A tökéletesség igényével – BMW 525i E39

Bárcsak a pár éves használtautók lennének ilyenek... - BMW 525i E39, 2002

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

Messze nem csak a használt, de sok esetben az új autók sem érik el azt a szintet minőségben, összeszereltségben, mint egy ilyen, lehetetlenül szép állapotú és nem drága E39.

Azért szép szakma a miénk, mert mindegyikünk stílusa szinte teljesen más. Konkurenciáról ritkán beszélünk, egyrészt, mert a rendezvényeken barátokként találkozunk és beszélgetünk, másrészt mindenkinek megvan a saját közönsége, ízlése, munkatempója. Egy valami viszont összeköt mindannyiunkat; nagyon szeretünk vezetni, ezért is írunk mi nektek. Ebben a kis közösségben van még egy egyszerűen meghatározható azonosság, előbb, vagy utóbb a legtöbbünk neve szerepel egy BMW forgalmi engedélyében. Nem vagyunk sokan, de jelenleg a két kezem nem elég arra, hogy összeszámoljam, a szakmabéli kollégák közül hányan vagyunk BMW tulajdonosok. Régebbi, vagy újabb, az nagyjából mindegy. Ez a szám most bővült egy régen várt taggal, és ezzel a felfoghatatlanul jó állapotú E39-es 5-össel. Éppen 25 éves az E39-es széria, vagyis az első példányokat joggal nevezhetjük youngtimernek.

Érdekes belegondolni, hogy csupán 5 évre van az OT rendszámtól, miközben formára és tartalomra is tetőtől talpig modern autó a mai értelemben véve is.

Amennyire elegáns és kimért a forma, éppen annyira jellegzetes is. A '90-es évek gömbölyített, szappan formájú divatjából rendesen kapott, de méretei miatt van benne egy jóleső szögletesség, ami mégiscsak meghatározza az arányait. Klasszikus szedán forma, és ha megfigyeljük a C-oszlop ívét, ahogy találkozik a csomagtérajtó síkjával, egyszerre nehéz felfogni, hogy miért van szüksége a világnak a "négyajtós kupékra", ha valamikor ennyire szép szedánokat is tudtak rajzolni. Mi lett az emberek ízlésével, hová lett az elegancia? Szerencsére csak hígult, az aktuális 5-ös mai is határozott szedán formájú, de valahogy kevésbé érezni rajta azt, hogy később annyira rajongás tárgya lehet majd, mint az E39, amit már saját idejében is többen vettek körbe vágyakozva. Magyarországi beszerzés, de ahogy a legtöbb, ez is külföldről, Németországból érkezett, még 2013-ban. Flottás autó volt, így futása nem éppen alacsony, de 18 éves, nehéz lenne elhinni, ha kevesebbet mutatna 250 000-nél. Magáncélra került az országba, ezért is lehet jobb állapotú az átlagnál, előző tulajdonosa saját ízlése szerint választotta ki a legszebbet, és hozta haza. Felújításon nem esett át, amit a fotókon látunk, az javarészt az eredeti állapot és fényezés, egyedül a bal oldali ajtó tér el színben, itt történt valami, de annyira régen, hogy még az előző tulajdonos sem tudta, mennyire sérülhetett. A frissítés utáni verzió, amit leginkább a lámpák és a fényezett díszlécek árulnak el, valamint a ma is frissnek ható ezüst fényezés. Fotókon mustrálva messze nem ez áll neki a legjobban, de élőben, pláne az autó állapotát is figyelembe véve, ebben az összeállításban ritka impozáns példány.
Hirdetés
A frissítéssel megérkezett a LED technológia az E39-hez, benne vannak a plafonig hipe-olt Angel Eyes karikák az első lámpákban, csak ez itt eredeti, valamint a hátsó lámpák is kaptak ledekkel megvilágított bordákat. Apró ködlámpák, szolid méretű vesék vékony króm kerettel és krómkeretes ablakok, karosszériába simuló kilincsek. Minden pontján érdekes, kifinomult, részletgazdag és nagyon elegáns autó. Sérülései akadnak, de az apró karcok miatt lesz közelről valódi, hogy ez így maradt fent, és nem megcsinált, felújított autóról van szó.

