Álom a múltban, siker a jövőben – 40 éves a DeLorean

Kultusza emelte naggyá a DeLoreant bukása után, 40 éve létezik a világ egyik legérdekesebb autója

Története és kultusza tette naggyá a DeLorean DMC-12-t. A Vissza a jövőbe sztárautója érdekes és egyedi, még úgy is, hogy az alapokig le kellett butítani a gyártáshoz, de az idő igazolta, amit az alkotó álmodott.

Közel lehetetlen olyan autógyárat találni a történelemben, ami alig két év alatti termelésével a világ egyik leghíresebb autóját adta volna. John DeLoreannek sikerült a szinte lehetetlen, 8583 darab eladott autója világhírű lett, és 40 év után is az egyik legvágyottabb veterán. A kínosan rövid gyártási életű, jövőbe mutató autó története persze egyáltalán nem ilyen egyszerű, és a siker sem volt borítékolva annak ellenére, hogy az alkotó nem igazán hibázott az előélete során.

Erdélyi magyar édesanya és román édesapa gyermekeként született John Zachary DeLorean az autógyártás fővárosában, Detroitban.

A kivándorolt szülők nyelvtudás híján jelentős munkára nem tettek szert az államokban. John édesapja is csak a Fordnál kapott olyan állást, ahol nem volt feltűnő az angol tudásának hiánya. Csekély bevételeik miatt John és testvére munkára kényszerült az iskola mellett, de már akkor is sikerekkel halmozta el a családot, a nehéz gyerekkor ellenére kiváló tanuló volt. Az 1940-es, ’50-es évek Detroitjában nehéz elképzelni más munkát, minthogy valaki az egyik nagy autógyártónak dolgozzon. Az amerikai autóipar szárnyalt, John DeLorean is műszaki főiskolára járt, hogy később az egyik nagy detroiti gyártónál kaphasson munkát. A Chryslernél kezdett, mellette mérnöki diplomát szerzett, amivel főállást is kapott a gyártónál. Nem sokkal később a Packard, majd a Pontiac alkalmazottja lett, ahol vezető mérnökként részt vett egy jelentős projekt kidolgozásában, mely későbbi sikereinek alapköve lett. Ez volt a Pontiac GTO, egy középkategóriás modell nagy motorral, ekkor még nem igazán foglalkoztak a fogyasztással, mintsem azzal, hogy az autóknak jól kell mennie.

Az 1964-ben bemutatott GTO óriási sikereket hozott, majd jött a Firebird és a Grand Prix, DeLoreant pedig várta a szék a Pontiac vezérigazgatói irodájában.

Az irányítása alatt a Pontiac soha nem látott eladásokat produkált, ’69-ben már a Chevrolet-t igazgatta, és ’71-re az is váratlan sikereket ért el, 3 millió autót adtak el csak Chevrolet emblémával, ami önmagában több volt, mint a Ford Motor Company teljes értékesítése abban az évben. 1972-ben a General Motors autó- és kamionüzletágának igazgatója lett. DeLorean nem csak a sikereiről volt híres, valódi playboyként élt, partikra járt, lázadóként hosszúra hagyta a haját és barátnőiről is rendszerint cikkeztek a korabeli újságok, később még akkor is ő vette meg a legdrágább házat New Jerseyben 1981-ben, amikor a cége a csőd felé közelített. Nem illett bele a General Motors élére vasalt szabályzatába és személyzetébe, és ezt ő maga is látta. Ekkorra önbizalma, valamilyen szinten érthetően egészen magasra nőtt, és úgy gondolta, ideje megvalósítani az álmát. 1975-ben megalapította a DeLorean Motor Company-t. Egy ilyen önbizalommal teli férfitól nem volt meglepő, hogy saját autógyárát saját magáról fogja elnevezni, és végső soron a DeLorean név az egyik legütősebb márkanév lett az autóipar történetében. Narcisztikus jelleme ellenére az autóipar akkori műszaki megoldásaival és az elvekkel is tisztában volt.

