ElÅ‘djéhez nagyon hasonló a nyolcadik Phantom, de alapjaiban teljesen új a karosszéria, ami alumÃnium térvázra épül
Sokszor kiszámÃthatatlan az élet, na jó, igazából szinte mindig és a temérdek negatÃv esemény közé olykor kellemes meglepetés is érkezik. Arra például talán egyikünk sem számÃtana, hogy a Rolls-Royce foglalkozik a sajtó képviselÅ‘ivel, vagy egyáltalán van arra szüksége, hogy a nép számára valaki eljuttassa azt az információt, milyen is vezetni, használni, együtt élni egy Rolls-Royce-szal.
De megtehetik, hogy évente pár autót félretegyenek arra a lehetÅ‘ségre, hogy újságÃrók kezébe adják, és megteszik, mert büszkék.
Az utóbbi években a Rolls-Royce modellkÃnálatának autóival járja Európát egy kisebb flottával, melyeket nem úgy ad tesztre, ahogy azt általában szokás. A márka kommunikációs vezetÅ‘je, Frank Tiemann adja át a kulcsot személyesen egy kedélyes és jó hangulatú beszélgetés mellett, ami alatt személyesen mutatja meg az autó fÅ‘bb ismérveit, majd szabadjára enged. Most is Ãgy történt, méghozzá a Gresham palota elÅ‘tt, ahogy minden évben, és ez sem véletlen.
Az első fényszórókról már egyértelmű, hogy ez az új modell, a maszk klasszikus, a felnik közepe pedig függőlegesen áll, mindig
A magas orr fölényes kiállást ad a Phantomnak, a ködlámpák beköltöztek a ledes lámpatestekbe, a hatalmas maszk itt nem is annyira túlzó, igaz?
A patinás épület alapjait 1904-ben rakták le, éppen akkor, amikor Charles Rolls és Henry Royce megalapÃtották a Rolls-Royce Limited vállalatot.
A Gresham palotát két évvel késÅ‘bb adták át, ugyanebben az évben, 1906-ban elkészült az elsÅ‘ Rolls-Royce modell is, és mivel a márka együtt él történelmével, egyetlen lépésük sem véletlen. Bár most leginkább a Cullinan SUV a nagy szám, valahogy mostohagyerekként jött létre, persze a Rolls-Royce minden esszenciájával, amit a név megkövetel. Legfontosabb modelljük presztÃzsértékével és történelmével természetesen a Phantom luxuslimuzin, amivel most mi is személyesen szerezhettük meg saját tapasztalatainkat. A patinás dizájnú nyolcadik generációs modell rendkÃvül elegáns összeállÃtásban érkezett, egészen mély, lilás csillogású sötétkék fényezésén a márka egyetlen felhatalmazott festÅ‘je, Mark Courts által húzott fehér dÃszcsÃk is rajta volt.
Készülhet ezüstbÅ‘l, vagy üvegbÅ‘l alulról megvilágÃtva, vagy egyszerű alumÃniumból a Spirit of Ecstasy, menübÅ‘l rejthetjük el, záráskor is becsusszan a maszk mögé
A krómozás rendkÃvül fontos, jól is áll a Phantomnak, a kilincsek hatalmasak, mégis kézre állnak és könnyedén nyÃlnak az ajtók
A Phantom hatalmas, ez a rövidebb verzió is 5762 milliméter hosszú, tovább nyúlik, mint bármelyik pickup. Szélessége túl van két méteren, magassága pedig 1646 milliméter, ami szintén nem egy átlagos szedán, vagy akár limuzin magassága. 22 colos felnijei sem tűnnek alatta túl nagynak, a polÃrozott alumÃnium tárcsák közepén persze mindig függÅ‘leges az embléma, az abroncsok pedig elöl is 255 szélesek.
Tisztelet, na, az van körülötte és a megfagyott levegő is vele jár, akárhol fordul meg.
ElÅ‘ször mindenki a hátsó ablakon kukkant be, hisz az a fontos, hogy ott ki ül. Viszont ez csak 40%-ban igaz a Phantomokra, Frank Tiemann elárulta, hogy a vevÅ‘k 60%-a inkább vezeti a Phantomját, éppen ezért nincs olyan ülés odabent, amelyik fontosabb lenne a másiknál, vagy éppen más igények szerint alakult volna. A hatalmas testbe négy óriási ajtón keresztül juthatunk be, amik oldalanként szembe nyÃlnak egymással, ez már csak hagyomány. Az alkar vastagságú ajtók pille könnyű mozgással nyÃlnak, az utolsó centiken finom csillapÃtással állnak meg, becsukni pedig nem kell, elég egy gombnyomás a műszerfal felsÅ‘ élének alján, vagy a hátul ülÅ‘knek a C-oszlopon.