Messziről tökéletes, közelről igazi, bent ülve pedig felfoghatatlan, hogy egy 18 éves BMW képes még az új modelleknél is kívánatosabb lenni minőség és összeszereltség terén.

Az E39 utastere erősen harmonizál a külsővel, semmi feltűnő, csak az elegáns kényelem és szemnek kellemes formák. Ahogy az E36-nak, és szerintem minden másnak is, ennek is jól áll a szürke, világos belső, de állapotot érdemes keresni, nem a színt, így foghatunk ki annyira tökéletes állapotú E39-et, mint ez itt. Apróságokra azért érdemes figyelni már az ajtónyitáskor is, mint a karcmentes küszöbdíszlécek, amiken megcsillan az ajtók aljába épített világítás nyitáskor, mert mind a négy ajtó kapott kis lámpát, nehogy belelépjünk valamibe kiszálláskor. Az ablakok külső alsó krómkeretével párhuzamosan belül is fut egy, sose láttam még hasonlót, valamint az ablakok nemcsak gumikéderben, de bársonyos felületű gumikban csusszannak tökéletesen hangtalanul a helyükre. Apróságok, de ettől lesz maga a koncepció rettentő komoly minőségérzetű. Pirosas megvilágítású a műszerfal, hagyományosan BMW-s jegy, az alján folyadékkristályos kijelző, jellemző pixelhibával, mely olcsón orvosolható. Szövetüléses, hosszú távon tökéletesen megfelelnek, magasságban is állítható. A kiváló vezetési pozíció egy ilyenben is könnyen megtalálható, pedig az első métereken érződik, hogy ez nem a kanyarvadászatról fog szólni. A sárgán derengő belső fények hozzák a '90-es évek hangulatát, tökéletesen passzolnak ehhez a világhoz, de fény jön föntről is, mivel megvan a napfénytető. Ha sok lenne a napsütésből, van roló, a kalaptartóból gombnyomásra emelkedik ki és süllyed vissza, hatalmas érték egy ilyen E39-nél, de a hátsó ajtók ablakaira is vannak árnyékolók, még a kis háromszögekre is. Van hely hátul, utazóautós, de ez a helykínálat ma már a kisebb modellekben is megvan, innen is látszik, mekkorát nőttek az autók az utóbbi évtizedben, vagy az utóbbi kettőben.
Hirdetés
A motorindítás egy igazi élmény, de épp a másik véglet miatt. Nem dörren fel a sorhat, meg se rázza a karosszériát, selymesen indul, és annyira kisimítja az alapjáratot, hogy álló autónál bent meg sem lehet mondani, hogy jár-e egyáltalán.

Szürreális élmény, hogy se rezonancia, se hang nincs, amiből tudni lehetne, hogy jár a 2,5 literes motor, csak a fordulatszámmérő meredt állása valahol 800-900 környékén.

A hathengeres motor, mely ebben az autóban is szerepel már, az M54-es motorcsalád B25 utótagú, teljesen kiforrott alumínium blokkos és hengerfejes darabja. Minkét oldalon változó szelepvezérléses, vagyis dupla Vanos rendszerű, teljesen elektronikus fojtószeleppel és változó hosszúságú szívócsatornával, ezt egy DISA szelepnek hívott egység vezérli a BMW szívómotorjainál. Ebben az ezüst példányban 192 lóerőre képes 6000-es fordulatszámnál, vagyis messze nem a legerősebb verzió, de ennyivel már nagyon is kellemesen mozog. Váltója csak ötfokozatú, pedig utazóautós jellege miatt már elbírna egy hatodikat is. Kapcsolási érzetre kiváló, ezekben, és a hasonló korú BMW-kben jellemző a váltórudazat kopása, illetve a visszatérítő rugók gyengülése, de ez olyan feszes, hogy gyanítom, már átesett egy felújításon, csak hogy teljesen rendben legyen a szerkezet. Felnyitva a derék géptetőt, majdhogynem enni lehetne a hosszú szelepfedélről. A tisztaság itt is alapvető, persze a kormánymű kiegyenlítőtartálya itt is könnyezik, ez tipikus BMW betegség. Súlyos érzetű a kuplung, a fék, a kormányzás, a váltó, minden elég komoly autó hatását kelti, mindeközben a motor észrevétlenül jár a tűzfal másik oldalán. Csodás kiegyensúlyozottsággal pörög fel azonnal, ahogy a gázra lépünk, a fordulatszámmérő piros osztását elérve sem lesz hangos, de az orgánuma kiadja magából azt, amire vágyik egy autószerető szíve. Vígan trombitál a hat henger, kipufogójából semmiféle zaj nem hallatszik, csak a motort halljuk, tisztán és érthetően.

