Ami jó, azon is tudtak javítani: sorhatos dízellel járt nálunk a frissített Mazda SUV

Népszerű modell a piacon a Mazda CX-60, akár a hibrid változatot, akár a dízelt nézzük. A Mazda azonban nem elégedett meg ezzel, és a visszajelzések alapján frissítette a modellt. Mindkét erőforrással teszteltük, most épp a dízel kerül a porondra. A látvány kívül-belül alig változott, így az elsődleges kérdés, hogy vajon két év elteltével is ugyanott helyezkedik-e el a piacon, mint a bemutatásakor, illetve az is, hogy mi változott pontosan. De ne szaladjunk ennyire előre.

A CX-60 a gyártó kommunikációja szerint egyenesen azoknak szól, akik a CX-5 után valami modernebb, nagyobb, tekintélyt parancsolóbb és magasabb minőségérzetet sugárzó utódba ülnének át, erre a célra pedig tökéletes. A megszokott SUV sziluett annyiban módosul a CX-60 esetében, hogy az autó orrát valamelyest meg kellett nyújtani a hosszában beépített, soros, hathengeres erőforrás kedvéért. Tipikus esete a CX-60 annak az ideális helyzetnek, amikor a platformot és a hajtásláncot komoly összhangban fejlesztik, nem pedig egy olyan padlólemezen dolgoznak a mérnökök, amibe majd később dől el, hogy milyen erőforrás kerül. Ez az összhang érződik az egész autón, ráadásul a külső formavilág is ezt sugallja.

A műszerfal szerintem jóval esztétikusabb a világos szövetbetétekkel, mint ezzel a fekete bőrrel, ám az anyagminőség így is mindenütt kiváló. Persze, a legjobb anyagok elmaradnak egy felsőpolcos német prémiumtól, ám a legrosszabb anyagok terén még akár többet is nyújt néhány drágább konkurensénél. Jól látszik, hogy a Mazdánál nem dicsekedni próbáltak a tervezők, csak egyszerűen építettek egy kiváló utasteret. Nem követi a trendeket a képernyők terén sem a Mazda: bár a 12,3 colos méret teljesen megfelel a korszellemnek, ám a kezelése továbbra is a két ülés közötti tekerőkkel és gombokkal ajánlott. Ezt a megoldást különösen szeretem: 5 napot volt nálam az autó, ám már ennyi idő is elég volt ahhoz, hogy a funkciók jelentős részét a képernyőre pillantás nélkül intézzem.

Az üléseket sem cserélték rosszabbra az elmúlt 2 év során, továbbra is kiválóan tartanak és remek anyagokkal vonták be őket. A fekete bőr nagy előnye, hogy könnyen tisztítható, ám nehéz lenne tagadni, hogy a világos színpaletta ezen a téren is jobban mutat. A helykínálat a méretosztályból adódóan egyértelmű túlzás a CX-60 esetében is: egy ekkora SUV 5 ülőhellyel - ám egyértelműen 4 személynek szánva - akár a szótári definíciója is lehetne a pazarlásnak.

A csomagtartó is hatalmas, jól variálható, és összességében okos részletekkel rendelkezik. A kalaptartónak például külön helyet alakítottak ki a csomagtartó alatt, ha éppen meg szeretnél tőle szabadulni. Áramforrás és automata csomagtérajtó is akad, ahogy az ülésdöntés is megoldható hátulról. Mindez azonban már-már nem extra, hanem alapvető elvárás ebben a kategóriában. A CX-60, illetve a hosszabb, hétüléses CX-80 igazi különlegességét viszont az autó orrában kell keresni.

Itt bújik meg ugyanis a hosszában elhelyezett, 3,3 literes dízel, amely már a 2023-as megjelenésekor is kategóriaelső volt. Az elmúlt két év során azonban folyamatosan halnak ki a konkurensek, egyre kevesebb gyártó fejleszti a dízelmotorjait. Így rengeteg hasonló modell teljesen elveszítette a gázolaj-hajtotta erőforrásait, a maradék pedig a felhasználó szempontjából nem fejlődött, hanem butult az egyre szigorodó környezetvédelmi normák miatt. A Mazda azonban továbbra is bizonyítja a hihetetlen finomsággal járó, közben pedig a legszigorúbb emissziós normának is megfelelő motorral, hogy van helye a piacon egy 254 lóerős nagydízelnek: országúton 5 litert, autópályán 6,5 litert, városban pedig 7,5 litert fogyasztott alattam. A teljes teszt során 5,93 literre jött ki az átlagom a tankolás alapján.

Mindezt a feleslegesen nagy homlokfelület fényében kell értelmezni, bele sem merek gondolni, hogy mennyit fogyasztana ugyanez a hajtáslánc egy hagyományos Mazda6 karosszériában. És akkor még szó sem esett a vezetési élményről, amit ismét nem lehet szó nélkül hagyni. A motorhang és a dinamika már magában kiemeli a tömegből, ám az alapvetően hátsókerék-meghajtásos platform, illetve a lehető leghátrább tolt motor ezt még egy szokatlanul jó tömegközépponttal is kiegészíti. A futómű a középszerű útminőséggel még minden gond nélkül megbirkózik, ám azonnal érezhetővé válik, ha a kátyúk átlépik a mérnökök által számításba vett mélységet vagy gyakoriságot. Itt kell keresni a legfontosabb műszaki előrelépést is: a hátsó felfüggesztés frissítése és finomhangolása sokat javított az autó  kezelhetőségén. Külön dicséret jár továbbá a nyolcfokozatú automataváltónak: bár továbbra sem a leggyorsabb a piacon, de legalább nem rángat, mindig azt csinálja, amire utasítod, és képes finoman elindulni. Bár ezeknek alapvető dolgoknak kellene lennie, sajnos közel sem azok a jelenlegi újautó-piacon.

Összességében tehát továbbra sem könnyű belekötni a CX-60 modellbe, hiszen továbbra is azt képviseli, amit a prémium-szegmensenk valójában kellene a parasztvakítás és a technológiai egymásra licitálgatás helyett. A japán mérnökök egy olyan autót tettek le az asztalra, ami ellen a német prémiummárkák egyetlen fegyvere, ha nem vesznek tudomást róla, és reménykednek benne, hogy a vásárlók figyelmét is elkerüli. Főleg igaz ez az árak figyelembevételével. Bár a magyar pénztárcák többségének nehezen emészthető a tesztautó 22,7 milliós ára, egy hasonlóan felszerelt X5, GLE vagy Q5 fényében aprópénzért árulják a japánok.