Sofőrös autóként a vásárlók 40%-a használja csak, nagyobb részük vezetni szereti a Phantomot, éppen ezért minden hely fejedelmi a luxuslimuzinban
A pulton hatalmas valódi faberakás kap helyet, a formák mind klasszikusak, sehol egy él, vagy egy élesebb törés, ez az ódon stÃlus a Rolls-Royce maga
Ez egy más világ, minden Phantom, de leginkább minden Rolls-Royce egy hermetikusan elszigetelt életteret ad az ajtók záródásával. Ennyire csend egyetlen autóban sem létezik, az üvegeken alig jön át zaj, az olcsó karórám kattogása rég keltett bennem ekkora feszültséget és talán még sosem éreztem magamat ennyire méltatlannak egy tárgyhoz. Kaliforniai birkák adták a lágy gyapjút, amin taposunk, talán még a teheneknek is wellness élményben volt részük, mielÅ‘tt bÅ‘rüket adták volna az utastérért. Óriási faborÃtást kapott a műszerfal, és ez bizony igazi, az ódon stÃlus pedig a Phantom kötelezÅ‘ tartozéka. Itt senki nem vágyik modern formákra, vagy vad, csúcsos, szögletes és rideg kinézetű gépies megoldásokra. SÅ‘t, érintÅ‘képernyÅ‘re sem vágynak, a monitort be is tették egy nagy plexi mögé, hogy meg se próbálja senki taperolni. Vágynak viszont gombokra, finoman, krémesen lágyan kattanó kapcsolókra, tekerÅ‘kre, hangerÅ‘ potméterre, aminek még a gumÃrozott felületét is maguk választhatják ki a textúrára való tekintettel. A hÅ‘fokállÃtás négyzónás, sosem látott tárcsás megoldással, amikbÅ‘l a hátsó ajtókra is került egy-egy. A miliÅ‘ fergeteges, félelmetesen otthonos, a plafonba épÃtett csillagos égre pedig semmi szükség, erre talán az a megoldás, hogy
az égen lévő csillagokat bárki láthatja, ezeket viszont csak az, aki fizet érte.
Óriási a kormány és vékony a karimája, elvileg azért, hogy kesztyűben is jó legyen fogni, forgatásához nem kell erős kifejteni, könnyedén terelgethető a Phantom közel hat méteres teste
Nincs fordulatszám, csak erőtartalék mérő a V12-es 6,75 literes, Goodwoodban kézzel összeszerelt motorhoz
Egy dolog a kinézet és az utastér túlzás nélküli fejedelmi kényelme, de egy Phantomnál a technika is fontos, még ha hivatalosan ez a tulajt nem is feltétlenül érdekli. A nyolcadik generáció az elsÅ‘, mely már teljesen alumÃnium térvázas karosszériára épül, a könnyű szerkezet ellenére Ãgy is bÅ‘ 2,7 tonna a rövid tengelytávú kivitel. Légrugós szintszabályzós felfüggesztés és összkerékkormányzás alapáron jár, a Phantom műszaki tartalmát nem is lehet változtatni, mindent úgy állÃtottak be, hogy az tökéletes legyen. Motorja a klasszikus lökettérfogathoz hűen 6,75 literes és 12 hengeres, ám a hagyományoktól már alaposan eltértek, ugyanis két turbó lélegezteti a hatalmas vasat. 571 lóerÅ‘ és 900 Nm nyomaték a végeredmény, ám ez olyan, mint a teljesen ezüstbÅ‘l is kérhetÅ‘ Spirit of Ecstasy szobrocska, vagy a gyémántporos fényezés, senki nem fogja észrevenni, de a tulajdonos tudja, hogy ott van, és ez a lényeg.
Az ajtó behúzó gombjai rejtettek, a lámpa kapcsolópanelje egészen egyedi, itt van egyébként az indÃtógomb is, a klÃmapanelt úgy alakÃtották ki, hogy a kapcsolókat külön élmény legyen kezelni
Az elszigetelt külvilágból a V12-es hangja sem kivétel, csak egészen kevés szólam tör be, az is csak olyan fordulatszámtartományban, amit rajtunk, hitvány halandókon kÃvül talán a célközönség egyetlen fÅ‘je sem próbál ki soha. Meg tud indulni, jobban, mint gondolnánk, be is tud kanyarodni, szinte minimális oldaldÅ‘léssel és a súlyát is csak akkor érezzük meg, ha éppen lefelé haladunk egy szerpentinen, akkor már megküzdenek vele a fékek. A váltó mondhatni tömegtermék, de a ZF 8HP családjába tartozó bolygóműves automatát úgy hangolták, ahogy semmilyen más autóba nem kerül. Hatalmas szerkezet, mégis olyan finoman indÃtható és állÃtható meg a Phantom, mintha csak egy könnyed vattapamacsot görgetnénk az úton. Ez a fajta krémesség és elszigeteltség, hogy a technika munkájából szó szerint semmit nem veszünk észre, ez ér rengeteget ebben a kategóriában, amiben a Rolls-Royce most és mindig a legjobb volt.