Lágyan libegős a futómű, finoman lép át az úthibákon, uras, mintsem feszes, igazi nagyautós.

A volán nagyokat fordul a kezünkben, közvetlensége messze nem az, amit ma tudnak a BMW-k, mégis van benne egy jóleső feszesség, de ez is inkább a kényelmes vezetésre ösztönöz. Elektronikával már rendesen ellátták az E39-et, így van persze ABS és kipörgésgátló is, utóbbi három állásban kapcsolható. Nem mintha sportgép lenne, de ezzel az erővel már lehetne játszadozni. Viszont messze nem kívánja egyik sejtünk sem, miután megérezzük ezt a kimért, de erőteljes mozgást, csak ülni akarunk a kormány mögött és élvezni, hogy az út lassan eltűnik alattunk. Hangszigetelésben kiváló, az állapota miatt egy nesz sem jön sehonnan, az utazási komfortot megirigyelné temérdek új modell is. Gumi-, vagy futóműzajról sem lehet szó, a ballonos abroncsok is a kényelmet szolgálják, az öncélú nagyfelnis divatvonatra itt még nem ült fel a BMW. Kétzónás automata klímája mellé a nagy kijelzős, gyári navigációs fejegységet is megkapta. Az eredeti navigációs lemez mellett már egy frissített is dolgozik benne, a kijelző kezelhetősége pedig még mai szemmel is egészen modern, az iDrive korai logikáját lehet felfedezni benne. Kazetta- és CD-lejátszója is van, előbbi a kijelző mögött, mely egy gombnyomásra lefelé mozdulva kifordul a helyéről, utóbbi pedig a csomagtartóban, ahol közel hiánytalanul megvan a gyári szerszámkészlet is. Az apró prémium részletek, az átgondolt finom megoldások telítik meg az autót. A váltó mögötti aprópénztartó egy tökéletes példája annak, mennyit törődött a BMW az apróságokkal 20 évvel ezelőtt. A kis tároló fedele csillapítottan nyílik, miközben a kis rekeszt picit ki is emeli a helyéről.
Hirdetés
Az E39 megítélése, akárcsak a legtöbb öreg BMW-é, nem valami jó. A megítélés viszont egy olyan dolog, amivel messze nem érdemes foglalkozni, ha pontosan tudjuk, mit keresünk.

A számtalan lerúgott példány között sokan el sem tudják képzelni, milyen egy ilyen régi BMW az igazi fényében, pláne nem azt, milyen értéket képvisel.

A kínálat legalján akár félmillióért is beszerezhető, de az nagyon nem ilyen. Ez az autó 1,75 millióba került, aminél még többet is ért volna, de ahogy az eladó is tapasztalta, egyszerűen itthon nincs rá kereslet, ami elég nagy baj. Az árat meghallva sokan úgy vélik, ennyiért már E60-at is kaphatnak, ami nem tévedés, de óriási nagy hiba azt gondolni, hogy az jobb is lesz. Egy ilyen állapotú E39 messze többet ér egy alacsony árú E60-nál, persze a presztízsérték terén nem fog annyit mutatni, ebben a helyzetben persze egyáltalán nincs helye vitának. Egy ilyen hibátlan állapotú E39 tökéletes megtestesítője annak, hogy egy autót miként lehetséges eredeti értékek alapján szeretni és értékelni. Az pedig maga a csoda, hogy ilyen egyáltalán még létezik, kevesebbért, mint a legolcsóbb új autó a piacon.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

