A legsikeresebb navigátorok egyike a 11 éves lány

Különös érzés végignézni Noszvai Anna - becenevén Annuska - karrierjét. 2007-ben ott voltam, amikor élete első versenyén indult, persze navigátorként édesapja kis sárga NSU-jával. Egész pontosan, ahogy a papa (Noszvai András, az Oldtimer Expo megálmodója) mondja, a húgával. Ez az elnevezés a járgány családtaggá avatása során maradt meg... Amikor ugyanis édesanyja várta a kis Anna érkezését, András akkor szúrta ki a kocsit, és nagy boldogan le is foglalózta. Éppen csak megszületett a kislány, amikor az újdonsült veteránautós apuka odapöfögött vele a kórház elé, és az ablakon keresztül megmutatta a család hölgytagjainak az új szerzeményt. Az NSU 1200 TT egy esztendő elmúlásával már csúcsformában volt, mialatt a jövő reménysége elfújta az első gyertyáját a tortáján.
S valóban, az autóval történő találkozás talán Anna egész életét meghatározta. Jól emlékszem, már első versenyén is szorgalmasan és céltudatosan pattant be a jobb egybe, azóta pedig már számtalanszor navigálta az élmezőnybe a papát. Jó kérdés persze, hogy mit szólnak ehhez az ifjú urak? Annuska ezt is elárulta nekünk: „Egyszer átjött egy haverom, és meglátta, hogy mennyi díj van az ablakpárkányomon. Elmondtam, hogy versenyzek. Aztán megkérdezte, hogy melyikre vagyok a legbüszkébb, amire rövid gondolkodás után azt mondtam, hogy mindegyikre. Ez még az Eiffel Classic előtt volt, ahol negyedikek lettünk. Sajnos azóta már nincs közöttünk az egyik legnagyobb mester, Luciano Viaro. Utoljára azon a versenyen találkoztam vele. Azt mondta, még egyszer fogunk vele együtt menni. Hát, nem jött össze…”
Abban azonban biztos vagyok, hogy Noszvai Anna előtt így is komoly karrier áll, fog még nagy nevekkel autózni és sikereket elérni. Erről is van aranyos története: „Ha elmegyek egy versenyre, és post-it tömbbel a kezemben elvonulok a pasik előtt, erős gondolkozásba esnek. Profi vagy újonc? Ezek után egész idő alatt figyelnek, ahogy éppen együtt nevetek az igazán új versenyzőkkel korrepetálás közben, majd elégedetten pillantanak rám, mikor piros szájjal, és estélyiben állok a pódiumon egy üvegdíjjal. Külföldi versenyeken nincsenek ilyenek. Egyszer odajött apuhoz egy német férfi, és csak annyit kérdezett: "Magyarok vagytok?" Apu igennel felelt. Erre a kíváncsi ember hátrakiabált a társának, hogy jól nézzen meg minket, mert mi fogjuk őket elverni...” – mesélte. És így is történt!
Anna a versenyzés közben kész nővé cseperedett, hat év múlva vezethet, de a hobbija már most meghatározza az autókkal való kapcsolatát. Ha majd kormány mögé kell ülnie, azt mondja, egy Bambinóval, azaz egy Fiat 500-assal lenne a legboldogabb, ám ha egy régi versenyre várnák, akkor kedvencének a „nagyapját”, vagy a családi NSU-t vinné, bármilyen mennyiségben.

Autós szakmáról azonban egyelőre nem álmodik. A "mi leszel, ha nagy leszel" kérdésre a válasz viszonylag gyorsan változik, de a variációs lehetőség nem sok: Anna a divat és a gasztronómia felé orientálódik. „Vagy lesz egy divatlapom, ami minimum olyan híres lesz mint a Vogue, vagy pedig főzőiskolát nyitok, és ezen belül pedig cukrászat érdekel. Ha pedig egyik sem jönne be, akkor szerintem fotós leszek. Amikor nagyon rosszul érzem magam, gyakran áthívom az egyik barátnőmet, megcsinálom a haját, egy kis smink, rucik, és a teraszunkra kiterítek egy-két hangulatnak megfelelő színt, majd kattogtatok” – zárja cinkosan sorait a közel sem átlagos tinilány.