DeLoreannek nem tetszett, hogy a vásárlók olyan autókat kapnak a pénzükért, amik legfeljebb 5-6 évig értékelhetőek, aztán mehetnek a roncstelepre.

Az álma, az önmegvalósításának tárgya egy olyan autó volt, ami érdekes, sportos, kényelmes, tartós és olcsó, de legalábbis megfizethető. Ezen a ponton már látható volt az álomban némi kockázat. Nemhogy példa, de talán még ötlet sem volt igazán korábban, ami összehozta volna ezeket a jelzőket, de DeLorean úgy gondolta, ki másnak sikerülhetne, ha nem neki?

Az autóipar nagyjaival dolgozott, Giugiaróval rajzoltatta meg a dizájnt, a Lotusszal fejlesztetett futóművet és az érdekesség kedvéért Wankel motort tervezett az autójába, aminek a DMC-12 nevet szánta.

Dollárban kifejezve ugyanis 12 000-et kért volna érte, de érdekes módon az autó neve akkor sem változott, amikor már színtiszta volt, hogy ennek a duplájába fog kerülni. Csúcstechnológiás alvázra tervezték építeni a DMC-12-t, az ERM technológia könnyű és nagy szilárdságú, de nagyon drága volt, a Wankel motor fenntartásával kapcsolatban is akadtak aggályok. Végül csak a DSV - DeLorean Safety Vechicle prototípus készült el így. 25 év átrozsdásodás elleni garanciát ígértek, amit addig senki más nem vállalt fel még marketing eszközként sem, ezzel is szerette volna bizonyítani DeLorean, hogy az ő autója nagyon más, mint az akkori autóipar. A költségek az egekbe szöktek volna az ERM alvázzal és a Wankellel, mindkettőt kihagyták és olcsóbb motorhoz, valamint már kész padlólemezhez nyúltak. Utóbbit állítólag maga Colin Chapman, a Lotus vezére dobatta ki a DeLorean DMC-12 alól és helyezte át az Esprit alvázára a jövőbe mutató formát. DeLorean nem engedett a formatervből és a sirályszárnyas ajtókból, a Peugeot-Renault-Volvo-féle V6-os motor viszont nem fért el az orrában, ezt a hátsó tengely fölé költöztették. A szálcsiszolt, rozsdamentes acél burkolati elemeket is meg tudták tartani, ezek alatt egy hagyományos acél alvázra erősített üvegszálas karosszériát találunk. A gyártás beindításához azonban még kellett egy gyár is, amit Detroitban felhúzni szinte lehetetlennek tűnt, ezért távolabbi befektetőket kerestek. Puerto Rico munkahelyekért cserébe vállalta volna, végül Nagy-Britannia ajánlata kecsegtetőbbnek tűnt, Észak-Írországban épült fel végül a DeLorean Motor Company gyártósora Belfast mellett. Az első DeLorean DMC-12 1981-ben készült el, a magas ár miatt viszont nem volt éppen vonzó, a szállítás, a vám jelentősen megemelte a költségeket, miután a vevők nagy része amerikai volt. A szükségből belekerült V6-os motor sem volt az igazi, 130 lóerős lett az amerikai szabályozásoknak megfelelő átalakítások után, 10 másodpercnél több kellett neki a 100 km/h-ra gyorsításhoz, messze nem tudott sportos jellemzőket felmutatni, de kényelmes krúzoláshoz, elegáns megjelenéshez tökéletesen passzolt. A DMC-12 nem fogyott úgy, ahogy azt John DeLorean megálmodta.
Hirdetés
A korabeli sajtónak szállított autók minősége, összeszereltsége nem volt megfelelő, és nem is tükrözte a később legyártott ügyfélautókét, de a DeLoreanek minőségbeli problémáinak híre addigra bejárta a világot. Készletek ragadtak bent, a szállítás sem ment problémamentesen, ráadásul az egyik vállalkozóval bajba is került John DeLorean. Egyes források szerint beépített FBI ügynökök buktatták le és drogcsempészésért letartóztatták. 1982 októberében a DMC-12 gyártását befejezték, de még ebben a két évben is folyamatosan fejlesztettek az autókon. Máshová került az antenna a ’82-es kocsikon, eltűnt a külön benzinbetöltő-fedél a csomagtérajtó sarkáról és a kipufogó is változott. Apró érdekesség, hogy a felfelé nyíló ajtók kárpitja alá filccel írták fel a gyártás pontos dátumát és az autót összeszerelő dolgozók neveit, így egy-egy DeLorean DMC-12 példány pontos gyártási dokumentumait is le lehet kérni a gyártótól. A vállalat ugyanis ma is létezik DeLorean Motor Company néven Amerikában, ennek persze már semmi köze az alapítóhoz. Több száz autóhoz elég alkatrész maradt meg a teljes gyártási dokumentációval, az autók újra összeszerelését, gyártását viszont ezek alapján sem sikerült még beindítani jogi problémák miatt, az alkatrészellátás azonban biztosított, bármiből lehet gyárit rendelni egy DMC-12-höz. Műszakilag nem egy remekmű, mégis komoly vágyak tárgyát képezi.