  • 2020.09.11. at 11:37
    Permalink

    Volt, igaz nem 525i, hanem “csak” 520i, az új M54-es, 2.2-es 170 LE-s motorral, Touring kasztnival, automata váltóval. Közel hasonló állapotban sikerült megvenni 2014-ben akkor 11 évesen, szervízkönyvvel, igazolt előélettel, szervízszámlákkal, csak 2 előző német tulajjal, Premium Selection igazolásokkal, mindennel, alig 195 ezer (valós) km-rel az órájában.
    Szóval adva volt a cikkben vázolt teljes boldogság, mégis fekete leves lett belőle… Naív voltam, sokan mondták, hogy ne vedd meg! Nem hallgattam rájuk…, már bánom erősen!
    Hat év alatt, több mint a vételárát (majdnem 2 millió forintot) sikerült rákölteni és nem hogy jobb lett volna, vagy legalább szinten tudtam volna tartani, nem, egyre rosszabb és rosszabb lett. Biztos bennem is volt hiba, de én úgy éreztem, a lehetőségeimhez képest minden megtettem érte, aminek sokszor családi háború lett a vége.
    Csak olyan vegyen ilyet, akinek mindig, minden körülmények között akad erre rálocsolni való 4-500 ezer forintja, enélkül nem lesz a kapcsolatból szerelem. Kell még egy hozzáértő (és ezt most szó szerint tessék érteni!) szerelő, mert a kendácsoló, toldozó-foltózó “szakik” több kárt csinálnak, mint hasznot. Tapasztalat! Közepes méretű, vidéki városban élek, nem volt olyan szakember a környéken sem, aki tökéletesen értett volna hozzá! Márkaszervíz felejtős, az ilyen idős autót le sem köpik, ha mégis szóba állnak veled, horror árat adnak.
    Továbbá… Ez egyszerűen nem való városi használatra. Nem szereti, ez egy hosszútávú utazóautó, az autópályán érzi otthon magát, a városi használat kinyírja. Szintén tapasztalat! Zabálni fogja az olajat, 1 liter/1000 km. Egyébként is, ez a blokk eleve hajlamos erre, ezt orvosolni csak óriási beavatkozással lehetne, de ha atomjaira szétszedeted a motort, az már összerakva soha nem lesz olyan, ahogy a gyárból kijött.
    Törődni kell vele, hatványozottan. A pörsenéseket azonnal javítani kell a szokásos helyeken, mert hamar továbbindul és utána már nehéz megállítani. A bőrt a belsejében folyamatosan ápolni kell, mert kopik, repedezik, ha nem törődsz vele.
    A sok műanyag és gumi alkatrész a korral elöregszik, tönkremegy, ezeket pótolni sem egyszerű, se nem olcsó, mert az alkatrész árakban, hiába youngtimer korú, bőven megvan most is a 2-3-szoros prémium szorzó. Szokták mondani, ez az utolsó mechanikus BMW, ami igaz, de attól még egy elképesztően bonyolult szerkezet a dupla VANOS-szal, egyebekkel… Csak a VANOS pontos beállításához cirka 300 ezer forintos célszerszám szükséges, kérdem én, melyik az az autószerelő, akinek van ilyenje a polcon egy 20 év körüli kotla javításához? Na ugye…
    Előtte is BMW-im voltak, E21, E36, de ezzel végleg kiszerettem a márkából, eladni is motorhibásan, óriási bukóval tudtam csak, de nem bántam. Megszabadultam tőle, ez a lényeg. Soha nem lesz BMW-m, ez biztos!
    Amit leírtam az én egyedi esetem, nyilván nem lehet általánosítani, de aki ilyen autó vételén gondolkodik, jobb ha a fentieket végig gondolja és úgy dönt! Tényleg szép, hangulatos autó, a hathengeres motor, ha jó, igazi élmény, de ha ilyennel tervezel, legyen a fent leírtakon felül egy megbízható, járós autód is, ami bármikor rendelkezésre áll, ha kell!
    A cikkben szereplő, valóban szép autó tulajdonosának sok örömöt hozzá, még véletlenül se járjon úgy, mint én!

