Abból főztek, ami volt – Hetven éves a Volkswagen T1

A gyári munkások által összetákolt áruszállító indította útjára a Transporter sorozatot

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

A Volkswagen második modellje 1950-ben indult hódító útjára, a vásárlók a Bogárhoz hasonlóan a szívükbe zárták a Transportert, ami pár év alatt stílusikonná vált.

A háború utáni talpraállás egyik szimbóluma lett a Bogár, ami ugyan még mindig olcsó autónak számított, de az akkori tőke- és nyersanyaghiánnyal küzdő gazdaságban az igen keresett mopedautók és motorkerékpárok után előrelépést jelentett egy rendes négykerekű. Az ötlet egy holland üzletember fejéből a pattant ki, aki a Bogarak importálása miatt járt Wolfsburgban. A gyárban dolgozók a nehéz alkatrészek mozgatására egy Bogár alapokon nyugvó teherszállító járművet készítettek, ez keltette fel Ben Pon érdeklődését. Az ötlet 1947-ben süket fülekre talált, így jegelték az új jármű fejlesztését.
Hirdetés
A gazdaság újjáépítéséhez azonban nagy szükség volt egy viszonylag olcsó haszonjárműre, amit más gyártók is kezdtek észrevenni. A Volkswagen jó időzítéssel 1948-ban útjára indította a haszonjármű projektet. Az új modellt csak úgy lehetett gyorsan és olcsón kifejleszteni, hogy a meglévő technikához nyúltak, így lett farmotoros és léghűtéses a Transporter. A korai tervek szerint az eredetinél jóval szögletesebb lett volna a T1 külseje, a prototípus viszont borzalmasan rossz értékeket produkált a szélcsatornában (0,75 cw), ezért le kellett gömbölyíteni a karosszériát. A munka gyümölcseként az új külső már 0,44 cw értéket produkált, ami négy századdal kevesebb lett a Bogár hasonló légellenállási együtthatójánál.A szériagyártás 1950 márciusában indult, az üzem naponta 10 darab T1 előállítására volt képes, amit első körben busz vagy furgon kivitelben kérhettek a vevők. A padló alá hátulra a Bogár 1,1 literes négyhengeres boxer erőforrása került, ami 25 lóerővel mozgatta a 428 centis és 890 kilós modellt. A gyártási darabszám eleinte igen szerény számokat produkált, mivel a kapacitás javát a negyven százalékos piaci részesedéssel bíró Bogár kötötte le. A folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően 1955-ben már évi 50 ezer példány T1 gyártását tudta biztosítani a Volkswagen. A 30%-os európai piaci részesedés mellett Dél-Amerikában lett kiemelkedően népszerű a Transporter, a 23 ablakos, kétszínű fényezésben pompázó Samba változatot pedig az amerikaiak (és a hippik) zárták a szívükbe.
Hirdetés
Az első Transporter 1950 és 1967 között számos változatban készült, az 1,1 literes motort 1,2-es, 1,5-ös és 1,6-os követte, persze mind léghűtéses kivitelben. Az aranyos külsőnek és a megbízhatóságnak köszönhetően az első széria megágyazott a következő generációknak, amik mind a mai napig kategóriájának meghatározó darabjai, a régebbi különlegesebb példányok pedig gyűjtök féltve őrzött kincsévé váltak.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Vélemény, hozzászólás?