57
            Permalink

            Itt most nem tesztről van szó, hanem arról, hogy mennyire alkalmasak rajongás tárgyának ezekl az autók. Ahogy egy Golf vagy egy Kadett estében úgy itt sem igazűn érzem az okot arra hogy úgy rajongjunk érte mint egy autótörténeti jelentősségű E type-ért vagy 911-esért, vagy hogy nekünk kelljen megőrizni az utókor számára.

            Ezen felül, ha eltekintünk a saját használatú autóktól, íme pár fotó ami alapján azért szerintem így is töb tapasztalatom van ezekkel az autókkal mint a legtöbb fórumozónak: http://egzostive.com/2018/04/05/toyota-collection/

            Szóval azért több 70-es évekből származó Toyotát láttam testközelről/belülről, mint például te.

  • 2018.05.22. at 16:10
    Permalink

    Azért átolvasva, tényleg van pár túlzó mondatom, a Golf / Civic/ Corolla és tsai esetében nyilván autóipari szempontbólm relevánsak, csak nem tartom annyira komoly hobbiautónak, hogy tőlünk várják el ezek megőrzését az utókornak (a gyár helyett), míg egy 911 vagy JX kupé esetén az elmény, a legenda bitoklása és jó esetben a nyereség reménye egyaránt motiválóbb, mint egy sima Kadett esetén. Adott esetben még egy CRXnél is teljesen meg tudom érteni hogy valaki megőriz egyet az utókornak.

    Egyébbként pont a fentiek miatt is szép, hogy a Toyota Deutschland őrzi a Corollákat. Ez legyen az ő dolguk, csak amennyire látom a japán központ ezt még nem annyira értékeli.

Vélemény, hozzászólás?