    • 2020.09.16. at 11:20
      Permalink

      Szia Pitz, megkérdezhetem, hogy a vanoson kívül mi volt, ami még a 2 milliós összeget felemésztette? A vanos idővel tényleg törődést igényel, s valóban a motor idővel eszi az olajat, de írtad, hogy olajfogyasztással adtad el, gondolom arra nem költöttél. Javallt pld. facebook csoport útján olyan szerelőket keresni, akik értenek hozzá.

  • 2020.09.11. at 16:02
    Permalink

    Mi elképesztően bonyolult a Vanos rendszeren? 50 ezerért felújítják ha kell, de nem szokása tönkremenni, az enyémben 350 ezer km van és még gyári. A 2000-es évek eleje óta szinte minden benzines autóban van változó szelepvezérlés, ez is ugyanaz… Miért kellene 300 ezres célszerszám a beállításához? Ma már megveszed 50 ezerért, vagy kölcsönzöl egyet. Az M54 olajfogyasztása pedig egy apró kartergáz szűrő módosítással orvosolható. Attól, hogy te és a szerelőd nem értetek hozzá, még nem lesz szar. Nyilvánvaló, hogy egy 20 éves prémium autó csak autóbuziknak való, nem fogja “szó nélkül” tűrni a napi nyüstölést törődés nélkül.

    • 2020.09.16. at 11:22
      Permalink

      Jenő, sajnos a kartergáz szűrő cseréjével nem mindig oldódik meg az M54 esetében az olajfogyasztás… 🙁 Sajnos ez nem olyan tartós, mint annó az M50 vasblokk volt.

      • 2020.09.17. at 15:59
        Permalink

        Nem is cserét mondtam, hanem módosítást. 20 éves motorok, a hozzáértők már ismerik a gyengeségeiket. Az M54 olajfogyasztása kordában tartható egy plussz vákuumcső behúzásával és egy visszacsapószelep beépítésével. Ez persze nullára nem csökkenti, de általában a jellemzően 1L/1000km-ről maximum 2-2,5L/10.000km-re csökken az olajfogyasztás az 5 ezer forintos beavatkozás után. Ugyanolyan tartós mint egy vasblokkos M50, ugyanis az M54 alu blokkos, de a hengerek öntöttvas perselyesek és nem bevonatos alu, mint a 4 és 8 hengeres motorok!

  • 2020.09.18. at 15:31
    Permalink

    Soha nem tetszettek a BMW-k, ez a típus sem. Bármelyik korabeli és hasonló kategóriás SAAB, Volvo, Rover vagy Alfa Romeo ezerszer kívánatosabb és stílusosabb autó volt. DE! A mai elbaszott korban, amikor a SUV-oknak becézett tankok járnak az utakon, egy ilyen 5-ös BMW egy szebb, emberközelibb és igen, stílusosabb korszak kiváló terméke volt. Nagyon sajnálom, hogy megszűntek a szép szedánok, az autószerű autók világa.

    • 2020.09.19. at 08:37
      Permalink

      Nincs semmilyen elbaxott kor. A szedánok mellett sose szólt semmi, az SUV-kat viszont azzal a céllal alkották meg, hogy kategóriaegyesítő legyen. Nem kell szedán, se kombi, se egyterű, se terepjáró, stb., mert az SUV mindet egyben tudja. Zseni, aki kitalálta, és szerintem bármelyik márkánál szebbek az SUV-k, mint a szedánok. Nincs kivétel…

      • 2020.09.21. at 11:02
        Permalink

        Te beteg vagy. Peched, hogy az öröklött stílustalanság, esztétikai ízléstelenség ellen nincs gyógyszer, és nem is várható orvosság. Legyél boldog a túlfújt krumplidban!

Vélemény, hozzászólás?