Egészen mély birka gyapjún tapos mindenki, hátra is jutott iDrive kezelő az első ülések hátán lévő kinyitható monitorokhoz, leghátul ablak nincs, csak egy tükör
A csillagos plafon világÃtása állÃtható, érintÅ‘kijelzÅ‘ nincs és nem is lesz, ha a Rolls-Royce-on múlik, legalábbis a Phantomban
A Phantom különleges gyermek a Rolls-Royce számára és ezt az 1998-ban érkezett új tulajdonos, a BMW is szem elÅ‘tt tartotta. A 6,75 literes motor alapjait a BMW tervezte, de a Phantomon és a Cullinanen kÃvül más autóba nem kerül. A BMW rokonsága egyébként azonnal felismerhetÅ‘, ha valaki ült már modern BMW-ben. A kapcsolók logikája és elrendezése, az iDrive kezelÅ‘szerv, a műszeregység és a multimédia grafikája felismerhetÅ‘, de mindent a saját Ãzlésükre igazÃtottak. A kapcsolók nagy részét például króm alkatrészekre cserélték és átrendezték kicsit, ezen a téren egyébként kicsit komolyabb lenne a minÅ‘ségérzet, ha a gombok fémbÅ‘l készülnének, akárcsak a szellÅ‘zés kerek légbeömlÅ‘i. Hogy már tömegtermékekben létezÅ‘ alkatrészeket alkalmaznak egy alsó hangon 110-120 millió forintos autóban, arra a Rolls-Royce-nál az a válasz, hogy jobban szeretnek kiforrott technikát alkalmazni, amiknek minden hibáját kiküszöbölték már, éppen ezért késlekedtek egyébként a vezetéstámogató rendszerek is.
Alapáras a szintszabályzós futómű és az összkerékkormányzás, ezzel ahhoz képes stabil és fordulékony, mennyire nagy és hosszú, zaj bentre nem juthat szinte sehonnét
Magasan a forgalom felett ülünk, bármennyire is limuzin, leginkább az SUV sofőrökkel és a buszokon ülőkkel tudunk szemezni.
Pompás a helykÃnálat, de sofÅ‘rös autóként a 20 centivel nyújtott tengelytáv lehet az ideális, vezetni viszont remek az alapverziót is. A kormányzás klasszikusan egyujjas, erÅ‘kifejtés semmihez sem kell egy ilyen Phantomban, és bár a vezetési élmény egy nagyon elszigetelt és a vassal bármiféle kommunikációtól mentes, mégis lehet róla beszélni. Mert ez pont a másik véglet, ahol már éppen az a jó, hogy olyan, mint egy hajó, egy cirkáló, megadjuk neki az irányt, és a fém szobrocskát urasan lassan arra fordÃtja. A Phantom fenséges, egy guruló palota, aminek múlt századi Ãzlésvilága olyannyira kifinomult, hogy tökéletesen idézi a korai Rolls-Royce-okat, a célközönségnek pedig ez számÃt.
Az utazás és a vezetés élménye pihentető, bár semmiféle közvetlenség nincs benne, a fölényes semlegesség élménye már-már csodálatra méltó
Azért a brit Ãzlés az brit Ãzlés – a fényes zongoralakk műanyag remekül harmonizál a világos fával és marhabÅ‘rrel (fémbÅ‘l egyébként valószÃnűleg érintésvédelmi okokból nem lehet, de azért van ennél elegánsabb megoldás)! Az a szálcsiszolt (hatású) alumÃnium berakás meg pláne képzavar, a csillagfény-szimulátort meg tuti Aliexpressen találták. Már a ’70-es, ’80-as évek Bentley-jei és Rolls Royceai is hányadékul néztek ki belülrÅ‘l – úgy látszik a német tulajdonosok jelen esetben tartják a szavukat és nem szólnak bele az autógyártás ezen aprólékos intrikáiba.
Fun fact: Egyébként ezzel a hosszal a legtöbb európai ország standard parkolójába nem fér be, kilóg hátra. Na nem mintha a RR tulajok a pórnéppel együtt akarnának parkolni, de mikor egy-két sznob megpróbálja az viccesen néz ki.
Eleje olyan mint a Zetor… (csehszlovák gyártmányú traktor) 😀😀😀 Lehet hogy arról koppintották😀😀😀