A tulajdonosok véleménye alapján a 25 éves átrozsdásodás elleni garancia vállalása jogos volt, az autókon bőven 25 éven túl sem jelentkezett komoly korrózió.

A DeLorean sikerét, vagy inkább kultuszát végül Robert Zemeckis és Bob Gale filmje, az éppen tavaly múlt 35 éves Vissza a jövőbe hozta meg. Az 1985-ös mozihoz olyan hős autót kerestek, amit jogilag bármiféle kötelezettség nélkül felhasználhatnak és még érdekes is, a DMC-12-nél pedig nem is találhattak volna jobbat. A kereskedések addig beragadt készletei ’85 után hamar elfogytak, a film pedig óriási kultuszt emelt az autó köré, amit ma már mindenki felismer a Föld bármely pontján. John DeLorean ellen végül ejtették a vádakat, de 1985-ben újra bíróság elé kellett állnia a cége pénzügyei kapcsán, a DeLorean Motor Company végleg csődbe került és megszűnt. Az amerikai autógyártás egyik ikonja, az autós világnak egy igazi gyöngyszemet adó mérnök ellen 1999-ben szüntettek meg minden eljárást, eddigre mindent elvesztett, 2005-ben halt meg, idén lenne 96 éves. A DeLorean DMC-12-ben nagy sikereket látott, azt viszont nem, hogy előtte el kell buknia hozzá. Az álom végsősoron megvalósult, egy kortalan autó született, amit egyszer mi is szeretnénk a garázsunkban látni a jövőben, vagy a múltban.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

  • 2021.01.12. at 00:03
    Permalink

    “A kivándorolt szülők nyelvtudás híján jelentős munkára nem tettek szert az államokban. John édesapja is csak a Fordnál kapott olyan állást, ahol nem volt feltűnő az angol tudásának hiánya.”

    Szóval adott egy kelet európai bevándorló aki nem beszéli a nyelvet, de nem kap menő állást? Csak én érzek itt egy komoly logikai bukfencet?
    Amúgy tényleg izgalmas élete lehetett, bár ez a kábszeres kör tényleg meredek fordulat volt. Nem lehetet könnyű a családjának sem.

    “A Vissza a jövőbe sztárautója”, azért inkább egy megfizethető statiszta volt, de meg kell hagyni szuperül passzolt a filmbe a “tuning” pedig még (jó értelemben) vadított rajta.
    De meg kell hagyni valódi egzotikum.

Vélemény, hozzászólás?